)
Először, ha minden igaz, a Sport-Világ kürtölte világgá.
„Új football-egylet a fővárosban! A ferenczvárosi ifjak körében mozgalom indult meg a football-egylet iránt. Az alakuló gyűlést 1899. április 16-én tartják az Üllői úti Gutgessel vendéglőben.”
Az első beszámolót követte a többi, de nem csak a mára megsárgult újságoldalak árulkodtak arról, hogy valami (konkrétan: egy klub) alakul Budapest IX. kerületében, szájhagyomány útján is terjedt a hír. Nem csoda, hogy a korabeli tudósítások szerint 1899. május harmadikán este hat és hét óra között sokan igyekeztek a Bakáts térre, a Ferencvárosi Polgári Körbe, hogy részesei lehessenek a történelmi eseménynek. Fiatal és idős, szegény és tehetős polgárok alapították meg az egyesületet, amelynek elnökévé a kerület neves ügyvédjét, az akkor 35 esztendős dr. Springer Ferencet választották. A díszteremben megtartott alakuló közgyűlésen annak rendje és módja szerint elfogadták a Keönch Boldizsár és Weisz István nevéhez fűződő alapszabályt, és azzal a lendülettel azt is kimondták, hogy a klub neve Ferencvárosi Torna Club lesz, a jelmondata „Erkölcs, Erő, Egyetértés”, a színe pedig zöld-fehér…
)
Mellette a kedvence: Miklósa Erika bevallotta, gyerekkorában tele volt a szobája Nyilasi Tibor posztereivel
Azóta elrohant 125 esztendő.
Az FTC Magyarország egyik legnagyobb és legnépszerűbb klubjává nőtte ki magát. Nemhogy külön cikket, több könyvet érdemelnének az alapítás óta elért sikerek – hogy mást ne mondjunk, Kocsis Antaltól kezdve Kárpáti Györgyön, Szőke Katón, Szűcs Lajoson, Sike Andráson és Magyar Zoltánon át Liu Shaoangig 26 olimpiai bajnokot adott a klub a magyar sportnak. A világ- és Európa-bajnokok, a nemzetközi porondon elért diadalok, az országos bajnoki címek és megannyi más elsőség összeszámolását már valamelyik ferencvárosi iskola matekszakkörére bíznánk…
A Fradi is megélt viharos időszakokat – az ünnepi alkalomra való tekintettel e helyütt nem tépnénk fel a sebeket, csupán annyit jegyeznénk meg: erejére (lásd még: Erő) jellemző, hogy át is vészelte azokat.
S el is érkeztünk 2024. május harmadikához, a Ferencvárosi Torna Club 125. születésnapjához.
Mintha csak az egyesület valamelyik csapata lépett volna pályára, telt ház volt a Groupama Aréna főépülete előtti téren, annyi bizonyos, országos rekordot döntött az egy négyzetméterre eső bajnokok száma. A Fradi-induló felcsendülése jelezte, hogy kezdődik az ünnepség, amely az egyedi hanggal megáldott Kautzky Armand köszöntőjével folytatódott – ha az egyik legismertebb szinkronszínész egyenként üdvözölte volna a klub jelenlévő legendáit, sportolóit, edzőit, elnökeit, elnökségi tagjait, talán még most is ott lennénk…
A Jászai Mari-díjas színművész egy Szent István-renddel kitüntetett opera-énekesnőt invitált elsőként a pódiumra, és miután hozzátette, hogy ízig-vérig fradista hölgyről van szó, nem volt nehéz kitalálni, hogy Miklósa Erika érkezik a színpadra.
„Már az édesanyám pocakjában is csak azt hallgattam, hogy »Hajrá, Fradi!«, ugyanis édesapám vérmes Ferencváros-szurkoló volt – fogalmazott a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művésznő, aki azt is elárulta, hogy édesapjának köszönhetően előbb tudott focizni, mint járni. – Nekem bármilyen sportágban nézni a Fradit nézni ünnepnek számít. Elárulhatom, gyerekkoromban Nyilasi Tibor volt a kedvencem, eksztázisba is kerültem, amikor találkoztam vele a bejáratnál. Talán emlékeznek rá, gyerekkoromban létezett egy újság, a Pajtás. Abban egyszer megjelent egy poszter »Nyílról«, én amennyi Pajtást csak tudtam, megvettem, és kitapétáztam a képekkel a szobámat. (…) A Fradi – szerelem. Tudom, hogy van ilyen! Még sosem beszéltem arról, hogy amikor megismertem a férjemet, Zsoltot, az első kérdése az volt, milyen drukker vagyok. Majdnem megsértődtem, hogy elsőre miféle kérdés ez, de aztán hozzátette: ha nem Fradi, akkor szerinte nekünk nincs közös jövőnk. Szerencsére, ugye, Fradi-drukker vagyok… Azóta a felesége lettem, és együtt szurkolunk a Ferencvárosnak minden fronton. Mi mást mondhatnék még, mint hogy köszönöm, hogy itt lehetek és beszédet mondhattam a klub százhuszonötödik születésnapján. Azt hiszem, a férjem holnaptól nem állna velem szóba, ha nem azzal zárnám: Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz.”
)
A Fradi korábbi és jelenlegi futballistái is ünnepeltek
Az immár 35 bajnoki címnél járó labdarúgó-szakosztály egyik ikonja, az Ezüstcipős Nyilasi Tibor következett. A hallgatóságot nyomban megnyugtatta, mondván, rövid lesz, mert úgy tartják, aki keveset beszél, szeretni fogják…
„Hadd kezdjem egy Esterházy Pétertől származó idézettel, aki az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében így írta: »Én úgy tanultam, hogy a világ az olyan, hogy az ember Fradi-drukker. A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Vagy még egyszerűbb dolog ez: az ember fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Ebből egyébként nem vontuk le azt a következtetést, hogy aki nem fradista, az nem ember, ahogy azt a szigorú logika vagy hülyeség megkövetelte volna…« Én is fradistának születtem. Édesapámmal tízéves korom óta jártam a Népstadionba Fradi-meccsekre, később pedig a Fradi-tábor lelkes, aktív szurkolójaként már a Kisstadionban rendezett jégkorong-derbikre, vízilabda-mérkőzésekre is. Minél gyorsabban halad az idő, annál többször nosztalgiázom, rendszeresen eszembe jut, milyen pezsgő klubélet volt az új Üllői úti klubházban. Mi, fradisták barátok, családtagok voltunk, ismertük egymás örömeit és gondjait. Mindezt nem tudatosan tettük, ez volt az életformánk. Szeretett klubunk százhuszonöt éves. Megannyi siker, boldog pillanat és egy-egy csalódás – ezek mind bevésődtek az emlékezetünkbe. Eddigi életem tapasztalata alapján azonban immár nemcsak hiszem a klasszikus megállapítást, miszerint »Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz«, hanem biztos vagyok benne: a Fradi örök!”
Jött a fiatalság! Szószólója a zöld-fehérek saját nevelésű kézilabdázója, a junior Európa-bajnok, nem mellesleg már a nyári olimpiára készülő Simon Petra volt, aki némiképp megszeppenve, ámde a legnagyobbakra jellemző határozottsággal állt ki a népes „vendégsereg” elé.
„Már a megszólításnál bajban vagyok… – csalt rögtön mosolyt sokak arcára. – Hiszen ahogy körbetekintek, bajnokokat, győzteseket látok, olyan személyeket, akik nekem, sőt nekünk, fiataloknak a példaképeink. És akiknek a Fradi Étteremben mindig csókolomot köszönünk, vállalva ennek minden következményét. Annyit elárulhatok, szokott lenni következmény… Akik ismernek, tudják, nem vagyok az az izgulós típus, de most mégis azt mondom, ennyi bajnok előtt nem könnyű megszólalni… Ha lehetne, inkább vállalnék egy hétméterest, akár döntetlen állásnál is… De azzal nyugtattam magam, a szóbeli érettségi előtt ennél jobb gyakorlás úgy sem kell. Rendkívül megtisztelő, hogy itt állhatok játékostársak, edzők, sportolók, bajnokok, példaképek előtt. Megtisztelő, hogy a százhuszonöt éves Ferencvárost képviselhetem a sportpályán és most azon kívül is. Még tizennégy se voltam, amikor a Fradihoz kerültem, Fiedler Erika néni kezei alá, és bevallom, akkor még nem gondolkodtam azon, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb, legsikeresebb klubjához csatlakozom. Aztán később, amikor a Faházból az Elek Gyula Arénába kerültünk, nagyon sokszor tettem meg a csarnok és az étterem közötti utat, az olimpiai bajnokok sétányán keresztül! Mindannyian büszkék lehetünk arra, amit önök elértek, elképesztő, hogy a Fradinak ilyen sok bajnoka van, és arra is büszke vagyok, hogy én is itt lehetek, hogy én is ebben a klubban játszhatok. Sokszor gondoltam már rá, talán én is tehetek majd valamit azért, hogy ez a klub még nagyobb legyen, hogy folytathatom majd azt, amit a nagy elődök elkezdtek…”
)
Simon Petrának nem kell messzire mennie, hogy olimpiai bajnokokkal találkozzon…
A nagy elődök közé tartozik Sike András is. Ahogyan a fradi.hu is felelevenítette, a klub olimpiai bajnoka, a birkózó-szakosztály vezetője többek között arról mesélt, hogyan találkozott először gyerekkora hősével, Albert Flóriánnal. A Császárral…
„Büszke vagyok arra, hogy nekem, ebből a százhuszonöt évből több mint negyven esztendő jutott – négy évtizede vagyok tagja ennek a hatalmas és összetartó családnak! Emlékszem az első napokra, amikor Egerből felkerültem a Fradiba. Éppen a metrón ültem, edzésre tartottam, amikor megpillantottam valakit. A szerelvény végében állt. Megismertem, persze, hogy megismertem: Albert Flórián volt! De, gondoltam, ez nem létezik, metróval utazik a legenda?! Csak akkor hittem el, hogy tényleg Albert Flóriánt láttam, amikor bement a Fradi székházba. Tizenhét éves voltam, így találkoztam először gyermekkorom hősével. Felemelő és megtisztelő fradistának lenni, de hatalmas felelősség is! Itt csak jól lehet teljesíteni, itt mindig, mindent bele kell adni, és ahogy sokszor emlegetik: itt csak az aranyérem számít igazán! Ebben a klubban, a Ferencvárosban tanultam meg: nincs lehetetlen, nincs legyőzhetetlen ellenfél a szőnyegen, nincs olyan, hogy nem küzdök a végsőkig, nincs olyan, hogy nem hajtok az utolsó leheletig!”
)
Főhajtás a beszédek után: Kubatov Gáborék megkoszorúztak dr. Springer Ferenc szobrát
Már az utolsó esőfelhő is elvonult a kilencedik kerület fölül, amikor Kubatov Gábor arról beszélt, mit értek el a Bakáts téri klubalapítók.
„Százhuszonöt évvel ezelőtt harminc ember álma teljesült, ami akkor valóra vált, az ma már milliók boldogsága, és mára hazánk elválaszthatatlan része lett – fogalmazott a 13 éve hivatalban lévő, a Ferencvárost újra a magasba emelő klubelnök. – Ez a százhuszonöt év telis tele volt küzdelmekkel, óriási sikerekkel, legendás győzelmekkel, hatalmas sportolókkal. Az alapításkor kevesen gondolták volna, hogy a Fradinak markáns és hangsúlyos véleménye lesz fontos, sorsfordító történelmi eseményekben. Amikor ezerkilencszáz-harminckilencben a fasizmus előretörésekor a magyar labdarúgást »zsidótlanították«, és ellehetetlenítették az MTK működését, csak a Fradi és az Újpest szólalt fel – csak a Fradi és az Újpest mert felszólalni az akkori intézkedésekkel szemben. A kommunista diktatúra éveiben a túlélés volt a cél. Elvették a színeinket, megfosztottak minket a nevünktől, de mi ott mélyen, legbelül folyamatosan azt ismételgettük: küzdeni mindig, feladni soha, küzdeni mindig, feladni soha! Hiába tiltották meg, hiába büntették, ha valaki akkoriban azt kiáltotta a lelátókon, hogy »Hajrá, Fradi!«, bennünk csak erősebb lett az akarat. Az ezerkilencszáz-ötvenhatos forradalom legendás napjaiban visszavettünk mindent, ami egykoron a mienk volt. Újra zöld-fehér lett a színünk, újra Ferencváros felirat díszítette a mezünket. Mert elvehetik a színeinket, megfoszthatnak minket a nevünktől, az egykori elnök szobrát barbár módon eláshatják, de mi mindig talpra fogunk állni, ezért vagyunk mi a Fradi! Azt megjósolni nem tudom, csak remélni, hogy száz év múlva lesz-e olyan nép, hogy magyar, hogy lesz-e olyan sarka a világnak, amit Magyarországnak hívnak, de ha lesz, azt határozottan állítom, hogy olyan klub, ami milliók szerelme, amit úgy fognak hívni, hogy Ferencváros, biztosan lesz!”
Már csak a ferencvárosi, pardon, ferenczvárosi ifjak emléke miatt is.
A tárlat titkai és az egyedi alkotás
Az ünnepséget újabb ceremónia követte: megnyílt a Fradi Múzeum időszaki kiállítása. A 125 év titkai nevet viselő tárlat a következő egy-másfél évben tekinthető meg, a látogatók az FTC történelmének egy-egy érdekesebb korszakával ismerkedhetnek meg. Az alapítás 125. évfordulóját egy könyv kiadásával is ünnepli a klub, a mű magyar és angol nyelven is íródott, előbbiből 1899, utóbbiból 250 példányt nyomtattak ki. Amint arról a fradi.hu beszámolt, a limitált kiadású, a kötészete alapján prémium kategóriába tartozó 360 oldalas alkotás egyedi sorszámmal lett ellátva, ezzel is tovább emelve a kiadvány értékét.
EZT OLVASTA MÁR?
)
„Apa, neked a két karod erős, nekem meg a két lábam, akkor mi most egyek vagyunk? Egyek, drága kisfiam, egyek…”
)
Kubatov Gáborék kiejtenék az Újpestet: „Amikor mi nem voltunk az NB I tagjai, tort ültek rajtunk”
)
Megvan, mikortól vásárolhatók jegyek a Fradi–Paks kupadöntőre
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)