Elhunyt a Celtic legendája, Dixie Deans

A kétszeres skót válogatott csatár az 1960-as és 1970-es években a Motherwell és a Celtic színeiben is rendkívül termékeny gólszerző volt, utóbbi csapattal hat jelentős trófeát nyert – írja a bbc.com.

Pályafutását a Neilston Juniors csapatánál kezdte, ahol egy szezon alatt szerzett 60 gólja miatt kapta becenevét az Everton és az angol válogatott egykori csatára, Dixie Dean után.

1965-ben a Motherwellhez igazolt, ahol 198 mérkőzésen 89 alkalommal talált a hálóba, és a csapattal megnyerte a másodosztályú bajnoki címet az 1968–69-es szezonban.

Bár a Fir Parkban töltött időszaka alatt többször is kiállították, ez nem tántorította el a Celtic akkori menedzserét, Jock Steint, hogy 1971-ben leigazolja őt, miután a csapata meglepő, 4–1-es vereséget szenvedett a Partick Thistle ellen a Ligakupa döntőjében.

A Celticnél a fegyelmi problémái megszűntek, gólerőssége azonban megmaradt, és Kenny Dalglish-sal rendkívül hatékony támadópárost alkottak.

Deans mesterhármast szerzett az 1972-es Skót Kupa-döntőben és az 1974-es Ligakupa-fináléban is – mindkét alkalommal a Hibernian ellen diadalmaskodtak. Ugyanakkor sokan emlékeznek arra is, hogy a Bajnokcsapatok Európa-kupájának 1972-es elődöntőjében, az Inter elleni tizenegyespárbajban ő hagyta ki a sorsdöntő büntetőt.

1976-ban a Luton Townhoz szerződött, miután a Celtic színeiben 184 mérkőzésen 124 gólt szerzett. Később játszott még az Adelaide United, a Carlisle United és a Partick Thistle csapataiban is, mielőtt 1980-ban visszavonult.

A Motherwell közleményében így búcsúzott: „Deansre mindig szeretettel fogunk emlékezni a Fir Parkban mutatott kivételes gólszerzői formája miatt. Hetvenkilenc éves korában hunyt el, gondolataink a családjával és barátaival vannak ebben a rendkívül szomorú időszakban. Nyugodj békében, Dixie.”

Peter Lawwell, a Celtic elnöke hozzátette: „Ez rendkívül szomorú hír, és őszinte részvétemet fejezem ki Dixie családjának és barátainak. Dixie egy nagyszerű Celtic-játékos volt, és az egyik legjobb gólszerző, aki valaha is játszott a klubban. Szerencsés voltam, hogy láthattam játszani, és nagy szerepe volt az 1970-es évek sikereiben, nem utolsósorban a Hibs elleni két kupadöntőben szerzett felejthetetlen mesterhármasaival. Még szerencsésebbnek érzem magam, hogy az elmúlt években személyesen is megismerhettem, és mindig nagyszerű volt találkozni vele a Celtic Parkban a meccsnapokon. Mindig egyértelmű volt, mennyire szereti a Celticet, és az is, hogy a szurkolók is mennyire szerették őt.”