Sallói Dániel elárulta, mi a nagy álma a Sporting Kansasnél

Ennek van egy története. A 30-as volt itt az első számom, de gyerekként tízesben játszottam. A profi futballban azonban nagyon nehéz ezt a számot megszerezni. Amikor lehetőségem nyílt rá, elkértem a húszast, de azt akartam, hogy teljes legyen a kör, és újra enyém legyen a tízes. Hosszú ideje játszom itt, és amikor a tízes szabaddá vált, kértem, hogy az enyém lehessen, úgyhogy ismét tízes vagyok.

Az utóbbi időben sokat törődöm ezzel, régen ugyanis nem érdekelt túlzottan. Táncoltunk csapatként, volt, hogy mosolyogtam, és ha csúszós a pálya, akkor térden csúszom én is. Nézem a Premier League-et, és ők közel tíz métert tudnak csúszni.

Jelenleg negyedik vagyok. Preki az első 81-gyel, Dom Dwyer a második 67-tel, Johnny Russell a harmadik 62-vel. Johnnyval sokat beszélünk erről, mindkettőnk nagy álma, hogy elsők legyünk. Az én szerződésem tovább tart, mint Johnnyé, szóval reménykedem benne, hogy egyszer utolérem Prekit. Ez nagy álom.

Már a nagyapám is profi játékos volt, ahogy az édesapám és én is. Remélhetőleg egyszer lesz fiam, és ő is a nyomdokainkba lép.