Mi a közös Szoboszlaiban, Messiben, Yamalban és Palmerben?

A pubalgia valójában egy gyűjtőfogalom, amely többféle sérülést is magában foglalhat a szeméremcsont környékén – legyen szó adductorszakadásról, hasizomproblémáról vagy akár rejtett sérvről. David Binningsley, a Manchester United korábbi fizioterapeutája szerint bármilyen, a csípő és a has találkozásánál jelentkező fájdalom ide sorolható.

A szélsők különösen kitettek ennek: játékuk lényege a robbanékony irányváltás, sprint, megállás és gyorsítás, amelyek extrém terhelést rónak a combközelítő izmokra. Geoff Scott sportteljesítmény-szakértő szerint ezek a mozdulatok hirtelen megnövelik az adductorokra ható erőket – egy maximális fékezés során akár a játékos testsúlyának 14-szerese is a csípőre nehezedhet.

Az életkor szintén kulcsfontosságú tényező. A 18–23 éves játékosok csontozata még fejlődésben van, így a terhelésváltások, a hirtelen fokozott meccsterhelés vagy az első csapatba való átmenet nagyobb kockázattal jár. A nemzetközi meccsterhelés, a sűrű versenynaptár és a nyári pihenő rövidsége mind hozzájárul az ilyen sérülések kialakulásához.

A kezelés általában izometriás erősítéseket, lökéshullám- és rádiófrekvenciás terápiát, szükség esetén PRP-kezelést foglal magában. A felépülés általában hat-nyolc hét, súlyosabb esetben akár három hónap is lehet. A megelőzés kulcsa a rendszeres, célzott adductor-erősítés, azonban szezon közben kevés idő jut rá – pedig a szakemberek szerint ezen múlhat, hogy a játékosok elkerülték-e a „lágyékátoknak” is nevezett problémát.