Vb-történelem: Egy szám, egy sztori (1.)

Győzelme tiszteletére hazájában augusztus 25-e Kim Collins emléknap lett – videóval

Már csak néhány hónap van hátra a 2023-as év legfontosabb (hazai) sporteseményéig, a szabadtéri atlétikai világbajnokságig. A Sportál új sorozatában végigvesszük az összes számot, s mindegyik kapcsán felidézünk egy-egy sztorit.

A férfi 100 méter az atlétika „királyszáma”, aki ezt megnyeri, az gyakorlatilag azonnal bérletet vesz a hallhatatlanságba. Pláne, ha nem egy olyan nagy sprinternemzetet képvisel, mint mondjuk az Egyesült Államok.

A kilencedik világbajnokságot 2003-ban Párizs rendezte. A korábbi nyolc világbajnoki aranyon ebben a számban három ország osztozott: egyet-egyet nyert Kanada és Nagy-Britannia, hatot pedig az Egyesült Államok. Az első három vb-t Carl Lewis, a Párizs előtti utolsó hármat pedig Maurice Greene söpörte be.

Utóbbi a francia fővárosba is esélyesként érkezett, de nagy meglepetésre döntőbe sem jutott. Ott volt azonban két-két amerikai, brit és nigériai sprinter, továbbá egy trinidadi, s egy icipici karibi ország, St. Kitts and Navis képviselője, Kim Collins. Ő ugyan az előző, edmontoni világbajnokságon már nyert egy bronzot, de nem 100-on, hanem 200-on, s Párizsban csak a hatodik legjobb idővel lett finalista, szóval semmiképp nem számított esélyesnek.

Ehhez képest az 1-es pályán fantasztikusan jött el a rajttól, harmincnál vagy egy méterrel vezetett. A végén azonban a középső pályán az esélyesen nyomultak fel, a célba egyszerre négyen zúdultak be, s végül minden idők legszorosabb vb-döntőjében egyetlen század döntött az érmesek között (lásd a YouTube-videót). Ahogy mondani szokták: Collins a századok jó oldalán állt, megszerezte hazája első világbajnoki aranyát (valamennyi sportágat figyelembe véve).

Tegyük hozzá, hősünk nem csak egy nyáron át „táncolt”, 2005-ben és 2011-ben (35 évesen!) is vb-harmadik lett ezen a távon, sőt, utóbbi világbajnokságon még váltóban is szerzett egy bronzérmet.

Mindössze 261 négyzetkilométernyi (ez szinte pontosan a fele Budapestnek), ötvenezer lakosú hazája persze nemzeti hősként ünnepelte, s olyan elismerést kapott, ami nagyon keveseknek jutott – ha egyáltalán valakinek –, győzelme napját, augusztus 25-ét Saint Kitts and Navisen Kim Collins napként tartják számon és ünneplik azóta.

Ők is nagyon gyorsan futottak