Részeg, feledékeny, csempész és más fura bírók – videókkal
)
)
A kerek évfordulóra a svájci Blick szedett össze néhány érdekes figurát.
Moreno: a csaló csempész
A 2002-es világbajnokság leggyűlöltebb figurája lett Byron Moreno. Az ecuadori Byron Moreno olyan szemérmetlenül csalt az olaszok elleni mérkőzésen a házigazda dél-koreaiaknak (videón, amikor Totti buktatása után nem büntetőt ítélt az olaszoknak, hanem a csatért műesésért második sárgával kiállította), hogy csak a vak nem látta, mi történik. Egy évvel később, csupán 34 évesen vissza kellett vonulnia, unortodox módszerei – fogalmazzunk ilyen finoman – odahaza is kiverték a biztosítékot. Senor Morenóról 2010-ben hallottunk újra, amikor a New York-i JFK repülőtéren hat kiló heroinnal bukott le. Két és fél évre lesittelték – hatvanmillió olasz nagy örömére.
(Videón, amikor Totti buktatása után nem büntetőt ítélt az olaszoknak, hanem a csatárt műesésért második sárgával kiállította.)
Smolik: sok volt a pia
A fehérorosz Szergej Smolik bírói karrierje egyenes vonalban ívelt felfelé: már 1993-ban, 28 évesen FIFA-kerettag lett. Karrierje aztán 15 évvel később váratlan hirtelenséggel ért véget. Smolik a jelek szerint túl mélyen nézett a pohár fenekére, s pechjére aznap dolga akadt a Vityebszk–Naftan Navapolack mérkőzésen. Egészen furcsa testtartásban, hátrafelé dőlve, leeresztett karokkal futkározott a pályán, amikor meg a közönség kurjongatni kezdett, integetve ünnepeltette magát. Állítólag 2,6 ezrelék volt a vérében mért alkoholszint, soha többet nem vezetett.
Smith: humorérzék nulla
Azt tudott dolog, hogy a skótok meglehetősen zsugoriak, de hogy humoruk sincs… Na jó, ez buta általánosítás, a mondat helyesen így hangzik: Dougie Smith játékvezetőnek nem volt. Az 1995. december 30-án játszott Glasgow Rangers–Hibernian bajnokin történt, hogy kiesett a sebéből a sárga lap. Paul Gascoigne, a Rangers fenegyereke udvariasan felvette, majd mielőtt visszaszolgáltatta volna, viccből felmutatta a sárgát a sporinak. Smith talán értette, de nem szerette a poént, a lapot előbb zsebre vágta, majd azonnal elő is húzta, s megbüntette vele a játékost, mondván, tiszteletlen volt vele.
Busacca: az a középső ujj…
Massimo Busacca egészen kiváló játékvezető volt, a svájci több Európa- és világbajnokságon is fújta a sípot – többnyire közmegelégedésre. A 2009-es Baden–Young Boys mérkőzésen azonban a vendégszurkolóknak nem nyerte el a tetszését a működése, ezért folyamatosan provokálták. Aztán egyszer csak elszakadt a jó Massimónál a cérna, s a nézők felé fordulva középső ujját felemelve jelezte, mit gondol róluk. Utóbb ugyan helytelennek minősítette a mutogatást, de azt mondta: muszáj volt jeleznie, hogy a bírónak sem kell mindent eltűrnie. Egyébként a svájci futballban páratlanul hárommeccses eltiltást kapott.
)
Vautrot: minek van órája?
Akárcsak svájci kollégája, Michel Vautrot-t is a világ egyik legjobb bírójaként tartották számon, nem véletlen, hogy ő vezette például az 1988-as Eb-döntőt is (Hollandia–Szovjetunió 2–0). Sőt két évvel később ő lehetett az olaszországi világbajnokságon a hazaiak argentinokkal vívott döntőjének a bírója is. Emlékezetes, a dél-amerikaik végül tizenegyespárbajban jutottak a döntőbe, de ebből értelemszerűen következik, hogy ezt megelőzte a 2x15 perces hosszabbítás. Elvben. Ugyanis Vautrot az első negyedórát 23 percig játszatta, mint utóbb megmagyarázta, csupán azért, mert elfelejtett ránézni az órájára. „Szerencsére abban a nyolc percben nem esett gól, így nem lett belőle botrány” – lélegzett fel utóbb.
)
)
)
)
)
)
)