35 éve futotta őrületes világcsúcsát a doppingkirály Ben Johnson – videókkal

Talán kezdjük a történetet 1983-nál, az első szabadtéri atlétikai világbajnoksággal! A Jesse Owens utódának kikiáltott – tegyük hozzá: méltán! – 22 esztendős amerikai Carl Lewis magabiztosan nyerte a 100 métert, a kanadaiak fél évvel fiatalabb sprintere csak az elődöntőig jutott. Rá egy évre a Los Angeles-i olimpián Lewis megismételte Owens 1936-os bravúrját, nyert távolban, 200-on, a 4x100-as váltóval és újra 100 méteren is, ahol Johnson már bronzérmet nyert.

Kettejük párviadalában 1986-ban fordult a kocka: a moszkvai Jóakarat Játékokon Johnson nyert és Lewis csak harmadik lett – de ennek a versenynek azért senki nem tulajdonított nagy jelentőséget. Arra viszont jó volt, hogy az egekig korbácsolja az érdeklődést a következő évi római világbajnokság előtt.

Hála a sorsolásnak, a két topfavorit sem a selejtezőben, sem a negyeddöntőben, sem az elődöntőben nem került egy futamba, azaz a dráma rögtön a döntőben ért csúcsára. A nagy párharc azonban elmaradt: az előző néhány évben feltűnően megizmosodott kanadai leiskolázta Lewist, mi több, a szintén amerikai Calvin Smith világcsúcsán kerek egytizedet javítva 9.83-mal győzött (lásd a videót, amelyen jobbról a negyedik, fehér mezben a mi Kovács Attilánk!).

Carl Lewis bosszúért lihegett, s alig várta, hogy a szöuli olimpián visszavághasson. A koreai metropoliszban eleinte úgy alakultak a dolgok, ahogy az amerikai elképzelte: minden körben jobbat futott, mint a nagy rivális, ráadásul Johnson a negyeddöntőjében harmadik lett, csak idővel jutott tovább.

Csak épp a döntő – amit kereken 35 éve rendeztek meg – pontos mása volt az egy évvel korábbi rómainak: Ben Johnson kirobbant a rajtgépből, féltávnál már látszott, hogy senki nem érheti utol, s úgy futott 9.79-cet (lásd a videót!), hogy öt méterrel a cél előtt már ünnepelt. Carl Lewis 13 (!) százados hátránnyal lett ezüstérmes, igaz, később az ő 9.92-je lett a hivatalos világcsúcs.

Ugyanis 48 órával a döntő után robbant a bomba: Johnson mintájában az anabolikus szteroidok közé tartozó sztanozolol nyomaira (bőséges nyomaira!) bukkantak. Természetesen kizárták és hazazavarták, az olimpia hőséből pillanatok alatt lett gyűlölt és megvetett ember.

A kanadai aztán beismerte, hogy 1981 óta tiltott szereket szedett teljesítményének javítása érdekében, így az 1987-es világbajnoki címet és az ott elért világcsúcsot doppingvétség bizonyítása nélkül is elvesztette, viszont – ki érti ezt? – az 1984-es olimpián szerzett bronzérmét megtarthatta. Emellett két évre eltiltották minden versenytől.

Ben Johnson bűnbánatot mutatott, megígérte, hogy nemcsak jó útra tér, de arra kért mindenkit, hogy példájából okulva tisztán versenyezze. Visszatérése után soha nem tudta megismételni korábbi teljesítményét: az 1991-es tokiói világbajnokságon csak váltóban futott, az 1992-es barcelonai olimpiára pedig ugyan kvalifikálta magát, de az elődöntőben futamutolsóként kiesett. Aztán egy 1993-as montreali versenyen újból megbukott, s bár ezúttal makacsul tagadott, mint visszaesőt, életfogytiglani eltiltással sújtották.

Johnson 2006-ban azzal hívta fel magára újfent a figyelmet, hogy megvádolta Carl Lewist: felbujtására egy barátja csempészett a sörébe doppingszert. Kétségtelen, erre a megnevezett barátnak, André Jacksonnak lehetősége is volt. Amikor nekiszegezték a kérdést, tényleg tette-e valamit Johnson italába, meglehetősen furcsa választ adott: 

Még egy szó a szöuli 100-as döntőről, ahol ugye Johnson elvitte a balhét. Ez a versenyt a sportág történetének „legmocskosabb futamaként” tartják számon, ugyanis a nyolc döntősből hatan buktak meg legalább egyszer a doppingvizsgálatokon, csak a már emlegetett Calvin Smith és a brazil Robson da Silva maradt tiszta.

A Ben Johnson ellen folyamatos hecckampányt folytató, őt következetesen csalónak nevező Carl Lewisról Wade Exum, az USOC egykori doppingügyekben illetékes főellenőre azt állította évekkel később, hogy az amerikai sztár háromszor is lebukott a szöuli olimpia előtt, s bár először kizárták a válogatottból, a fellebbezés után mégis megkapta az indulási engedélyt.

Mert tudjuk: a sportban mindenki egyenlő, csak vannak az egyenlőbbek.