A Jó, a Rossz és a Csúf
A JÓ(?) egyértelműen Shedeur Sanders teljesítménye. Sanders clevelandi bemutatkozása egyszerre adott okot lelkesedésre és kritikára. Bár ő lett az első Browns-irányító 26 év alatt, aki győzelemmel debütált, teljesítményét az előrehaladott mutatók már jóval kevésbé mutatják hízelgőnek: nagyon alacsony QBR-t, negatív EPA-t és gyenge sikerességi arányt produkált. A meccsen akadt néhány valóban lenyűgöző megmozdulása – például egy mély, mozgásból elengedett passz harmadik kísérletre –, de játékának nagy része csendes, kevésbé látványos volt, ráadásul yardjainak túlnyomó része elkapás utáni haladásból született. Ugyanakkor több területen előrelépett a Baltimore Ravens elleni beugráshoz képest, gyorsabban szabadult a labdától, és nem lépett ki gyakran az offense struktúrájából. A kevés dropback miatt a meccs nem árul el sokat a jövőjéről, mégis újabb heves viták várhatók körülötte – különösen, ha a felépülő Dillon Gabriel visszaveszi a kezdőposztot a következő héten.
Ha valami igazán ROSSZ volt a hétvégén, az egyértelműen Shane Steichen teljesítménye. A Colts 23–20-as hosszabbításos veresége a Chiefs ellen nagyban az ő hibás döntésein múlt, különösen azon, hogy negyedik és négyre, öt perccel a rendes játékidő vége előtt, ahelyett hogy megpróbálta volna lezárni a meccset, inkább Mahomesnak adta vissza a labdát, aki természetesen kiegyenlített. A Colts támadósora a záró szakaszban teljesen összeomlott: a bye week után domináns csapatként tértek vissza, 20–9-re vezettek, mégsem tudtak egyetlen first downt sem szerezni, összesen 11 yardot haladtak a negyedik negyedben, és Spagnuolo zavarba ejtő védelmi sémái teljesen szétszedték őket. Daniel Jones-t folyamatos nyomás alatt tartották, rövid és ártalmatlan passzokra kényszerítették, a támadójáték pedig egyszerűen megbénult. Bár a Colts továbbra is kiegyensúlyozott csapat az ingadozó AFC-ben, ez a vereség megingatta a bizalmat Steichenben, nem azért, mert egy nagyszerű védelmi koordinátor túljátszotta, hanem mert amikor esélye volt megnyerni a meccset, ő inkább elpuskázta azt.
A Ford Field közönségét nemcsak Gibbs villanyozta fel, hanem Jameis Winston is, aki 366 passzolt yarddal és két touchdownnal parádézott a Giants veresége ellenére – ráadásul a nap, sőt talán az egész szezon legjobb irányítómegmozdulását nem is dobással, hanem egy elképesztő elkapással és 240 fontos védőt lerázó stiff armmel produkálta. A jelenet még napokkal később is hihetetlen, és valószínűleg a Lions következő filmnézése is emlékezetes lesz, főleg a jelenet során CSÚFosat hibázó Derrick Barnes számára, aki a klipben látványosan elbukik a szerelési kísérletnél. A meccs után kiderült, hogy Barnes eredetileg passzsiettetést kapott feladatul, de amikor látta Winstont útvonalra indulni, önzetlenül visszalépett védekezni – és ha nem lenne ilyen jó ösztöne és csapatszelleme, a Giants touchdownja ugyan sima lett volna, de legalább nem kellene most ezt a megszégyenítő jelenetet újraélnie. A tanulság: néha a túl nagy igyekezet lehet a veszted.
Így láttuk mi
Jacksonville Jaguars–Arizona Cardinals 27–24
A Jaguars 27–24-es hosszabbításos győzelmet aratott Arizonában, egy olyan fordulatos meccsen, amelyet korábbi években könnyen elveszítettek volna: Trevor Lawrence három touchdown-passzt dobott, de négy labdavesztést is elkövetett, köztük egy fumble-t, amelyet a Cardinals TD-re hordott vissza, valamint három interceptiont. Ennek ellenére a Jacksonville kitartott, és Cam Little 52 yardos mezőnygóljával megnyerte a mérkőzést, miután Jacoby Brissett negyedik kísérletes dobása sikertelen maradt. A rendes játékidő végén Lawrence még egy negyedik és egyes passzt is elrontott, ami lehetőséget adott Arizonának az egyenlítésre — Ryland 29 yardról be is rúgta a hosszabbítást érő mezőnygólt. A Jags támadói azonban higgadtak maradtak, a védelem hat sacket szerzett, Brenton Strange pedig visszatérése után 93 elkapott yarddal segítette a csapatot. A Cardinals Brissett vezetésével 317 passzolt yardig jutott, Michael Wilson 118 elkapott yarddal zárt, de a sok kihagyott lehetőség és a végjáték hibái miatt végül ismét vereség lett a sorsuk.
Kansas City Shiefs–Indianapolis Colts 23–20
A Chiefs három negyeden át ugyanazt a küszködő, hibáktól terhelt arcát mutatta, amely az egész szezonra jellemző volt, ám a negyedik negyedben és hosszabbításban Patrick Mahomes vezetésével végre magára talált: a kétszeres MVP 352 yardot passzolt, és egy 11 pontos hátrányból vezette vissza csapatát a Colts ellen, miközben a védelem zsinórban négy 3&out-ot kényszerített ki, Butker pedig öt mezőnygóllal – köztük a győztes 27 yardossal – életben tartotta Kansas City (6–5) rájátszás reményeit. Kareem Hunt 104 futott yarddal és egy TD-vel, Rashee Rice 141 elkapott yarddal segítette a fordítást, a Chiefs-védelem pedig a liga legerősebb támadósorát mindössze 255 yardon tartotta. A Colts eközben egy 20–9-es előnyt szórt el rossz play-callinggal és gyenge végrehajtással: Daniel Jones a második félidőben csupán 83 yardot passzolt, Jonathan Taylort alig használták, és az offense képtelen volt akár egyetlen first downt is szerezni a hajrában, így a hibák és a Chiefs könyörtelen hajrája végül Indianapolis vesztét okozta.
Detroit Lions–New York Giants 34-27
A Detroit Lions Jahmyr Gibbs elképesztő teljesítményének köszönhetően 34–27-re nyert a Giants ellen: a rookie 264 scrimmage yarddal és három touchdownnal vezette csapatát, köztük a hosszabbítás első játékából szerzett 69 yardos győztes futással. A Giants is hozzájárult a fordulathoz, amikor Mike Kafka negyedik és gólra a mezőnygól helyett agresszíven nekiment a touchdownnak, de Winston passza sikertelen lett; Detroit ezt kihasználva Jake Bates 59 yardos mezőnygóljával hosszabbításra mentette a meccset. Gibbs a teljes találkozót uralta, 219 futott yarddal (a Lions történetének harmadik legjobb egyéni teljesítménye) és 11 elkapással, miközben Goff 279 passzolt yarddal és két TD-vel segítette a győzelmet, Amon-Ra St. Brown pedig 149 elkapott yarddal villogott. A Giants hiába vezetett háromszor is tíz ponttal és Wan’Dale Robinson, valamint Winston is karriercsúcsokat hozott, a csapat sorozatban hatodszor kapott ki, és idén már ötödször veszített el meccset, amelyet a negyedik negyedben még vezetett — a döntő helyzetekben rendre nem tudtak lezárni.
Power Rankings - itt a Sportal erősorrendje - Hálaadás napi különkiadás
TOP 5:
1. Los Angeles Rams (9–2)
A Rams fölényes, 34–7-es győzelemmel tartotta meg első helyét. A csapat utoljára 1975-ben játszott hálaadáskor, akkor Harold Jackson két TD-t szerzett, a védelem pedig nullán tartotta a Lionst egy 20–0-s siker során. Az a szezon 12–2-es mérleggel és NFC-döntővel zárult, így a mostani alakulatnak is fontos történelmi párhuzam.
2. New England Patriots (10–2)
A Patriots tovább menetel, ezúttal a Bengals legyőzésével. Hálaadásnapi emlékeik közül a legismertebb Tedy Bruschi 2002-es pick-six-e, amely a csapat első ünnepi győzelmét hozta a Lions ellen. Ezen a meccsen viselte a csapat a klasszikus „Pat Patriot” mezeket, hasonlóan ahhoz a 2010-es Detroit elleni összecsapáshoz, amikor Tom Brady négy TD-passzt dobott.
3. Denver Broncos (9–2)
A Broncos bye weekről tér vissza, de legemlékezetesebb hálaadásnapi pillanatuk 2005-ből való: Ron Dayne hosszabbításban 55 yardos futást villantott a Cowboys ellen, amellyel megalapozta a 24–21-es győzelmet. Bár a csapat összességében negatív mérleggel áll az ünnepen (4–7), ez a meccs a franchise egyik ikonikus pillanata.
4. Seattle Seahawks (8–3)
A Seahawks izgalmas meccsen múlta felül a Titanst, és feljött az ötödik helyre. A csapat legkedveltebb hálaadásnapi emléke a 2014-es 19–3-as győzelem a 49ers ellen, amelyben Richard Sherman két interceptiont is szerzett, majd Russell Wilsonnal együtt a pálya közepén lakmározott pulykacombot — ezzel is jelezve Seattle fölényét a heves rivális elleni csúcspont-időszakban.
5. Philadelphia Eagles (8–3)
Az Eagles szoros meccsen kapott ki a rivális Cowboystól, de hálaadásnapi történetük egyik leghíresebb epizódja az 1989-es „Bounty Bowl”. A Zendejas rúgóra állítólag kitűzött jutalom és az azt követő nagy vihart kavart ütközés évtizedekre meghatározta az Eagles–Cowboys rivalizálást, és azóta is legendaként él a két csapat szurkolói között.
Hitvány 5:
28. Cleveland Browns (3–8)
A Browns ugyan legyőzte a Raiderst, de továbbra is az NFL alsóházában található. A csapat utoljára 1989-ben játszott hálaadáskor, amikor 13–10-re kapott ki a Lionstól Barry Sanders 145 yardos futóteljesítménye mellett. Bár az a szezon végül egy AFC-döntőig tartó playoff-meneteléssel zárult, a Browns hálaadásnapi mérlege a Super Bowl-éra óta 0–3.
29. New Orleans Saints (2–9)
A Saints ismét vereséget szenvedett, most az Atlantától, de hálaadásról egy igazán ikonikus pillanat maradt meg: a 2019-es „Stiff-Arm”, amikor a 300 fontos Shy Tuttle interception után úgy lökte földre Matt Ryant, hogy a jelenet azonnal virálissá vált. A Saints kilenc sacket szerzett, Taysom Hill puntot blokkolt, és a csapat bebiztosította sorozatban harmadik NFC South címét.
30. New York Jets (2–9)
A Jets tovább szenved a szezonban, és idén sem tért ki a kudarc elől. Hálaadásnapi történelmük az NFL egyik leghíresebb bakiját tartalmazza: a 2012-es „Butt Fumble”-t, amikor Mark Sanchez saját guardja hátsójába rohant, és fumble-je azonnal Patriots-touchdownhoz vezetett. A Jets 49–19-re kikapott, de a megalázó jelenet örökre meghatározta a korszakot.
31. Las Vegas Raiders (2–9)
A Raiders ismét kikapott, ezúttal a Brownstól, és továbbra is a liga leggyengébb csapatai között van. Kevés pozitív hálaadásnapi pillanatuk van az elmúlt évekből, de 2021-ben Derek Carr 373 passzolt yarddal és egy TD-vel vezette őket egy 36–33-as hosszabbításos győzelemre Dallasban, amelyet Daniel Carlson mezőnygólja döntött el.
32. Tennessee Titans (1–10)
A Titans újabb vereségével továbbra is őrzi a lista legutolsó helyét. A csapat emlékezetes hálaadásnapi pillanata 2008-ból származik, amikor a 10–1-es Tennessee 47–10-re kiütötte a Lionst a „Smash and Dash” futóduó, Chris Johnson és LenDale White vezetésével. A két RB összesen 231 futott yardot és négy touchdownt szerzett, és mindketten kaptak a meccs utáni pulykacombból.
Ezt várjuk leginkább
Green Bay Packers – Detroit Lions
A hálaadásnapi Packers–Lions rangadó kulcsfontosságú lehet az NFC North végkimenetele szempontjából, mivel a 7–3–1-es Green Bay és a 7–4-es Detroit közvetlenül üldözi a divíziót vezető Chicagót (8–3). A Packers egy idegenbeli győzelemmel nemcsak megerősíthetné esélyeit első helyre – és megszerezné a Lions elleni szezonseprést, ami tiebreakerben döntő lehet –, hanem közelebb kerülne első divíziócíméhez 2021 óta. A Detroit viszont három egymást követő NFC North-győzelem kapujában áll, amire 1952–54 óta nem volt példa. A meccs vesztese akár le is csúszhat a rájátszásról egy olyan NFC-ben, ahol jelenleg nyolc csapat is pozitív mérleggel küzd a hét elérhető rájátszás helyért.
Kansas City Chiefs – Dallas Cowboys
A Super Bowl-győztes egyőzése után a Cowboysra máris újabb óriási kihívás vár hálaadáskor, amikor a tavalyi döntő másik résztvevőjét fogadják. A 5–5–1-es Dallas két egymást követő győzelemmel váratlanul versenyben találta magát a rájátszásért, köztük a 21 pontos hátrányból megfordított, drámai 24–21-es sikerrel Philadelphia ellen. A sorsolás továbbra is nehéznek tűnik, ám a 6–5-tel álló Kansas City is épp úgy a playoffon kívül rekedt, mint a Cowboys, így mindkét csapat számára óriási téttel bír a találkozó. A liga két legjobb passzjátékát irányító irányítója, Dak Prescott és Patrick Mahomes vezeti majd ki csapatait, miközben Dallasnak legalább négy győzelemre lenne szüksége hátralévő hat meccsén a rájátszás reményéhez. A játékosok azonban igyekeznek a jelenre összpontosítani, tudva, hogy minden hiba végzetes lehet egy ennyire kiélezett versenyfutásban.
Chicago Bears – Philadelphia Eagles
Az Eagles támadósora látványosan visszaesett Patullo új offensive coordinator irányítása alatt: a csapat mind futásban, mind passzjátékban, mind pontszerzésben az NFL alsó felébe csúszott, és a Cowboys elleni 21–0-s előny elvesztése rávilágított a rendszerszintű gondokra, köztük a sérülésekkel sújtott, ingadozó támadófalra és a kiszámítható play-callingra. A Bears ellen érkező Philadelphia továbbra is 8–3-as mérleggel vezeti a divíziót, de a támadóegység bizonytalanságai kérdéseket vetnek fel az esélyeikről, miközben Chicago erős futójátékával, ligaelső turnover-mutatójával és több szoros győzelmével továbbra is versenyben van az NFC North éléért. Sirianni egyelőre kitart Patullo mellett, de az Eagles-nek sürgősen javulnia kell, ha komoly Super Bowl-esélyes kíván lenni.
A 13. forduló programja
Csütörtök
19.00: Detroit Lions–Green Bay Packers (Tv: Arena4)
22.30: Dallas Cowboys–Kansas City Chiefs (Tv: Arena4)
Péntek
2.20: Baltimore Ravens–Cincinnati Bengals (Tv: Arena4)
21.00: Philadelphia Eagles–Chicago Bears
Vasárnap
19.00: Cleveland Browns–San Francisco 49ers
19.00: Tennessee Titans–Jacksonville Jaguars
19.00: Indianapolis Colts–Houston Texans (Tv: Arena4)
19.00: Miami Dolphins–New Orleans Saints
19.00: New York Jets–Atlanta Falcons
19.00: Tampa Bay Buccaneers–Arizona Cardinals
19.00: Carolina Panthers–Los Angeles Rams
22.05: Seattle Seahawks–Minnesota Vikings
22.25: Pittsburgh Steelers–Buffalo Bills (Tv: Arena4)
22.25: Los Angeles Chargers–Las Vegas Raiders
Hétfő
2.20: Washington Commanders–Denver Broncos (Tv: Arena4)
Kedd
2.15: New England Patriots–New York Giants (Tv: Arena4)