67 éve ezen a napon hunyt el Hajós Alfréd, Magyarország első olimpiai bajnoka
)
)
Hajós Alfréd 1878. február 1-én született Budapesten, egy szegény zsidó családban, Guttmann Arnold néven. Bár egészen fiatalon elkezdett sportolni, a foci érdekelte leginkább. Egy szomorú eset is kellett ahhoz, hogy jó úszó váljon bele. 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. Ez inspirálta arra, hogy minél jobban megtanuljon úszni. Ez olyan jól sikerült, hogy egyike volt annak a hét sportolónak, aki részt vehetett az első újkori olimpián, 1896-ban Athénban.
Hajós ekkor már a Műegyetemre járt, építészmérnöknek tanult. Az iskolában nem nagyon érdekelt senkit, hogy ő éppen hazájának szerzi a történelmi dicsőséget. Dékánja nem is gratulált az olimpia után az érmeihez, azt mondta: „Az érmei nem érdekelnek, de kíváncsian várom válaszait a következő vizsgán."
Az athéni történelmi tett sem volt hétköznapinak mondható. Hajóséknak az elemekkel is meg kellett küzdenie. A Földközi-tengerben rendezték az úszó versenyeket, 13 Celsius-fokos vízben, a résztvevők feje felett több méteres hullámok csaptak át. Testét egy centis zsírréteggel kente be a hideg ellen, de ez nem sokat védett. Így lett első 100 méteres gyorsúszásban 1:22,2-es idővel, majd 1200 méteren 18:22,1-es eredménnyel. Ő lett Athén legfiatalabb bajnoka.
A győztesek tiszteletére rendezett vacsorán a görög főherceg megkérdezte tőle, hol tanult meg ilyen jól úszni, mire Hajós viccesen azt válaszolta: „a vízben”. Azt még hozzátette, hogy embert próbáló volt a táv teljesítése: „Az élni akarásom teljesen felülkerekedett a győzelem iránti vágyamon.” – tette hozzá.
Sokoldalú sportoló volt. Kipróbálta az atlétikát is, amiben a 100 méteres sprinttávon lett magyar bajnok. Tagja volt a Budapesti Torna Clubnak, amely első nyilvános edzőmeccsét játszotta 1897-ben, majd annak a magyar futballválogatttnak is, amely 1902. október 12-én az első hivatalos meccsét játszotta Ausztria ellen. Bár az egy Bécs–Budapest meccs volt, később elfogadták első hivatalosnak.
Építészként sok más mellett a margitszigeti Hajós Alfréd-uszoda tervei is az ő nevéhez fűződnek. Az 1908-as nyári olimpiai játékokon teniszező Lauber Dezsővel közösen kidolgozott stadionterve ezüstérmet kapott; a zsűri nem adott ki aranyérmet a versenyen. Így egyike annak a két olimpikonnak, akik valaha is érmet nyert sport- és művészeti olimpiai versenyeken.
Később játékvezetőként is kipróbálta magát, 14 NB I-es mérkőzésen. Sportvezetőként az MLSZ munkáját is segítette, sőt három meccs erejéig a szövetségi kapitányi feladatokat is ellátta. Az egyetlen olyan, aki veretlenül zárta (egy győzelem, két döntetlen a mérleg) karrierjét a kispadon.
Sportolói státusza miatt egy ideig mentességet kapott a zsidótörvények alól, de később neki is bujkálnia kellett. Hajós ekkor is inkább sorstársai megóvását tartotta elsősorban a szeme előtt. Ebben a nyilasuralom idején vitéz Halassy Olivér vízilabdázó és úszó olimpiai bajnok segített neki.
1953-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai érdemoklevéllel tüntette ki. Tagja a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokának, majd 1981-ben a Nemzetközi Zsidó Sport Hírességek Csarnokának is tagja lett. 1955. november 12-én, 77 évesen tüdőbajban hunyt el. A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra
)
)
)
)
)
)