Mailben rúgta ki a szövetség Csollány születésnapos egykori edzőjét – videóval
)
Hiába a hatalmas tudás és tapasztalat, munkájára már nem tartanak igényt, így gyáli otthonában, hobbiból, hurka-és kolbásztöltéssel foglalkozik.
Nem szoktam mérleget készíteni, de a mostani dátumhoz érve azértelgondolkodtam egy kicsit – mereng el a születésnapos.
Mire jutott?
Egy híján ötven évet töltöttem a tornában, pedig csak véletlenül és későn kerültem a sportág közelébe. Dunaújvárosban, vagyis az akkori Sztálinvárosban, ahol laktunk, nyolcadikos koromban városi tornászbajnokságot rendeztek, és a testnevelő tanárom biztatott, hogy készüljek föl a versenyre. Lementem az edzésre, és rögtön megtetszett a torna. Később felnőtt kerettag voltam, főiskolás bajnokságokon szereztem érmeket, de jelentőseb eredményt nem értem el. A Testnevelési Főiskola elvégzése után tanítani akartam, de akkor meg nem volt elég tanári állás. Egy újabb véletlennek köszönhetően kerültem a KSI-hez, ahol félállásban a tornászoknál voltam edző, a másik félállásban az asztaliteniszezőknél kondicionáló edző.
Nem is tudtam, hogy asztaliteniszezőkkel is foglalkozott...
Berczik Zoltán kapitánysága alatt olyan versenyzőkkel dolgoztam, mint a már elhunyt Magos Judit, valamint Gergely Gábor és Jónyer István. Egy idő után főállást kaptam, az asztaliteniszt ott kellett hagynom, de a pingpongos fiúkkal ma is jó a kapcsolatom.
A tornában pedig elismert szakember lett, 1993-tól 12 éven át a férfiak szövetségi kapitánya volt. Világ-és Európa-bajnoki érmesek fémjelezték az akkori magyar férfitornát: Gál Róbert, Supola Zoltán, Fajkusz Csaba, Fekete Levente és mindenek előtt az olimpiai és világbajnok Csollány Szilveszter.
Kapitányi pályafutásom alatt tizenhat érmet nyertek világversenyen a fiúk, emellett többször győztek a világkupában is. Csollány mindent megnyert, amit lehetett, és a 2002-es debreceni vb-aranyának már nemcsak kapitányként, hanem edzőjeként is örülhettem (lásd a videót, a legelején a mesteredző segíti fel a gyűrűre neves tanítványát!). Gál Robi pedig igaz hatszámos versenyző volt, az utolsó, aki két szeren is világbajnoki döntőbe jutott.
A kapitányság után még edzőként a tornában maradt, majd jött az akkoriban nagy visszhangot kiváltó búcsúja.
Sosem felejtem el, már csak azért sem, mert megőriztem a szövetség e-mail-jét. 2016. június 29-én kaptam az elektronikus értesítést, hogy „június 30-án lejáró, többszörösen megújított szerződését nem hosszabbítjuk meg.” Volt három tanítványom, őket le kellett adnom. Azóta sem számítanak rám, pedig tanácsadóként vagy valamilyen más formában talán tudnék valamit segíteni…
Itthon nem dolgozhatott, de külföldön azért szükség volt a munkájára, és vannak, akiknem felejtették el, amit a tornában és értük tett.
Igaz… Dolgoztam Azerbajdzsánban, ahol „örök időkre szóló” szerződést kínáltak, de családi okok miatt hazatértem, de minden versenyre visszavárnak. A novemberi liverpooli vb-re pedig egy külföldön dolgozó volt tanítványom hívott el, hogy nézzük meg együtt a versenyt. Az ilyenek nagyon jólesnek, s nem panaszkodom, ma is örömforrást jelent a torna. Sok helyen jártam, sok barátot és élményt szereztem. Az eredményeket ma is figyelem, a sportágban egykor meghatározó oroszok versenyeit rendszeresen követem az interneten. Egyébként meg boldog ember vagyok, mert egész életemben azt csináltam, amit szeretek. Sok sporttárssal és egykori tanítvánnyal tartom a kapcsolatot, gyakran rendezünk kerti partikat az udvarunkon, jókat eszünk-iszunk és beszélgetünk. Sajnos az egyik legjobb barát, Kulcsár Győző és a legkiválóbb tanítvány, Csollány Szilveszter már nincs velünk, és a napokban előbb az öttusa szakember Medvegy Ivánt, másnap pedig Tihanyi Bandit temettük el, vele sok évet húztam le a Tornacsarnokban. Az életemben egyre jobban felértékelődnek az emberi kapcsolatok, igyekszem minél több időt tölteni azokkal, akiket kedvelek.
…és az említett kerti partikon nem maradhat el a sportberkekben legendásként emlegetett Vereckei-féle disznótoros vendéglátás.
Mindig szerettem főzni, a tatai edzőtáborban sokszor láttam vendégül az edzőtársakat egy jó körömpörköltre. Most a hurka-és kolbásztöltés lett a hobbim, a „disznóságokat” a barátok mindig nagyon várják. A torna pedig megmarad örök szerelemnek.
)
)
)
)
)
)