A tokiói paralimpián egyéni kerekesszékes vívásban diadalmaskodó párbajtőröző bénulással jött világra. Miután megszületett, látszott, a bal keze egyáltalán nem mozog. Ekkor aligha lehetett hinni, hogy egyszer aranyérmes sportoló válik majd belőle. A gyermekkora tele volt szenvedéssel és lemondással, állandóan kórházi kezelésekre járt. Az orvosoknak vissza kellett építeniük az ideget a sérült testrészébe, hogy ne sorvadjanak el teljesen az izmai.

(A legfrissebb hírek itt)

Ám csodával határos módon, 13 esztendősen, az épek között kezdett el vívni. Ugyanakkor hamar kiderült, a szervezetét nem lehet megfelelően terhelni, a betegsége miatt nem követheti az addigi edzéstervét. Kénytelen volt feladni a karrierjét, ami óriási sorscsapás volt számára. Hiszen eldőlt, az épek között soha nem lehet nagy bajnok.

Edzőnek állt, segédtrénerként tevékenykedett, ám a versenyzés nagyon hiányzott neki. Éppen ezért úgy döntött, kipróbálja a kerekesszékes vívást. A tehetsége rögtön megmutatkozott, a szakemberek pedig nagy jövőt jósoltak neki. Igazolta, hogy az illetékesek nem tévedtek: a sportoló 2016-ban Rióból, az első paralimpiájáról bronzérmesként térhetett haza. Bár esélyesként utazott ki Tokióba, még mindig nehezen fogja fel, hogy diadalmaskodni tudott, s immáron paralimpiai győztesnek mondhatja magát.

– Valóra vált az álmom, amelyet oly régóta üldöztem. Egyelőre nem tudtam feldolgozni, hogy mekkora sikert értem el. Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki segített idáig eljutni, a családomnak és a barátaimnak, akik végig támogattak. Köszönettel tartozom az edzőmnek, akitől a legjobban esett a dicséret. Azt mondta, hogy hibátlan volt a vívásom Tokióban – nyilatkozta Veres, aki büszke rá, hogy dicsőséget szerzett hazájának, s több társához hasonlóan igazolta, mozgássérültként is lehet kiemelkedő sporteredményeket elérni. – Rengeteg elismerő üzenetet kaptam. Azt látom az embereken, hogy az elmúlt időszakban szerencsére sokat változott az értékítéletük a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban. Sokkal inkább érezzük a megbecsülést mint korábban, és ez nagyon pozitív.

A 28 éves Veres nem csupán a páston ér el kiváló eredményeket, az iskolában is jól teljesít. A Nyíregyházi Egyetemen két esztendővel sportszervezői diplomát szerzett, jelenleg pedig a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója.

– Szeretnék sportjogászként elhelyezkedni, hosszú távon ezzel a szakmával akarok oglalkozni. Sajnos a legtöbb magyar sportolónak még manapság sincs megfelelő jogi képviselete, szeretnék rajtuk segíteni. A célom, hogy jogászlént is sikeres legyek – fogalmazott a sportoló, akinek továbbra is folyamatosan gyógytornára és kezelésekre kell járnia, hogy ne romoljon az állapota.

Veres számára az elmúlt hónapok szinte csak és kizárólag a vívásról szóltak. Az elkövetkezendő hetekben igyekszik pihenni is.

– Sajnos egyáltalán nem volt szabadidőm az elmúlt időszakban. Pedig szeretek zenélni, olvasni és kirándulni. Imádok például kiülni a vízpartra és csak csodálni a természetet. Igyekszem az elkövetkezendő hetekben ezekre sort keríteni – tette hozzá Veres. – Az a tervem, hogy meglátogassam a szeretteimet. A Felvidékről származom, de élnek rokonaim Debrecenben, Nyíregyházán, sőt még Kolumbiában is. Utóbbi helyre ugyanakkor sajnos most nincs esélyem eljutni.

Veres Amarilla szeretne a három esztendő múlva sorra kerülő párizsi paralimpián is csúcsra érni.

– Nem elégedem meg azzal, amit elértem. Nem tehetem meg, hogy hátradőljek, továbbra is motiváltnak kell maradnom. Nincs már messze a párizsi paralimpia. Álomszerű lenne, ha sikerülne Franciaországban is aranyérmet szereznem. Mindent megteszek, hogy így legyen – fogadkozott a paravívó.