A horrorsérülés már a múlt, Baranyai a mai napig a súlyemelés szerelmese
)
Máig felkavaró évfordulóhoz érkezett a súlyemelő Baranyai János. Tizenöt éve, augusztusban, élete egyetlen olimpiáján, Pekingben az egész sportvilágot sokkoló sérülést szenvedett: a harmadik szakítógyakorlatánál felvette a 148 kilogrammot, amikor megroppant a könyöke, és a súly hátrabillent, majd ráesett a hátára. Ordított a fájdalomtól, de szerencséje volt, nem tört el semmije. Kificamodott a könyöke, amit aztán altatásban tettek a helyére.
)
– Ma már nem azzal azonosítanak, ami Pekingben történt velem. Nagyjából elfelejtődött, csúnyább volt az egész, mint amennyire súlyos. Az emléke azért velem van, a kificamodott könyökömön az öt karika emlékeztet a történtekre – kezdte a 39 éves Baranyai.
Nem túlzás, annak idején a sérülése sokkolta az ötkarikás játékok híveit. Egyetlen nap alatt 2,8 millióan nézték meg a YouTube-on a jelenetet, ennyien még az amerikai úszózseni Michael Phelps diadalaira sem voltak kíváncsiak.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, a belga Jacques Rogge is érdeklődött a magyaroknál, hogy van a súlyemelő. Baranyait gyorsan kórházba vitték, öt orvos és hét nővér sietett segítségére a Kínai–Japán Barátság Kórházban, ahol kiderült, nincs törése. A rémálom már a múlté, ugyanakkor – bár édesanyja könyörgött neki – nem hagyta abba a súlyemelést. Olyannyira nem, hogy éppen Lengyelországban tartózkodik, ahol a masters-, azaz az öregfiúk-világbajnokságon szerepel.
)
– Még mindig nem fejeztem be, edzésben vagyok, tavaly megnyertem a korosztályomban az Európa-bajnokságot, második lettem a vb-n. Szakítottam 124 kilogrammot, löktem 153-at. Nem tudok leállni. A súlyomat is tartom, a 81 kiló csak néggyel több, mint aktív versenyző koromban. Nem távolodtam el a sportágtól, szövetségi edző vagyok a válogatottnál harmadik éve – tudatta az egykor a világversenyekre többek között a saját garázsában kialakított edzőteremben készülő Baranyai. – Tatán élek, van két gyermekem, edzőtermet építünk, talán egy pár hónapon belül elkészül. Alapítottam egy sportegyesületet. 12-14 éves gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Sok szülő félti a gyermekét, viszont én nem is súlyemelést tartanék első körben, hanem szinte csak technikai képzést, játékos erőfejlesztést. Nem engedném, hogy nagy súlyokat emeljenek maximális erőkifejtéssel.