„A leggyorsabb voltam, de Mexikóban én is csak vonszoltam magam” – Péter Zoltán 65 éves! – videóval
)
Jobban érzi magát, mint néhány hete?
Egyértelműen, már a kórházból is kijöttem, sőt újra voltam mérkőzéseken is, mint MLSZ-ellenőr – kezdte Péter Zoltán, a Zalaegerszeg korábbi 28-szoros válogatott hátvédje, aki március 23-án ünnepli 65. születésnapját.
Mi történt pontosan?
Szívritmuszavarból kialakuló szívelégtelenség. Februárban egyik este elkezdtem fulladozni otthon, de mivel veleszületett asztmám van, nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az esetnek. Két hét múlva azért már elmentem a háziorvoshoz, aki el is küldött kivizsgálásra, és az EKG nagyon rossz eredményt mutatott. Kilenc napig feküdtem kórházban, az orvosok leállították a szívemet, mert nem pumpálta megfelelően a vért a tüdőmbe. Százharminc-százharmincötös volt a pulzusom, mert csak remegett a szívem, és nem dobbant. Aztán újraindították a szívem.
Hallgatni is rossz, amiket mond.
Talán megmaradok, mindent túlélek. Tizenöt éve hátsófali szívinfarktusom volt, fájt a vállam, ezért szintén elmentem orvoshoz. Szerencsém volt, mert a vizsgálóból már vittek is a műtőbe. Sosem voltam kövér ember, de az orvos azt javasolta, mozogjak sokat. Annak ellenére, hogy a térdem nagyon fáj. Öt éve javasolta a protézis beültetését, de nem vállaltam, inkább úszom és biciklizem, mellette az MLSZ megbízásából járom az NB I-es és NB II-es mérkőzéseket.
Egyéb egészségügyi probléma?
Húsz éve csípőprotézis-műtétem is volt, hetvenöt százalékos rokkant lettem.
Rendhagyó ez a születésnapi beszélgetés. Inkább kórházi jelentésre hajaz.
Mondhatom, hogy most már minden rendben. Ha otthon vagyok, és nem dolgozom, kimegyek a Zalaegerszeg mérkőzéseire.
A hetedik helyen áll a csapat. Örül neki?
Az ősszel jobban teljesítettek a játékosok, de nem szabad elfelejteni, hogy Ricardo Moniz a legfiatalabb átlagéletkorú kerettel dolgozik. Márpedig így a formaingadozás elkerülhetetlen, mert a fiatalok nem tudják hosszabb ideig tartani a szintet.
Ön azért tudta tartani a hetvenes-nyolcvanas években.
Zalaistvándi parasztgyerek vagyok, sok mezőgazdasági munkát végeztem, szóval az erőnlétemmel sosem volt gond, de már előtte, gyerekként megedződtem. Tizennégy évesen a Zalaegerszeg utánpótlásában futballoztam, hajnali négykor keltem, elsétáltam a másfél kilométerre lévő Pókaszepetkre, onnan vonattal utaztam edzésre. Akkor még a tanítási idő előtt és után is tréningeztünk. Hetvenkettőben a Zalaegerszeggel feljutottunk az NB I-be, akkor még középiskolás voltam.
Abban az időben Zalaegerszegről, de úgy egyébként vidéki klubtól nem nagyon lehetett bekerülni a válogatottba. Önnek mégis sikerült, és még húszéves sem volt.
Lehet, hogy azért, mert ifijátékosként még csatár voltam, csak a felnőttek között lettem balhátvéd.
)
Azon kevesek egyike, akik még pályára léptek világbajnokságon. A rossz emlékű mexikói tornára hogyan emlékszik vissza?
Egyszer kikaphatnánk már megint hat nullára, mert az azt jelentené, hogy legalább újra részt vettünk egy világbajnokságon.
A Szovjetunió elleni hat nullás vereség mély nyomot hagyott önben is?
Lehetetlen elfelejteni, pedig csak azt tettük, amit az edzői stáb kért. Biztos vagyok benne, hogy a túledzettség volt a probléma, ráadásul kevés fehérjét ettünk. A vb előtt Ausztriában voltunk edzőtáborban, napi három edzéssel készültünk, aztán Mexikóban meg délben, a legnagyobb hőségben edzettünk, mert a mérkőzéseket is abban az időpontban játszottuk. Valerij Lobanovszkij, a szovjet válogatott szövetségi kapitánya is elhűlve nézte, hogy ezek a magyarok biztosan nem normálisak, amiért a kánikulában edzenek. Biztos, hogy ez volt a gond. Hallottam én is félresikerült doppingról, de ennek semmi valóságalapja nincs. Sosem vette be semmilyen gyógyszert, a leggyorsabb voltam a keretben, de Mexikóban én is csak vonszoltam magam a pályán, mint az egész csapat. Ha egy osztályban mindenki egyest kap a dolgozatára, nem biztos, hogy a gyerekek hibája. Hatalmas csalódás volt a világbajnokság, mert előtte argentin-magyar döntőt jósoltak a szakemberek, erre az első mérkőzésen éppen csak kimondtuk, hogy éljen-éljen, és már kettő nullára vezettek a szovjetek.
Összességében azért elégedett a pályafutásával?
Nagy igényeim nincsenek, soha nem is voltak. Zalaistvándról eljutottam a világbajnokságra, pedig előtte a válogatott keretbe se került be senki a megyéből.
Akkor elismert személy Zalában?
Attól függ, honnan nézzük. A fiam, Péter Péter az utánpótláscentrum technikai vezetője, és egyszer meghívtak, hogy bemutassanak a gyerekeknek, mint huszonnyolcszoros válogatottat, mint Zala megye első válogatott labdarúgóját, aki szerepelt világbajnokságon is. Megkérdezték a srácokat, hogy tudják-e, ki vagyok, erre azt mondták, hogy persze, a dupla bácsi apukája.
EZT OLVASTA MÁR?
NÉVJEGY
PÉTER ZOLTÁN
Született: 1958. március 23., Zalaistvánd
Posztja: balhátvéd
Csapatai játékosként: Zalaegerszeg (1977–1987), First Vienna (osztrák, 1987–1989), Zalaegerszeg (1989–1990), Eltendorf (osztrák, 1993–1994)
NB I-es mérkőzés/gól: 276/37
Válogatottság/gól: 28/4