A foci szenvedély. Csatatér. Indulatok, vágyak, álmok terepe. Az is ért hozzá, aki amúgy nem. Annak is van véleménye, aki csak ugatja a futballt. Nincs nézetazonosság. Nincs egyetértés. Kocsmai viták, baráti veszekedése, családon belüli adok-kapok. A magyar focira ez hatványozottan igaz. Egy ember van, aki nem osztja meg a hazai focitársadalmat. Ádám Martin, a mackós messiás. Hamarosan kezdődik az újabb idénye Dél-Koreában.
Már eleve az meglepő, hogy Ádám Martin ott maradt az Ulszan Hyundai kötelékében. Hányan és hányan vannak, akik nem tudnak megülni a fenekükön, minden lehetőségben csak az ugródeszkát látják, nincs bennük alázat kivárni a sorukat, mennének előre, fejjel a falnak – aztán meglepődnek, hogy egy idő után sehol nem kellenek, hogy nem bíznak meg bennük és nem veszik őket komolyan.
Ádám Martin ebben is más.
Messziről indult az útja: a Szeged melletti Bordányban kezdett focizni, ahova jártak üllési, zákányszéki és forráskúti gyerekek is. A szülei hozták-vitték edzésre minden nap, örökké hálás lesz nekik, amiért sok áldozatot hoztak az ő focista karrierjéért. Hozzátették a szülők az időt és az energiát Martin álmaihoz, akkor persze senki sem sejthette, hogy később magyar gólkirály lesz és dél-koreai bajnok.
Fiatalon, minden igyekezete ellenére, nem találta a helyét. A Vasasnál közös megegyezéssel szerződést bontott, a Kaposvár kiesett, onnan azért kellett eljönnie. Szinte a teljes névtelenségben élte a hétköznapjait, amikor Paksról kapott hívást és ő ment.
Rosszul indult a szezon, aztán jött az edzőváltás. A Paks feltámadt, a bajnokságban 4. lett, Hahn János, a csapat legeredményesebb csatára távozott és miközben a drukkerek aggódtak, Ádám Martin ugyanolyan alázattal és hittel készült, megérezve a lehetőséget, hogy talán majd most…
Innen már sporttörténelem: Martin 31 találattal gólkirály lett, 40 éve nem lőtt senki ilyen sok gólt a magyar első osztályú bajnokságban.
A bizalom, amit kapott, szárnyakat adott neki.
A hit, amit az évek során nem hagyott kiölni magából, megsokszorozta az erejét.
A rengeteg munka, amit beletett a fociba, végre kifizetődött.
És a legenda megszületett.
191 centi és 91 kiló? Kit érdekel.
Mackós alkat és viking külsejű? Annál jobb.
A szimpátia ezek összességéből született meg. A szerénységgel viselt sikerből. A türelemben érlelt alázatból. Az önelfogadás és az önfejlesztés optimális arányából.
Amikor a gólkirályi cím után Dél-Koreába szerződött, egy ország drukkolt neki. Összekovácsolta ezt az ezerfelé szakadt nemzetet. Sorra rúgta, fejelte, készítette elő a gólokat, és bajnok lett. Sokan azt hitték, hogy továbbáll, de ő maradt.
Hamarosan kezdődik a dél-koreai bajnokság. Idehaza mindenről folyik a vita, ki kinek drukkol, melyik csapat honnan mennyit kap, ki kinek a liblingje, és ez hatja át a hétköznapokat. 8500 kilométerrel arrébb, a mi focista messiásunk nemsokára újra nekiindul az ellenfél kapujának.
Hogy aztán mi itthon örvendjünk, végre viták nélkül.
Végre olyan egységesen, ahogy máskor is kellene, az élet egyéb dolgaiban.