Alig ismerik itthon a sportágat, amiben sorra nyerjük a Bajnokok Ligáját és a világbajnokságokat

„1986-ban volt egy tekepálya-invázió a környéken – kezdte az egyesület alelnöke, Márton Ferenc a már lassan 40 éves, büszke történetet. Előbb csak egyesével jártak le az emberek ismerkedni a sporttal, idővel azonban akkora sikere lett, hogy helyi bajnokság is indult.”

A tekeközpontot az otthonias hangulat járja át. A régi csapatfotókkal, kitüntetésekkel díszített folyosó végén kis, vajas és zsíros kenyereket sorakoztató konyha, míg jobbra letérve betoppanunk a szentélybe, azaz a tekepályára. A klubot 2003-ban alapították, amikor az eddig a helyi ligában egymás ellen vitézkedő lakosok összefogtak, hogy összemérjék bábudöntögető tudásukat a többi településével.

„A negyedosztálynak megfelelő NB III-ból indultunk, majd szépen lépkedtünk felfelé, bő tíz évvel később már a másodosztályban szerepeltünk – részletezte. – Ez talán a legszebb időszakunk is volt. A felnőttek mellett volt ifi és női csapatunk is. Olyan volt, mint egy nagy család, a fiatalok elkezdtek beépülni a nagyokhoz, jöttek az eredmények, sőt még a dobogóért is harcban voltunk.”

Ugyanakkor a teke nem megélhetési sportág, a tehetséges fiatalok legtöbbször inkább a továbbtanulást választják, ráadásul beütött 2020-ban a pandémia is.

„Megszakadt a bajnokság, majd ahelyett, hogy tovább fejlődtünk volna, újból az NB II-ben kötöttünk ki – mesélte. Ekkor viszont jött egy megkeresés a szintén fogyatkozó salgótarjáni csapattól egy esetleges egyesülésről. – Nekik nem volt megfelelő négysávos pályájuk, így végül mi az NB I-ben maradhattunk. Az együttműködés sikeresnek bizonyult, már az első évben bajnokként feljutottunk történetünk során először a Szuperligába, a kupában elért helyezésünknek köszönhetően pedig idén a nemzetközi NBC-kupában is szerepelhettünk. Ott sajnos nem sikerült kiemelkedőt alkotnunk, de már az is óriási élmény volt, hogy idáig eljuthattunk.”