Amikor csak a 37 éves újonc dicsérhető – 43 éve kaptunk futball-leckét az USA-tól
)
)
Pedig ünnepre készült az 5000 szurkoló.
Dr. Lakat Károly irányításával a negyedik meccsét vívta a magyar válogatott: Bene Ferenc búcsúmérkőzésén sikerült 2–1-re legyőzni a csehszlovákokat, ezt követte egy bécsi 3–1-es vereség, majd Eb-selejtezőn sikerült visszavágni a finneknek (3–1) az egy évvel korábbi kettő egyes pofonért.
A szövetségi kapitány a válogatottat az akkor csúcson lévő DVTK-ra építette, ám a diósgyőriek két nappal az Egyesült Államok elleni meccs előtt Dundee-ban vívtak (és nyertek) UEFA-kupa-mérkőzést. Bár Salamon József csapatkapitány jelezte Lakat Károlynak, hogy ha kell, a reptérről csatlakoznak a válogatotthoz, de a rutinos szakember eltekintett ettől, az USA-t nélkülük (valamint Nyilasi Tibor és az autóbalesete után lábadozó Törőcsik András nélkül) is verni kellett – volna.
A két újonccal felálló magyar válogatott veszélyesebb volt az első 70 percben, az amerikaiakat kétszer is csak a kapufa mentette meg a góltól. Bezzeg az amerikaiakat a másik oldalon is segítette a kapufa, Louis Nanchoff lövése ugyanis arról pattant a hálóba, majd a 85. percben a csereként beállt Angelo DiBernardo végleg eldöntötte a meccset. A két találat között Póczik József az égbe lőtt egy tizenegyest…
A sportnapilap természetesen lehúzta a keresztvizet a válogatottról, egyedül a 37 éves újonc Szabó Györgyöt dicsérte, aki „nemcsak nagy igyekezettel játszott, hanem jól is. Időben lépett közbe, gyors és energikus volt, s a megszerzett labdákat jól játszotta meg.”
Lakat Károly kapitány sorsát végül nem ez pecsételte meg, hanem hogy az olimpiai válogatott (amelyet szintén ő irányított) nem tudta kiharcolni a moszkvai szereplés jogát. A korábbi nagyszerű ferencvárosi balfedezetnek még két meccs jutott a nemzeti tizenegy kispadján, de 1980 nyarán át kellett adni a helyét Mészöly Kálmánnak.
„Azt hiszem, kezdetben kicsit lebecsültük az amerikaiakat. A mérkőzés előtt minden pénzben le mertem volna fogadni a győzelmünket!... Kezdetlegesen játszottunk és taktikailag ostobán! Nagyon sajnálom ezt a 0–2-t, hiszen erre mindenki kudarcként emlékszik majd vissza: Igen, volt az a mérkőzés, amikor az amerikaiak először jártak Budapesten, s Szabó Gyuri, akkor volt életében egyszer válogatott. Nem így képzeltem el ezt az estét”
– kesergett a Népsportban Szabó György, aki ezzel a mérkőzéssel egyben el is búcsúzott a válogatottól, bár a Tatabányának még évekig kulcsembere maradt.
És hogy a társak válogatott pályafutását mennyire befolyásolta az az emlékezetes kudarc? Szabó György mellett a csapatkapitány Kovács József, a csereként beállt Weimper István és az azóta elhunyt Májer Lajos és Fekete László sem kapott többé szerepet a nagyválogatottban. Az újonc Péter Zoltán az 1982-es vb után játszhatott újra, Szokolai Lászlót és Póczik Józsefet még a világbajnokság előtt reaktiválták, igaz, Spanyolországba már egyikük sem utazhatott el. Még hosszabb mellőzés várt Nagy Antalra, aki csak Mezey György kinevezése után került vissza. Katzirz Béla, Kiss László és Kuti László megtartotta helyét, előbbi kettő még a vb-n is ott lehetett.
A vendégektől senki nem mutathatta meg a tudását egy európai csapatban, és hogy mennyire a légiósokra épült az amerikai bajnokság, az NASL, azt jól mutatja, hogy egyedül a kapus, Arnie Mausser jutott be a Hírességek Csarnokába a Budapesten pályára lépett játékosok közül. A tengerentúlon az ehhez hasonló sikerek sem lendítették fel a sportot, a hatalmas nevek ellenére az NASL öt évvel később becsődölt…
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS, 1979. OKTÓBER 26.
Magyarország–Egyesült Államok 0–2 (0–0)
Népstadion, vezette: Fahnler (osztrák)
Magyarország: Katzirz – Szabó Gy., Kovács J., Péter – Nagy A., Póczik, Kuti – Májer (Weimper, 55.), Szokolai, Kiss L., Fekete. Szövetségi kapitány: dr. Lakat Károly.
Egyesült Államok: Mausser – Bellinger, Keough, Bandow, Makowski – L. Nanchoff, Candillo, Pecher, G. Villa – Van der Beck (DiBernardo, 63.), Liveric. Szövetségi kapitány: Walter Chyzowych.
Gólszerzők: L. Nanchoff (71.), DiBernardo (85.)
)
)
)
)
)
)