Aranylabdások, világ- és Európa-bajnokok: őket gyászolta a nemzetközi futballvilág 2023-ban

Két aranylabdással is szegényebb lett a nemzetközi futballélet: búcsút vettünk Luis Suáreztől és Sir Bobby Charltontól is. Az 1960-ban a legjobbnak találtatott spanyol labdarúgó csak 1961-ig futballozott hazájában, ezután áttette székhelyét Olaszországba, és az akkor fénykorát élő Inter egyik legjobbja volt. Két spanyol bajnoki címe mellett négy olaszt is nyert, illetve kétszer BEK-győztes is volt. A spanyol válogatottal a vb-ken nem volt sikeres, 1964-ben viszont hazai pályán Európa-bajnok lett. Pályafutása befejezése után a spanyol szövetségi kapitányi tisztséget is betöltötte.

Bobby Charlton 1966-ban, a világbajnokság megnyerése évében kapta meg az Aranylabdát. A majdnem teljes pályafutását a Manchester Unitednél töltő klasszis 1958-ben túlélője volt a müncheni légikatasztrófának. Háromszor volt bajnok és egyszer BEK-győztes a Uniteddel.

Míg az angolok Charltont, a németek Horst-Dieter Höttgest gyászolták. Az 1974-es világbajnok csapat tagja volt, igaz, csak az NDK ellen elveszített csoportmeccsen játszott. A pályafutása legnagyobb részét a Werder Bremennél töltő védő 1972-ben Európa-bajnok volt.

Szomorú év volt ez a spanyol futball számára, hiszen Suárez mellett az 1964-es Európa-bajnok csapatból Josep Maria Fusté és Amancio is elhunyt. A barcelonai középpályás a magyarok elleni elődöntőn és a szovjetekkel vívott döntőben is játszott, összesen nyolcszor öltötte magára a válogatott mezt. A Real Madrid támadója a mieink ellen gólt is szerzett, ő meghatározóbb embere volt a válogatottnak, 42-szer kapott szerepet. A madridiakkal kilencszer volt bajnok.

A világbajnoki bronzérmes Gianluca Vialli válogatott pályafutásával kapcsolatban joggal lehet hiányérzetünk, hiszen a nyolcvanas évek második felétől kezdve közel az ezredfordulóig a nemzetközi futball meghatározó támadója volt. A világbajnoki bronzérmes, kétszeres olasz bajnok támadó január elején hosszú súlyos betegségben hunyt el.

Just Fontaine 1958-ban 13 gólt szerezve nyerte meg a vb gólkirályi címét, ennyit egy tornán sem előtte, sem azóta nem szerzett senki. A 89 évesen elhunyt marokkói születésű csatár a Reimsnál töltötte pályafutása legszebb időszakát, de egy súlyos sérülés még 30 éves kora előtt leparancsolta a pályáról.

Világbajnoki ezüstérmest gyászolt Hollandia, Olaszország, Svédország és Szlovákia is. A németalföldiek kapusa, Jan Jongbloed két vb-döntőben állt a háló előtt, de az NSZK-tól és Argentínától is kikaptak. Legfontosabb címe a DWS Amsterdammal 1964-ben szerzett bajnoki cím. December közepén hunyt el Antonio Juliano, aki a hatvanas-hetvenes évek Napolijának meghatározó tagja volt, és az 1970-es vb-döntőn csereként lépett pályára Brazília ellen. Később sportigazgatóként dolgozott, ő vitte Nápolyba Diego Maradonát. Reimo Börjesson 94 évesen hunyt el, tíz válogatott meccséből az utolsó az 1958-as brazilok elleni vb-döntő volt. Adolf Scherer nevét átkozta Magyarország 1962-ben, hiszen a mieink elleni negyeddöntőben ő szerezte a csehszlovákok gólját, amellyel búcsúztattak minket. A később Franciaországba költöző csatár végül vb-döntőig jutott a csehszlovákokkal, de ott kikaptak a Pelét nélkülöző braziloktól.

93 éves korában hunyt el Antonio Carbajal: a mexikói kapus arról vált híressé, hogy a világon elsőként lépett pályára öt világbajnokságon.

Neves edzőktől is búcsúztunk, Miroslav Blazevic februárban egy nappal a 88. születésnapja előtt hunyt el. A horvát szakember a horvát válogatott történetének első vb-jén a harmadik helyig vezette Davor Sukeréket, emellett irányította Svájc, Irán és Bosznia-Hercegovina nemzeti együttesét is. Terry Venablesnek egy Európa-bajnoki bronz jutott 1996-ban Angliával, a korábbi remek kozéppályás edzőként a Barcelonánál is dolgozott.