„Szegény családba születtem. Hogy eltartsam magam, ki kellett tanulnom egy szakmát. Így lettem ács – nem más, az Olympiakosz hőse, Ajub el-Kabi mondta ezt egy korábbi interjújában. A marokkói semmit sem kapott ingyen, 15 évesen otthagyta az iskolát, hogy megélhetést biztosítson családjának és magának. – Eleinte nehéz volt. Különböző munkákat kellett végeznem. Még sót is árultam, mígnem megjelent Younes edző, aki arra kért, szenteljem az életem a futballnak, hogy elérhessem a céljaimat.”

El-Kabi hányatott gyermekkora nagy részét a Mediuna (amely Casablancától délkeletre, mintegy 18 kilométerre található) nevű kisváros utcáin töltötte. Kedvenc időtöltése – nem meglepő módon – a futball volt, az sem jelentett problémát, ha a „labda” nem bőrből, hanem bármilyen más, rendelkezésre álló anyagból készült.

Első profi szerződését 21 évesen írt alá a Racing Casablancánál, amelynél megdöbbentő módon nem csatárként, hanem balhátvédként kezdett. 2017-ben Marokkón belül váltott csapatot, előbb kölcsönadták, majd 1.8 millió euróért végleg megvette az RSB Berkane.

A 2018-as világbajnokságon részt vett a válogatottal, s bár csupán két meccsen kapott lehetőséget, így is felhívta magára a kínai Hebei China Fortune figyelmét, amely 6.5 millió eurót fizetett érte, ez a marokkói bajnokság történetének legdrágább eladása lett.

Kínában nem jöttek be a számításai, rövid idő után hazaigazolt, de a Wydadnál töltött nagyszerű idénye (57 tétmeccsen 35 gól és nyolc gólpassz) után 2021 augusztusában ismét légiósnak állt. A török élvonalbeli Hatayspornál az első idényében 32 mérkőzésen 18 gólt szerzett. A következő kiírás elején nem igazán ment neki a játék, de 2023 februárjáig felzárkózott, és 21 mérkőzésen nyolc gólnál tartott. Egy szomorú esemény azonban arra kényszerítette, hogy elhagyja Törökországot. Az országot megrázó, 7.8-as erősségű földrengésben csapattársa, Christian Atsu is meghalt, pár hónapra felfüggesztették a ligát, így el-Kabinak lépnie kellett. Tavaly márciusban a katari al-Szaddhoz igazolt, s noha 13 mérkőzésen hatszor eredményes volt, valószínűleg senki sem gondolta, hogy meccseket fog eldönteni a nemzetközi kupaporondon.

Néhány hónappal később Marokkó borult gyászba a fővárosban, Marrákesben történt halálos földrengés miatt, amelyben legalább ezer ember vesztette életét és több százan megsérültek. El-Kabi gondolkodás nélkül hazatért segíteni, vért is adott a sebesültek számára.

A csatár – és egyéb gondokkal – küzdő Olympiakosz augusztusban úgy döntött, hogy szabadon igazolhatóként szerződteti a 44-szeres válogatott El-Kabit, akinek korábban nem volt tapasztalata a nemzetközi kupaporondon – utólag kijelenthetjük, ez a klub történetének egyik legjobb húzása volt. A görög élvonalban 18 gólt termelt, az Európa-ligában (a selejtezőket nem számolva) háromszor volt eredményes, az Európa Konferencia Ligában pedig úgy végzett 11 találattal a góllövőlista élén, hogy értelemszerűen kihagyta a csoportkört, hiszen az Olympiakosz az El-ből kiesve került át a harmadik számú kupasorozatba.

A Fradi és az Aston Villa szurkolói biztosan megjegyezték a nevét, hiszen mindkét gárdát gyakorlatilag egy személyben ejtette ki: a zöld-fehérek elleni playoffkörben két, a Premier League-ben 4. helyen végző birminghamieknek öt gólt vágott az elődöntőben.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Fiorentinával vívott döntőben a 116. percben győztes gólt, pedig előtte szinte végig „aludta” az összecsapást – ez is egy jó csatár ismérve.

Ezzel nem csak az afrikai labdarúgás történetének legjobb góllövője lett, Cristiano Ronaldót, Karim Benzemát és Radamel Falcaót megelőzve ő az első játékos az európai kupák történetében, aki egy idényben 11 gólt szerzett az egyenes kieséses szakaszban.

El-Kabi nem az a típusú center, aki a védelmeket lecselezve szerzi a találatai, inkább amolyan „target man” típus, akit a csapattársak beadásokkal keresnek, még akkor is, ha 182 centiméterével nem tartozik a legmagasabbak közé. Fejjel sokszor veri meg a védőit, de akrobatikus mozdulatokra is képes, emlékezetes, hogy a Maccabi Tel-Aviv kapuját is ollózva vette be.

– igaza lett.

Az idényben úgy jutott 50 tétmeccsen 33 találatig és három asszisztig, hogy januárban részt vett az Afrika-kupán, s ugyan a várható gólszámait mind a bajnokságban (15.76 xG), mind az Európa Konferencia Ligában (6.65 xG) felüllőtte, bizonyította, hogy Európában is megállja a helyét, sőt, hőssé tudott válni. Ezek után azért nem lennénk meglepve, ha a nyáron bejelentkezné érte egy nagyobb csapat is...