Kellett ez a siker! A magyar válogatott győzelemmel hangolt az őszi vb-selejtezőkre

Attól nem kellett tartani, hogy pokoli hangulat fogadja a magyar válogatottat a Liv Bona Dea Arenában. Egyrészről azért, mert a 14 éve és 4 napja átadott, 6500 férőhelyes stadionban több volt az üres szék, mint a foglalt, másrészről azért, mert az azeri nemzeti együttes mögött álló ultracsoport – amint az a Nemzeti Sport helyszíni jelentéséből kiderült – bejelentette, hogy bojkottálja a meccset. A közleményből nyilvánvalóvá vált, a helyi labdarúgó-szövetség vezetőiből éppúgy elegük van, mint a címeres mezben – szerintük – lélektelen produkciót nyújtó játékosokból, ezért, köszönték szépen, nem kértek a magyar elleni mérkőzésből.

Így lemaradtak Tóth Balázs debütálásáról – ahogy azt Marco Rossi már a találkozót felvezető sajtótájékoztatón elárulta, a Blackburn kapusával kezdődött a mieink összeállítása. A 27 esztendős kapuvédő korábban már volt kerettag, de ezen a napon kapott először lehetőséget a szövetségi kapitánytól. A csapat másik Tóthja, Alex már a harmadik válogatottságára készülhetett, de a bakui találkozó számára is különleges volt: első ízben szerepelhetett kezdőként!

Marco Rossi, ugyebár, négy változást ígért a múlt pénteken, a Svédország elleni – 2–0-s vereséget hozó – felkészülési mérkőzésen bevetett kezdő tizenegyezhez képest, nos, a két Tóth mellett Loic Nego és a kisebb sérüléséből felépülő Varga Barnabás lépett még elő a tartaléksorból. Ami a kimaradókat illeti, az előre megbeszéltek szerint Dibusz Dénes ezúttal a kispadon foglalt helyet, csakúgy, mint Balogh Botond és Dárdai Bence, míg Gazdag Dániel – szintén a tervezettek szerint – visszatért amerikai klubjához, a Columbushoz.

Marco Rossi arra is szerette volna felhasználni a két júniusi meccset, hogy több felállást is kipróbáljon: amíg a svédek elleni összecsapásnak három belső védővel vágott neki, Bakuban a négyvédős rendszert tesztelte, a jobb oldalon Nego, középen Willi Orbán és Dárdai Márton, a bal oldalon Nagy Zsolt kapott helyet.

Ha a másik oldalon valakitől illett tartani, az a kispadon ülő Fernando Santos volt. Még akkor is, ha a portugál edzőlegenda irányításával eddig nem nyert Azerbajdzsán: kilenc mérkőzésen két döntetlen és hét vereség volt a mérlege. Persze más annak a válogatottnak az élén állni, amelyet Cristiano Ronaldóval az élen megannyi klasszis, sőt világklasszis alkot, és amellyel meg lehet nyerni az Európa-bajnokságot 2016-ban vagy éppen a Nemzetek Ligáját 2019-ben…

Az első percektől fogva jóformán csak a mintegy másfélszáz magyar fanatikust lehetett hallani, akik az ötödik percben már gólt is kiálthattak: Tóth Alex passza után Nego mesterien emelt középre, ahol érkezett Varga és hét méterről a kapu jobb oldalába fejelte a labdát (0–1).

Fájdalom, erre gyorsan jött a válasz. Egy szabadrúgás után Emreli fejesébe Dashdamirov vállal még beleért, az ily módon a kapuba tartó labdát Tóth Balázs még bravúrral kiütötte, de a kipattanót Dadashov egy méterről a léc alá vágta (1–1). Apró, illetve dehogy apró szépséghiba, hogy mielőtt a kapuba lőtt, kézzel vette át a labdát – a fehérorosz játékvezető, Viktor Simuszik ezt nem szúrta ki, VAR pedig nem volt…

Két perc múltán visszavehette volna a vezetést Magyarország, ám Szoboszlai Dominik remek beadására hiába robbant be tökéletes ütemben Dárdai Márton, öt méterről, ha nem is sokkal, de a léc fölé fejelt. A következő magyar lehetőséget a 18. percben jegyezhettük fel, Schäfer András 30 méterről talán 30 centivel lőtt mellé. A 25. percben már Cafarovnak kellett hárítania: Szoboszlai szöglete után Orbán nyolcméteres fejesét ütötte a léc fölé. A hazaiak kapusának a 29. percben is résen kellett lennie, akkor Orbán lecsúszott beadását öklözte alapvonalon túlra.

A 32. percben Dárdai Márton lőtt 25 méterről, a labda kipattant Cafarovról, de nem érkezett senki… Ezt egy minutummal később nem bántuk: Nagy Zsolt beadását Varga „levette” Szoboszlainak, aki a balösszekötő helyéről, 12 méterről, jobbal úgy bombázott a kapu jobb oldalába, hogy a labda még a kapus kezét is érintette (1–2).

Újabb két perc elteltével már a harmadik magyar gólnak örülhettünk volna, de Sallai Roland 14 méteres tekerését Cafarov szépen védte. S azon nyomban jött a következő helyzet: Szoboszlai 17 méteres lövése épphogy mellé ment. Aztán mi is megúsztunk egyet: Nuriiev sarokrúgását Dashdamirov megcsúsztata, Emreli azonban lemaradt a labdáról, ami így elsüvített a jobb oldali kapufa mellett. A félidőt egy Tóth Alex-lövés zárta, a labda fölé szállt – 45 percnyi viszonylag jó játék után a 2–1-es magyar előny teljességgel megérdemelt volt. Ezt támasztotta alá a statisztika is: a labdabirtoklás aránya 70:30, az összes próbálkozások száma pedig 13:4 volt ide!

A második játékrészre nem tért vissza Sallai Roland, de nem azért, mert Marco Rossi gyengének találta a teljesítményét, hanem azért, mert – amint arról a nemzeti együttes sajtófőnöke, Szabó Gergő az M4 Sportot tájékoztatta – hányingerrel küszködött. A helyére beálló Csoboth Kevin góllal köszönhetett volna be, de három méterről nem tudta átpréselni a labdát Cafarovon. Egymást követték a magyar lehetőségek, előbb Szoboszlai lövését blokkolták, majd a csapatkapitány szabadrúgását bólintotta fölé Varga, hogy aztán az ö lövésébe is belelépjen egy védő.

Az 58. percben hármat cserélt a magyar válogatott: a Tóth Balázs helyét elfoglaló Szappanos Péter egyről a kettőre jutott a válogatottság terén, csakúgy, mint a Bolla Bendegúzt váltó Osváth Attila, Dárdai Bence meg már háromszoros válogatottnak vallhatta magát abban a pillanatban, hogy beállt Tóth Alex helyett. A legkisebb Dárdai fiú és a paksi szélső is lendületet hozott a labdába, de a 64. percben Schäfer és Nego hozhatta volna össze a harmadik gólunkat: előbbi középre gurítása után utóbbi hét méterről lőtt fölé.

A folytatásban valamelyest visszaesett a tempó és a színvonal is, érezhető volt, hogy ez már a módfelett hosszúra nyúlt utolsó meccse, de így is a magyar csapat előtt adódott újabb helyzet: Szoboszlai hajszálpontos centerezését követően Varga hét méterről Cafarov kezébe fejelte a labdát. A mieinken azért látszott, hogy be akarják biztosítani a győzelmet, Nagy Zsolt, Osváth, Dárdai Bence és az időközben Negót váltó, a válogatottba csaknem egy év után visszatérő Callum Styles is „jelentkezett” egy-egy lövéssel, kár, hogy egyik kísérlet sem talált kaput.

Ibrahimlié viszont bement volna, ha Szappanos nem véd szépen. Az ellenben csúnya volt, ahogy Aliyev utána rúgott Schäfernek, sérülés is lehetett volna belőle – szerencsére nem lett az. Az Union Berlin játékosa érthetően zokon vette az esetet, ezért nem csak a szabálytalankodó azeri, hanem ő is besárgult, a nagyobb bajt megelőzendő Marco Rossi jobbnak látta, ha a Svédország ellen debütáló Csongvai Áront beküldi az egyébként remekül teljesítő középpályás helyére. Csongvai észre is vétette magát egy lövéssel, de a labda Cafarov ölében pihent meg.

A 93. percben már a magyar kapu előtt tűnt fel a házigazdák kapusa, egy szöglet után még helyzetbe is került, de Gurbanli ellőtte előle a labdát, méghozzá nem is rosszul – Szappanosnak kellett lábbal megakadályoznia, hogy a hosszabbításban ne egyenlítsen Azerbajdzsán. A hat percre nyúló ráadás utolsó pillanataiban is izgulni kellett (ahhoz képest, hogy ez egy sima meccs lehetett volna…), de a lényeg az, hogy nem változott az eredmény: a magyar válogatott 2024. október 14-e után nyert újra.

Akkor Bosznia-Hercegovinát győzte le 2–0-ra idegenben, legközelebb Írországot kell(ene) szeptember hatodikán – immár a világbajnoki selejtezősorozat első fordulójában…

Azerbajdzsán–Magyarország 1–2 (1–2)
Baku, Liv Bona Dea Arena, v.: Viktor Simuszik (fehérorosz)
Azerbajdzsán: Cafarov – A. Huseynov, J. Huseynov (Akhundzade, 55.), Mustafazade, Dashdamirov – Nuriiev (Abdullazade, 69.), Makhmudov, Ibrahimli (Rustamli, 85.), Jafarguliyev (Bayramov, 55.) – Emreli (Kh. Aliyev, 69.), Dadashov (Gurbanli, 69.)
Magyarország: Tóth B. (Szappanos, 58.) – Nego (Styles, 72.), Orbán, Dárdai M., Nagy Zs. – Schäfer (Csongvai, 85.), Tóth A. (Dárdai B., 58.), Szoboszlai – Bolla (Osváth, 58.), Varga B., Sallai (Csoboth, a szünetben)
Gólszerzők: Dadashov (8.), illetve Varga B. (5.), Szoboszlai (33.)

EZT OLVASTA MÁR?