A magyar olimpiai bajnok vallomása: Még nem sikerült földolgoznom a nejem elvesztését
)
)
– Amióta a nejem elment decemberben, egyedül vagyok itt, valahol még nem sikerült feldolgoznom az egészet – kezdte lapunknak az egykori salgótarjáni közönségkedvenc, aki egész pályafutását az SBTC-ben töltötte. – Az egészségem még tűrhető. Muszáj is jól lennem, amióta elment a nejem, sok időt töltök a hegyen lévő víkendházunkban, ahol rengeteg gyümölcs van, szüretelek, sövényt vágok... Muszáj elfoglalnom magam, csak így tudok valahogy létezni. Munkával telnek a napok, imádok kertészkedni, és néha elmegyek horgászni. Megtanultam főzni is, sok mindent nem tudok, de amit igen, azt tűrhetően. Szerencsére a gyermekem és a menyem itt van a közelben, sokat járunk össze, illetve van két unokám, egy 26 és egy 22 esztendős, az egyik Pesten, a másik itthon.
A visszavonulása után fogtechnikusnak álló salgótarjáni ikont szomorúsággal tölti el szeretett csapata jelene: az SBTC, amellyel egykor bronzérmes volt az élvonalban, jelenleg utolsó az NB III Észak-Keleti csoportjában.
– Nem nagyon járok meccsekre, nincs jó csapatunk. A múltkor kint voltam egyszer, és megfogadtam, egy ideig nem fogok menni, de nehéz megállni, mert azért érdekel, mi van a klubbal. Szomorúan veszi tudomásul az ember a rossz szereplést, igényelnének itt a szurkolók legalább egy NB II-es csapatot. Ahogy régen ünnep volt a város lakóinak a meccsnap, előfordult, hogy 18 ezer ember zsúfolódott össze azon a kis pályán, Szlovákiából is négyezren jöttek át – emlékezett vissza Básti. – A tévén persze szoktam meccseket nézni, ha jó focit látok, azt szívesen figyelem, legyen szó a Liverpoolról, a Real Madridról, a Barcelonáról vagy a Bayernről, és persze nagyon szurkolok a válogatottnak.
)
Ha a helyi futballcsapat nem is szerez sok örömet számára manapság, a várost továbbra is imádja.
– Elmehettem volna pár csapathoz Pestre, de egyrészt kishitű voltam, másrészt én Salgótarjánt nagyon szeretem. Gyönyörű kisváros, ha kiülök a víkendházam teraszára, ami a várra néz, megnyugvást ad, és mindig is itt volt a rengeteg barát, ismerős – magyarázta Básti, hogy miért nem igazolt sosem a fővárosba.
Az egykori gólvágót megrendítette a mexikóvárosi aranycsapat klasszisának, Juhász Istvánnak a szeptemberi halálhíre.
– Kezdettől ő fogott engem, amikor a Fradival játszottunk. Kellemetlen pali volt, intelligens, jó játékos, és a csibészség is benne volt. Minden apró dolgot bevetett, hogy kizökkentsen, de jó viszonyban voltunk – árulta el Básti.
)
)
)
)
)
)
)
)
)