)
)
Azt mondják, hogy a rohanó idő előbb-utóbb, küszködve ugyan, de minden sebet begyógyít. Ha erről Bicskei özvegyét kérdezik, ő hol dühösen, hol könnybe lábadt szemmel tiltakozik. Múlnak és szinte egymásba kapaszkodnak az évek, de a fájdalom ott belül a lelkében sehogyan sem múlik. Az egykori szövetségi
kapitány szeptember 17-én lett volna 80 esztendős, és amikor a jeles évforduló apropóján kerestem Anit, ő csak nagyot sóhajtva, hosszú csend után kezdett el beszélni.
– Erőt kell venni magamon, és Berci születésnapja miatt ki kell mennem hozzá a temetőbe. Őszintén mondom, nem szívesen teszem, mert felkavar és a rosszullét kerülget. Hiába temettük el a férjemet több mint tizenhárom éve, ugyanúgy fáj az elvesztése, mint amikor a tragédia megtörtént. Lehet, hogy velem van a baj, túl érzékeny vagy defektes vagyok, de egyszerűen nem tudok Berci nélkül élni. Ő volt és ő marad a másik felem. Tulajdonképpen az öt lány és két fiú unokám, na meg a három gyermekem ad értelmet annak, hogy még mindig éljek. Székesfehérvárra költöztem, itt vannak hozzám közel a családom tagjai, és csak akkor mozdulok ki otthonról, ha muszáj. Amióta nincs Berci, igazából nem is érdekel, mi zajlik a külvilágban. Itthon persze minden róla szól. Nézem a fotóit, az emlékeit, olykor hallom a hangját valamilyen régi műsorból, de ahhoz már nincs lelkierőm, hogy ott álljak a temetőben a sírjánál.
)
Bicskei, a Honvéd egykori remek kapusa egyszer ölthette magára a címeres mezt, a felejthetetlen, svédek elleni, 3–3-ra végződött világbajnoki selejtezőn. Ez az eredmény azt jelentette, hogy a nemzeti csapat nem lehet ott az 1974-es, NSZK-ban rendezett vébén. De a sors később edzőként kárpótolta Bicskeit: tíz év múlva az ő irányításával nyertünk ifjúsági Eb-t. Edzői kvalitására jellemző, hogy később ő lehetett a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A sármos, intelligens sportember nagy népszerűségnek örvendett, s a közvélemény megdöbbent, amikor 2011. július 16-án, mindössze 66 esztendősen, súlyos betegség után elhunyt. Az egykori kapitány mindig lányunokára vágyott, de már nem élhette meg, hogy öt született később. Miként azt sem, hogy két fia, Bertalan és Balázs évek óta nem áll szóba egymással.
– Nem könnyű nekem erről beszélni, hiszen a családom a legfontosabb számomra – folytatta Ani. – Mindig várom, hogy jöjjenek a gyerekeim, az unokáim, de erre csak ritkán van lehetőség. Élik a saját életüket, de azért igyekeznek odafigyelni rám. Ami a két fiam közötti, hogy is mondjam… haragot illeti: remélem, hogy hamarosan kibékülnek. Valami üzleti dolgon vesztek össze, és már jó ideje nem beszélnek egymással. Ha Berci élne, ilyesmi aligha fordulhatna elő. Ő helyretenné őket. Anyaként azt kívánom, hogy legyen együtt a családom, akikre én nagyon büszke vagyok! Ha már a családfőt fiatalon elvette tőlem a sors.
)
)
)
)
)
)
)
)
)