Benével pótolta volna Cruyffot az Ajax, de a rendszer nem engedte

Vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be... Bene Ferenc, a futball-legenda elképesztő sikereket aratott, volt olimpiai bajnok, Európa-bajnoki bronzérmes, vb-hatodik, csodálták itthon és külföldön. De önhibáján kívül volt, ami neki sem sikerült: külföldi sztárcsapathoz szerződni. Pedig akadt kérője bőséggel...

Minderről a fia, a 45 éves edző Bene Ferenc beszélt, annak apropóján, hogy 2006-ban elhunyt édesapjáról közel negyven év után újra életrajzi kiadvány jelent meg, Dunai Ede: Bene, az újpesti mesterlövész címmel.

Edével összefutottunk egy mérkőzésen, és szinte egyszerre tört elő belőlünk a könyv ötlete – mesélte Bene. Közel negyven éve készült már egy mű az édesapjáról, de 1984-ban még más szelek fújtak idehaza... Persze akkor is legenda volt Bene, de arról, hogy milyen lehetőségei voltak, s hogy ezektől megfosztották, talán nem sokan hallottak. Ma el se tudjuk képzelni, mekkora tekintélye volt a sportágban.

Nem csak itthon, hanem külföldön is elismerték, köszönhetően a válogatottban és az Újpesten nyújtott teljesítményének.

Otthon annak idején édesapám nem beszélt arról, mik zajlottak a csapat körül és körülötte a háttérben... Volt egy nagy szívfájdalma, mégpedig az, hogy nem engedték sztárcsapathoz igazolni. Pedig jó kapcsolatot ápolt a legnagyobb klasszisokkal, Eusébióval, George Besttel, Gerd Müllerrel, Beckenbauerral. A világválogatottban és az Európa-válogatottban is szerepelt, hívta őt a Barcelona, a Real Madrid, az Inter és az Ajax is. Utóbbiban a távozó Johan Cruyff pótlására szemelték ki, de sajnos nem mehetett, a politika nem engedte – mesélte a legenda fia.

Ő azt persze akkoriban, kisfiúként még nem igazán értette, mi miért történik a színfalak mögött, a belső konfliktusokról sem mesélt neki apukája. Olykor megtörtént, hogy együtt fociztak, de a fiú későbbi pályafutására nem ezek az élmények voltak a legnagyobb hatással.

Előfordult, hogy adott tanácsokat, de nem vitte túlzásba, tiszteletben tartotta azt, amit az edzőim mondtak nekem. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy elsajátítottam tőle, és edzőként is magaménak vallom azt az alázatot, amellyel a futball iránt viseltetett – tette hozzá Bene. Ugyanis a legenda híres volt profi hozzáállásáról, arról, hogy valóban mindent alárendelt a futballnak.

Ezt az író Dunai Ede is megerősítette, az ő édesapja, Dunai Ede szintén tagja volt a hetvenes évek sikercsapatának, az Újpestnek, így a szerző könnyebben jutott bennfentes információkhoz.

Sok jó játékos volt akkoriban Újpesten, de nem ilyen világklasszis. Nem csoda, hogy sokfelé hívták, hiszen a VVK- és a BEK-menetelés egyik hőse lett, de amikor csúcson volt, nem engedték külföldre. Pedig még az akkor bajnok angol Leeds is csábította, ami elképesztő elismerést jelentett. Csak a hetvenes évek vége felé mehetett légiósnak, de 37 évesen már csak Finnországba tudott szerződni – tette hozzá Dunai.