„Tőle tanultam a legtöbbet a futballban” – Bognár György megemlékezése Mezey Györgyről

Ha valakinek összefonódott a karrierje Mezey Györggyel, az Bognár György.

A Paksi FC 63 éves vezetőedzője a 84 esztendősen elhunyt mesteredzőnél mutatkozott be az NB I-ben, úgy emlékszik vissza rá, hogy ugyanúgy szerencséje volt vele, mint a többi mesterével.

A korábbi 50-szeres válogatott futballista nem felejti el: amikor először edzett a felnőttekkel, adott egy kötényt az egyik legrutinosabb játékosnak, aki – nem mellesleg – a csapatkapitányi karszalagot is viselte.

„Amikor legközelebb hozzám került a labda, ő »megérkezett«, és kis híján felrúgott a lelátóra. Majd ennyit mondott: »Kicsi, látom, hogy ügyes vagy, de velem ne szórakozz!« Hogy mit szólt ehhez Gyuri bácsi? Csak mosolygott. Utólag már én is…”

Bognár György állítja, ami edzőként lett, annak hetvenöt százalékát Mezey Györgynek köszönheti, aki nemhogy évekkel, évtizedekkel megelőzte a korát.

S Mezey György volt az is, aki a nemzeti együttesben először bizalmat szavazott az az idő tájt az MTK-t erősítő középpályásnak: 1985. december kilencedikén, a Dél-Korea ellen 1–0-ra megnyert felkészülési meccsen mindjárt a kezdő tizenegybe jelölte. Fél évvel később már a világbajnokságon játszhatott…

A Franciaországban és Belgiumban töltött légiósévek után Bognár György nem az MTK-ba tért vissza (a Hungária körúton azt mondták, 32 esztendősen már öreg…), a BVSC-ben folytatta pályafutását. Először úgy volt, csupán fél évig segíti a zuglói gárdát, négy és fél lett belőle. A labdarúgó-pályafutás aztán gyorsan véget ért: amikor a klubigazgató felkérte, hogy legyen a helyettese, illetve az első csapat pályaedzője, Bognár György néhány másodperc múlva közölte, ezennel abbahagyja a futballt!

A klubigazgatót történetesen Mezey Györgynek hívták…

„Mindenre emlékszem, ami a Gyuri bácsival kapcsolatos – adózott az egyik legnagyobb magyar edző emléke előtt Bognár György a Paks honlapján. – Amikor tizennyolc évesen felkerültem az MTK-hoz, Ő volt az első csapat edzője, később pedig nála játszottam először az NB I-ben, majd a válogatottnál is volt edzőm. A BVSC-nél is dolgoztunk együtt, úgy is, hogy a játékosa voltam, és úgy is, hogy pályaedzője, az edzőképzéseket is végig vele csináltam. Gyakorlatilag tehát mindenre emlékszem, ami kettőnkkel kapcsolatos. Tőle tanultam a legtöbbet a futballban, olyanokat, mint hogy a labdarúgáshoz nagyban hozzátartozik a pedagógia, a szervezettség, a koncepció, a következetesség. Megdöbbentem, amikor szerda reggel meghallottam a tragikus hírt. Találkoztam vele két és fél, három hónapja, és a beszélgetésünk során egyáltalán nem érzékeltem, hogy egy ilyen tragédia hamarosan bekövetkezik. Isten nyugosztalja Gyuri bácsit!”