„A Rapid legnagyobb ellenfele a Rapid volt” – Bolla Bendegúz a győri vereségről és a bécsi visszavágó esélyeiről

A teljesítményéhez gratulálhatunk: a magyar újságírók egybehangzó véleménye szerint csapata legjobbja volt!
Köszönöm! Örülök, ha így látták, de azért nem lehetek maradéktalanul elégedett azzal, amit nyújtottam. A végeredménnyel főleg nem. A Rapid legnagyobb ellenfele a Rapid volt… Ezt elsősorban a két kapott gól mondatja velem. Kétszer így eladni a labdát a kapunkhoz közel… Holott a meccs előtt és a szünetben is megbeszéltük, hogy mivel a pálya talaja nem tökéletes, ha kicsit is „neccesnek” tűnik egy szituáció, inkább rúgjuk fel a labdát. Ehhez képest rögtön a második félidő elején eladtuk a labdát, amiből gólt kaptunk. Majd a hajrában megismétlődött ugyanez. Mindkét befejezés szép volt, ezt el kell ismerni, a második gól kapcsán azt is lehet mondani, hogy százszor egyszer lövi így be a labdát – de az pont most volt…

A gombás fertőzéssel sújtott talaj mekkora gondot okozott?
A pálya olyan volt, amilyen, nem feküdt a játékunknak, de erre nem foghatunk semmit. A győriek is azon a pályán játszottak, amelyen mi, nem ezen múlt. Azért bízom abban, hogy hazai környezetben, egy jó pályán kivívjuk a továbbjutást. Ehhez persze az is kell, hogy a helyzetkihasználásunk javuljon. Ezen a találkozón is voltak lehetőségeink szép számmal, de csak egyet váltottunk gólra. Ha bármit el akarunk érni a bajnokságban, az Osztrák Kupában és a Konferencialigában, ezen a téren is fejlődnünk kell!

Kívülről úgy tűnt, a mérkőzés első tizenöt percében nem tudtak kellőképp felpörögni.
Az tény, hogy nem a legjobban kezdtük a mérkőzést. Nem tudom, ez miért volt, lehet, kissé tompák voltunk az elején a sorozatterhelés miatt. Utána már feljavultunk, a második félidőben úgy éreztem, fizikálisan az ellenfél fölé nőttünk, de ez sem volt elég a sikerhez. Nem tagadom, frusztrált vagyok, mert nem így terveztük, én is abban bíztam, hogy legalább a döntetlent kiharcoljuk a végén.

Mit gondol, az reálisabb lett volna?
Talán igen, ám az amatőr hibák megbosszulták magukat. Az előző körben, a Dundee United ellen ugyanez volt a hazai meccsen, ott is egy eladott labdából kaptuk a második gólt. Ezen a szinten ez nem fér bele!

Jól láttuk, olykor az is dühítette, hogy hiába kérte a labdát, nem mindig kapta meg?
Igen! Bosszant, amikor látom, hogy szabadon vagyok, van üres terület előttem, ám a labda nem érkezik. Mindig mondom a többieknek, hogy forgassuk többet a játékot, de ez ezúttal nem valósult meg.

A szögletei egytől egyig veszélyesek voltak. Ha lett volna egy kapuhoz közeli szabadrúgás, azt is ön végezte volna el?
Biztos! Örültem annak, hogy az összes szöglet jól ment be. Az egyik után fejeltünk is egy gólt, de a bíró nem adta meg. Egy jó pontrúgás majdhogynem gólhelyzettel ér fel, remélem, Bécsben hatékonyabbak leszünk akár a szögletekből, akár a szabadrúgásokból.

Az „odavágón” szerzett tapasztalat mit mondat önnel, hol sebezhető az ETO?
Talán hátul. A második félidőben sokszor a győriek mögé tudtunk kerülni, ám az is igaz, hogy kontrákból ők is veszélyesek voltak – ez intő jel számunkra a második mérkőzés előtt.

Hogyan látja az esélyeket?
Jelen pillanatban még mérges vagyok, de ez elmúlik, és onnantól fogva csak a vasárnapi bajnokira, majd a jövő csütörtöki visszavágóra összpontosítok. Afelől nincs kétségem, hogy Bécsben teljesen más meccset vívunk. A kettő egyes vereség még nem a világvége, úgy vélem, minden esélyünk megvan a továbbjutásra!

Az számíthat valamit, hogy amíg a Rapid vasárnap a Wolfsberger AC otthonában lép pályára, a Kazincbarcika elleni idegenbeli mérkőzését elhalasztó Győr rápihenhet a sorsdöntő csatára?
Éppen a lefújást követően tudtam meg Vitális Milántól, hogy ők nem játszanak hétvégén. Kérdezte tőlem, nekünk lesz-e a bajnokink, mondtam, persze, hogy lesz! Nézőpont kérdése, hogy ez jó-e vagy nem. Van, aki úgy látja helyesnek, ha pihen, én azt gondolom, nekünk az a kedvezőbb, ha meccsben maradunk. A szakmai stáb bizonyára változtat majd néhány helyen, bejön egy-két friss játékos a csapatba. Az a lényeg, hogy jó eredményt érjünk el, mert az növelné az önbizalmunkat a csütörtöki összecsapás előtt.

A beszélgetés közben nem egyszer köhécselt – netán kisebb betegséggel küszködik?
Már egy hete így játszom, próbálom magam kúrálni, amikor lehet, csakhogy a heti két meccs, valamint az edzések között erre kevés lehetőség van. Nincs idő arra, hogy mérkőzéseket és edzéseket hagyjak ki, de ezt nem panaszként mondom, sőt! Örülök, hogy fontos szerep jut nekem a csapatban, érzem a bizalmat – és ezt igyekszem maximálisan meghálálni.