)
)
„A mérkőzést otthon hallgattuk a szüleimmel és egy-két ismerőssel, akik odajöttek hozzánk. Nagyon-nagyon boldogok voltunk. Képzelheti, hogy másnap Kispesten az emberek, akik addig szóba sem álltak egymással, a hat háromról beszéltek. Hozzánk pedig ismerősök, ismeretlenek jöttek gratulálni egy üveg borral – emlékezett vissza a 71 esztendővel ezelőtti euforikus napokra Bozsik Lajos, az öt testvér közül a legfiatalabb, akiből szintén futballista, majd edző lett, több francia klubban is megfordult. – Aztán később a meccs felvételeit is rengetegszer láttam, egyszer kölcsönadtam Michel Hidalgónak, a franciák egykori szövetségi kapitányának is. Amikor az edzői vizsgán voltunk, beszéltem Pierre Pibarot-val, egy másik korábbi szövetségi kapitánnyal is, és mindketten azt mondták, attól a meccstől számítva a világ futballjában valami megindult. Voltak addig is jó csapatok, mint az uruguayi, a brazil, a magyar, de az embereket még nem izgatta annyira a labdarúgás, mint a 6:3 után."
)
Bozsik Lajos szemében bátyja, Cucu igazi idol volt. Nem is csoda, hiszen a családi tragédiák árnyékában is erős maradt, és remekelt az Aranycsapatban. A legendás fedezet a londoni mérkőzés előtt két és fél hónappal veszítette el tüdőbajos bátyját, a mindössze 29 éves Istvánt, akinek halála után gyermeke született, ám a kis Istvánka alig élt egy hónapot, 1953 októberében szintén elment. 1954 márciusában pedig a családfő, idősebb Bozsik István is elhunyt.
„Cucu nagyon szerette a családját. Amikor a legidősebb bátyám tüdőbeteg lett, majd apám is, ő volt, aki tartotta magát, adta a pénzt anyámnak, hogy amit kell, vegyen meg. Nagyon rendes, korrekt ember volt, nem beszélt soha senki háta mögött, és amikor meg kellett mondani valamit, nem kertelt jobbra-balra" – mondta bátyjáról Bozsik Lajos.
)
Gyerekként Bozsik Lajos a Honvéd növendékeként Puskás és társai stoplisait is fényesítette.
„Egy Honvéd–Csepel mérkőzés előtt Puskás jött az öltözőfolyosón, én meg odakiáltottam neki: „Sváb! Mi kipucoltuk a cipődet, jájem meg nincsen?” Ilyenkor belemarkolt a zsebébe, és adott egy kis aprót, abból annyi szotyit meg tökmagot tudtunk venni, hogy mindkét zsebünket teletömtük. A bátyám meghallotta, hogyan szólítottam meg, és adott egy taslit: „Neked ő nem Sváb, hanem Öcsi! Megértetted?”
)
)
)
)
)
)
)
)