Büszke miniszterelnök felmenőire, de Esterházyt mindig is a futball érdekelte
)
)
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn…” Ez az Esterházyak jelmondata, amelyben valóban minden benne van. Esterházy Márton családja a szerteágazó família grófi ágához tartozik. A válogatott labdarúgó nagyapja, Esterházy Móric 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. A nemesi múlt, az arisztokrata háttér aztán alaposan megkeserítette a Rákosi-rendszerben az Esterházyak életét…
)
– Szinte mindenünket elvették a kommunisták, államosítás címszó alatt. A családunkat 1951-ben kitelepítették Hortra, ahonnan csak 1953-ban sikerült visszaköltözni a főváros közelébe. Előbb Csobánkára, majd Rómaifürdőre. Én ott gyerekeskedtem, s akkor még a környék telis-tele volt grundokkal – mesélte lapunknak Esterházy Márton. – A családi ebédeknél sokszor mesélt édesapám az őseinkről, büszke voltam miniszterelnök nagyapámra és gróf Károlyi Gyula dédapámra, aki szintén volt miniszterelnöke Magyarországnak, de engem igazából már akkor is a futball érdekelt. Ha nem voltunk iskolában, mindig a lasztit rúgtuk a grundon. Aki a környékbeli srácok közül nem ért oda a Római strandra vasárnap délelőtt tíz órára a mi alkalmi pályánkra, ahol kövekből vagy kukákból volt a kapu, az bizony csak várhatott a sorára, hogy ő is játszhasson. Én később a KSI igazolt játékosa lettem, majd fociztam a Csillaghegyi MTE csapatában. Három testvérem, György, Péter és Mihály is imádta a futballt, és bármennyire hihetetlen, amit most mondok, de Péter, aki aztán sikeres író lett, jobb játékos volt nálam. A csillaghegyi csapat drukkerei, akik láttak minket együtt a pályán, igazolhatják mindezt.
)
Talán még maga Esterházy Márton sem tudja, hogy a család utolsó hercege Burgenlandon élt, és 83 esztendős korában is aktív volt, néhány éve halt meg. Az utolsó gróf, Lajos pedig Zürichben, egy idősotthon lakójaként, nagyjából tíz éve hunyt el.
De Kispesten még mindig Marci a király.
Különösen a jelenkor másodosztályban is vergődő Honvéd-futballistáit elnézve.
– Az Esterházy família tagjaként kötelességünk ápolni a hagyományokat, és lehetőségeinkhez mérten segíteni a rászorulókat – folytatta Esterházy Márton. – A közelmúltban Csákváron voltunk a helyi múzeumban, ahol nagy szeretettel fogadtak. Három családot pedig anyagilag is segítettünk, feleségemmel megvettük mindazt, ami az iskolakezdéshez kell, hiszen óriási összeg ez a mai világban.
)
A Görögországban is sikeres, az AEK Athén szurkolói által rajongott egykori balszélsőt természetesen a futballról is kérdeztük. Már csak azért is, mert korábbi csapata, a Honvéd az NB II-ben is a kiesőzónában tanyázik.
– Az egész családunk Fradi-drukker volt, én úgy nőttem fel, hogy a zöld-fehér színeknél nincs szebb a világon. Egyedül György testvérem szurkolt a Honvédnak a legendás Tichy Lajos miatt. Amikor Kispestre szerződtem, lélekben is honvédossá váltam, és a klub ma is itt van a szívemben. Attól félek, hogy amit néhány éve megjósoltunk, vagyis hogy a Honvéd előbb-utóbb NB III-as csapat lesz, az bekövetkezik. Elkeserítő, ami Kispesten zajlik, és ami a legborzasztóbb, én már azt sem tudom, ki az igazi felelős egy patinás klub nimbuszának tönkretételéért. Egyre inkább azt érzem, és ez nemcsak Honvéd-jelenség, hogy játékosuralom van a magyar futballban. A horribilis fizetést felveszik akkor is, ha nincs eredmény, ha nincs teljesítmény! Az pedig már megmagyarázhatatlan, hogy a legtöbb magyar csapatnál még a kispadon is idegenlégiósok ülnek. Sajnos az itthon működő tehetséggyárak nem termelnek ki magas szinten használható játékosokat. Ezért sincs könnyű helyzetben például a szövetségi kapitány, Marco Rossi. Ha kiesnek az alapemberek, nincs akivel pótolja őket. A külföldön játszó légiósok nagy része nem játszik a klubjában. Azt gondolom, így, ilyen körülmények között nincs értelme arról beszélni, hogy kijutunk a világbajnokságra – zárta gondolatait Esterházy Márton.
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)