A lány, aki Szoboszlai Dominikkal együtt indult, és ugyanoda jutott

Csiki Anna az Eldoblak edzésre műsorban beszélt pályafutásáról, annak nehézségeiről, hogy mi minden kellett ahhoz, hogy a legjobbak közé verekedje magát.

„Dominikkal játszottunk egyszer-kétszer egymás ellen, amikor kicsik voltunk, ő a Főnixben, én a Mustangban – mondta az Eldoblak edzésre YouTube-csatornának. – Apa mutatott valamikor felvételeket is, hogy egymás ellen futballozunk. Tíz-tizenkét éves korig sokszor nem nagyon van különbség a lányok és fiúk közt, nekünk hosszabb a hajunk, és nagyjából ennyi.”

Aztán persze annál nagyobb különbség kerekedik, Anna szerint mégis találni analógiát az egykori ellenfél és az ő pályafutásában.

„Nagyon hasonló karrierünk van szerintem, abból a szempontból feltétlenül, hogy Dominik is mindig akkorát lépett, amekkorát megfelelőnek gondolt, amiről úgy érezte, meg tudja ugrani. Én az első londoni szezonomon vagyok túl, ami nagyon nehéz év volt. Bekerülni az angol élvonalba az egyébként ugyancsak topbajnokságnak számító svédből is hatalmas lépés, mert az angol első osztály annál is sokkal erősebb, de hiszem, hogy tudok egy olyan szezont futni, amilyet ő idén futott. Amit Dominik tett, az előtt mindenkinek meg kell emelnie a kalapját.”

Amikor pedig Anna azt ecsetelte, mit jelent neki a futball, hogy milyen érzést vált ki belőle, azt alighanem a magyar válogatott liverpooli szupersztárja is osztja.

„Amikor edzem, focizom, más dimenzióba kerülök. Egyszerűen megszűnik körülöttem minden. Legyen az bármilyen probléma, nehézség, amin amúgy egész nap kattogok, futball közben elillan. Teljesen megszűnik számomra létezni. Nekem a futballpálya egy sziget, egy egész más bolygó, ahova az edzés kezdetén elutazom, a végén pedig kiszállok, és visszatérek a hétköznapi életembe.”

Nem volt persze olyan pofon egyszerű ez az utazás. Az első légiósélmény, amikor a Ferencvárosból a svéd Häckenbe igazolt, konkrétan sokkolta.

„2020 nyarán szerződtem Svédországba, úgy éreztem akkor, futballistaként és emberileg is megértem rá, készen állok erre a szintre. Aztán kiderült, ez egy hatalmas ugrás, és roppant nehéz váltás. Az első hét után felhívtam a szüleimet, és elmondtam nekik, olyan érzésem van, mintha én eddig nem is fociztam volna. Akkora különbség volt tempóban, fizikálisan, a taktikát tekintve, hogy azt éreztem, nekem itt nincs helyem.”

Mégis lett, mert leszegett fejjel elkezdett dolgozni, és a csapat legjobbjai közé emelkedett. Onnan igazolt Angliába, amit a környezetében nem mindenki fogadott őszinte örömmel.

„Az az igazi barát, akit nem akkor hívsz fel, ha bajban vagy, hanem amikor valami nagyon jó dolog történt veled, és ő ugyanúgy örül veled. Hálás vagyok, mert nagyon sok ilyen barátom van, de sokan lemorzsolódtak. Talán azért is, mert eljutottam arra a szintre, amiről sokan álmodnak, és talán sokan azt gondolják ma is, nekik inkább ott lenne a helyük, mint nekem. És ezt nem könnyű kezelnem. Szeretném azt gondolni, nem lettem más ember csak azért, mert a Tottenham játékosa vagyok. Nyilván én is változom, ahogy mindenki más is, de az értékrendem, amit otthonról hozok, amit a szüleim neveltek belém, az a mai napig megmaradt.”

Csiki Anna mindezeken túl arról is beszélt, hogy soha nem gondolta volna, hogy egyszer még meg tud élni a futballból, sőt, a jövőjére gondolva félre is tud tenni, amiért nagyon hálás. Ehhez persze a Tottenhambe kellett igazolnia, és az interjúban szó esik arról is, milyen kapcsolatot ápol az újdonsült Európa-liga-győztes alakulat játékosaival, ahogyan arról is, hosszú sérülése alatt hogyan vált a taktika szerelmesévé.