Csinos pofiért, formás fenékért nem jár arany

Nagyon megértem Anna Hallt.

Az amerikai atlétát azért bántják (lásd a mellékelt cikket!) – minősíthetetlen hangnemű kommentárokban –, mert nem elég nőies.

Kétségtelen, Palvin Barbi nőiesebb. Csak épp nem a világ harmadik legjobb hétpróbázója. Barbi modellként keresi a kenyerét, abból és, hogy szép és csinos. Sőt a munkája kényszeríti is arra, hogy szép és csinos maradjon.

Anna abból él, hogy gyors és erős. Őt a munkája arra kényszeríti, hogy egyre gyorsabb és egyre erősebb legyen…

Valljuk be, a sportágak döntő többségében nem azok a lányok lehetnek sikeresek, akik szépek és nőiesek. Mert az aranyérmet nem szép pofira, telt keblekre és formás fenekekre adják… Szóval azért bántani valakit, mert a sportolói álmai beteljesüléséért – jó esetben csak átmenetileg – bevállalja, hogy nem a nőiességével fog sikert aratni: parasztság.

De ugyanide tartozik! Azon elgondolkodott-e már valaki, hogy a nagydarab, kövér (vagy inkább: „kövér”) női kalapácsvetők, ólomsúlyú súlyemelő,k nehézsúlyú birkózók nem a sportolástól lettek ilyenek, hanem azért választották az adott sportot, mert balszerencséjükre nem szépnek és karcsúnak születtek.

Nem gúny illeti őket, sokkal inkább elismerő taps.