„Csaba rendes srác, csak rossz tanácsokra hallgat!” – Csötönyi az ökölvívó-szövetség elnökéről

Csötönyi Sándor az állandóságot jelenti a meglehetősen hektikus magyar bokszéletben. Több mint húsz éven át elnökként szolgálta a magyar ökölvívást, azóta pedig a MÖSZ tiszteletbeli elnöke. Mivel a szövetség vezetőit képtelenség megszólaltatni (kivéve, ha csak a sikerekről kérdeznénk), ezért vele beszéltünk a sportág hazai helyzetéről.

Emlékszik még, mi volt az én jelszavam? – fordítja meg azonnal a kérdező és kérdezett szerepkörét Csötönyi.

Nem tudom, melyikre gondol…
Mindig azt mondtam: „Én nem segítek senkinek haragudni a másikra.” Szóval úgy gondolom, a problémákat szemtől szemben kell megbeszélni, úgy a tisztességes és úgy a hasznos.

Persze, mi erre készen is álltunk volna, csak az elnök úr, Kurtucz Csaba – ígéretei ellenére – háromszor nem állt velünk szóba, elsőre már akkor sem, amikor még semmi konfliktusunk nem volt.
Pedig higgye el, Csaba rendes, jóindulatú gyerek, csak – ahogy anno nekem is megpróbálták – teleduruzsolják minden hülyeséggel a fejét. Tudja például, engem mivel talált meg tegnap?

Nyilván nem tudom.
Azzal, hogy én szivárogtatok-e a Blikknek (alighanem Kurtucz összetéveszti a Sportállal – Sz. T.) az elnökségi ülésekről. Mondtam neki, hogy jó ideje még csak nem is beszéltem velük. De hozzátettem, azt sem vethetné a szememre, mert nem titkolózni kell, hanem transzparensen működni. Bevallom, rosszul esett a gyanúsítgatása…Most vizsgálatot akar elrendelni a szivárogtatások miatt, de szerintem ez sem jó ötlet.

Mit gondol, miért nem tudjuk őt megszólaltatni?
Egyfelől rengeteget dolgozik, olyan dolgokkal is foglalkozik, amikkel nem kellene, vagy legalábbis nem neki. Emiatt mindig mindennel őt zaklatják, állandóan el van havazva. És mondom, ő egy tiszta lelkű srác, csak alighanem rossz tanácsokra hallgat.

Mindenhonnan azt hallom: a rossz tanácsadó a főtitkár, Tóth Zsuzsanna…
Ő az én időmben nemzetközisként dolgozott, kifejezetten hasznosan. Aztán Erdei Zsolt elnöksége idején előbb elküldték, aztán visszahívták, s ügyesen pótolhatatlanná tette magát. Végü a Bajkai-érában teljesen önjáró lett, s ő az, aki a „ne szólj szám, nem fáj fejem!” elvet gyakorlattá tette. Amikor már mindenki tudta, hogy szegény Bajkai István nagyon beteg, ő akkor is tagadta ezt, amikor az elnökségin rákérdeztek. És az is az ő elve, hogy aki nem bólogat mindenhez, az ellenség. Pedig én azt tanácsoltam Csabának, hogy ne hallgasson senkire, csak a saját megérzéseire.

Úgy látszik, ebből annyit fogadott meg, hogy nem hallgat Önre!
Pedig én nagyon bíztam benne, és tulajdonképpen még most is bízom benne. Nyugodt lehet: ameddig igényli, támogatom őt, ameddig élek, segítem a magyar ökölvívást.

Akkor a sportágról: a két olimpiai kvóta minden bajt és botrányt elfed?
Nem csak a két olimpiai kvóta pozitívum. Végre vannak elfogadható eredményeink, sok a tehetséges gyerek, ezt kellene most meglovagolni. Ráadásul, hála a bőkezű állami támogatásnak, a magyar sportnak, ezen belül a magyar ökölvívásnak nincsenek anyagi gondjai. Ha arra gondolok, hogy az én időmben folyton a szponzorok után rohangáltam, s nem egyszer még a saját pénzemből is tettem be a sportág kasszájába…

Előzmények