„Anya valószínűleg megkönnyezné, sőt még az is lehet, hogy apa is…” – Dárdai Palkó álomról, célokról és bizonyítási vágyról

Jöhet az első tétmeccs?
Igen, jöhet! – vágta rá Dárdai Palkó. – Már nagyon várom! Túl vagyunk egy jó edzőtáboron, igaz, én csak közben csatlakoztam a társakhoz, de egy hetet is így tudtam velük készülni. Két felkészülési mérkőzésen is pályára léptem, előbb harminc, aztán hatvan percet játszottam. Bizakodva, tettre készen várom a szezon kezdetét. Tavasszal sajnos keveset játszottam, amiben egy sérülés is szerepet játszott. Hála az égnek, most már rendben vagyok. S azt is érzem, hogy jó helyen vagyok.

Hiányzott a magyar labdarúgás világa?
Mondhatom, hogy igen, hiszen élveztem azt az időszakot, amit korábban Székesfehérváron töltöttem. Azóta is követtem a Vidit, sajnálom, hogy kiesett. Az előző idényben figyeltem azt is, milyen éles harc zajlik az aranyéremért – örülök annak, hogy ma már az egyik olyan csapat tagja lehetek, amely az elsőségért küzdött.

Fehérváron nyolcvankilenc tétmérkőzésen tizenhat gólig és huszonhat gólpasszig jutott. Ezt a teljesítményt Felcsúton is aláírná?
Igen!

Ha már aláírás: miért éppen a Puskás Akadámiához kötelezte el magát? Ha jól tudom, német és lengyel érdeklődök is voltak.

Még dán is volt… A Bundesliga 2.-ből több klub is keresett, a Karlsruhe edzőjével és sportigazgatójával többször is beszéltem, de hogy őszinte legyek, Németországban nem akartam másik csapat mezét magamra húzni a másodosztályban, csak a Hertháét. Amikor felvetődött, hogy Felcsútra igazolhatok, egyhamar megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék itt futballozni. Úgy gondoltam, ha már eljövök a Herthától, nem árt a környezetváltozás, ugyanakkor nem egy teljesen idegen közegbe csöppenek, hiszen Magyarországot ismerem. Nemcsak az vonzott, hogy az NB I évről évre erősebb, hanem az is, hogy egy jó csapatba szerződhetek, amely támadófocit játszik. Arról nem szólva, hogy a nemzetközi porondon is lesz lehetőségem megméretni magam.

A beilleszkedésen már túl van?
Úgy érzem, igen. Mindenki segítőkész volt az első pillanattól fogva. Jó a hangulat az öltözőben, összetartó közösségbe kerültem. A körülmények kiválóak, jók a pályák, a stadion gyönyörű. Tényleg minden adott a jó szerepléshez.

Azért nem mindenkinek kellett bemutatkoznia az első napján…
Nagy Zsoltot a válogatottból ismerem, Szolnoki Rolandot és Dala Martint még a fehérvári időszakból, míg Németh Andrást a nemzeti együttesből és a Bundesliga 2.-ből. Játszottunk egymás ellen a Hertha–Hamburg meccseken – akkor nem gondoltuk volna, hogy egy nap klubtársak leszünk idehaza. De szerintem ő is örül annak, hogy itt lehet, és én is örülök annak, hogy itt van, mert remek csatárnak tartom.

Ami azt illeti, támadókból nincs hiány Felcsúton – lesz harc a csapatba kerülésért.
Legyen is! Mindenki játszani akar, de semmit nem adnak ingyen, meg kell küzdeni minden egyes játékpercért. Én sem úgy érkeztem, hogy garantált helyem van a csapatban, tudom, hogy nap mint nap bizonyítanom kell, de ez nem volt másként a Herthánál vagy a Vidinél sem.

Arra már jutott idő, hogy leüljenek a vezetőedzővel, Hornyák Zsolttal?
Beszéltünk arról, mit szeretne látni tőlem, hol tud elképzelni a pályán. Mindkét oldalon bevethető vagyok, ahogyan a tízes pozíciójában is. Közhelyesen hangzik, de igaz: ott játszom, ahova az edzőm rak.

Ha önön múlna, hol szerepelne?
Legszívesebb tízesként.

No, és hányas mezben?
Tízesben! Felnőtt csapatban még nem voltam tízes, megtisztelő, hogy ezt viselhetem. A kedvencem egyébként a huszonhármas, de az Quentin Maceirasé.

Nem próbálta meg „elkérni” tőle?
Dehogy! Ő régebb óta itt van, őt illeti meg. Abból választottam, ami szabad volt – szerintem a tízes nem rossz… Utánpótlásban sokszor játszottam abban, remélem, szerencsét hoz.

Mit vár magától az előttünk álló idényben?
Gólokat, gólpasszokat, olyan játékot, amivel segítem a csapatot. Szeretnék minél több időt a pályán tölteni, szeretném élvezni a focit, szeretnék a bajnokság végén dobogóra állni, és az is hajt, hogy bejussunk a Konferencialiga csoportkörébe.

Nem lesz könnyű…
Nagyon nehéz lesz! Az Arisz Limassol elleni párharc mindjárt kőkeménynek ígérkezik. Talán a lehető legerősebb ellenfelet kaptuk ebben a körben, de arra nincs okunk, hogy féljünk tőle. Bízunk magunkban, és abban, hogy a visszavágó után a továbbjutást ünnepelhetjük.

A nyár egyik legnagyobb szenzációját jelentette, hogy hazatért, mindenki arra kíváncsi, Dárdai Palkó mire lesz képes a Puskás Akadémiában. Nem tart attól, ez jókora nyomással párosul?
Nyilván azért szerződtettek, mert úgy gondolják, a csapat hasznára lehetek, de nem akarom teherként kezelni, hogy sokat várnak tőlem. Mint mondtam, élvezni szeretném a játékot – ha élvezem, az azt jelenti, hogy jól is megy.

És ha jól megy, akkor…
…a válogatottság újra szóba jöhet. Eddig egyszer szerepelhettem a nemzeti együttesben, nem titok, hogy szeretnék még többször. S igen, jó lenne a két testvéremmel, Marcival és Bencével együtt játszani a válogatottban, ez mindhármunk álma. Ez azonban még odébb van, mindenekelőtt ki kell érdemelnem a meghívót. Erre csak akkor van esélyem, ha gólokat szerzek, gólpasszokat adok és jól játszom. Ha így lesz, eljöhet az a nap, amikor három Dárdai lehet a válogatott keret tagja.

Ki lenne a legbüszkébb erre?
Az egész család! Ha egyszerre lépnénk pályára, azt anya valószínűleg megkönnyezné, sőt még az is lehet, hogy apa is…