Ilyen döntőre senki sem számított, új bajnoka lett a vb utáni első számú dartstornának

A mögöttünk hagyott bő egy hétben (július 15. és 23. között) rendezték meg a világbajnokság utáni legrangosabb PDC-versenyt, a World Matchplayt. A tornát először 1994-ben írták ki, azóta szinte minden évben a blackpooli Winter Gardens adott otthont az eseménynek (idén is), kivéve 2020-ban, amikor a koronavírus-járvány miatt Milton Keynes volt a házigazda.

A versenyen a világranglista első tizenhat helyezettje mellett a Pro Tour-rangsor első 16 helyezettje vehetett részt.

Meglepetésekből pedig nem volt hiány! 

A címvédő Michael van Gerwen és a 2019-es bajnok Rob Cross már az első fordulóban kiesett – előbbit Brendan Dolan, utóbbit az északírek másik éljátékosa, Daryl Gurney verte meg –, míg a regnáló világbajnok Michael Smith, a 2021-es WMP-győztes Peter Wright és a tavalyi döntős Gerwyn Price a második körben búcsúzott.

Már a negyeddöntők előtt biztossá vált, hogy új bajnokot avatnak a World Matchplayen, a legjobb nyolc közé ugyanis egyetlen korábbi győztes sem jutott be (a még versenyben lévő legmagasabban jegyzett játékos a világranglista-hatodik Luke Humphries volt ekkor), a legjobb négy közé pedig csak olyan játékosok jutottak be (Nathan Aspinall, Joe Cullen, Jonny Clayton és Humphries személyében), akik korábban még elődöntősök sem voltak a blackpooli szupertornán. 

A szombati elődöntőben Aspinall 17–9-re nyert Cullen ellen, Clayton pedig 17–15-re győzte le Humphriest, így vasárnap este angol–walesi fináléra került sor a Winter Gardensben.

A döntőt Aspinall egy 110-es kiszállóval kezdte (1–0), majd az első szünetre 3–2-es előnnyel vonulhatott le. A hatodik legben megszületett a meccs első brékje (4–2), de Clayton azonnal visszavette a kezdését egy 141-es kiszállóval (4–3). A második etap végén úgy állt 5–5-ös döntetlenre a mérkőzés, hogy az addigi tíz legből öt 100 feletti kiszállóval ért véget.

És ezt követően hatalmas fordulatot vett a döntő: Aspinall egymás után kezdte nyerni a játékokat, egy 5–0-s sorozatnak köszönhetően már 10–5-re vezetett, majd a 16. legben kifogta a „Nagy Halat” (Big Fish), és megdobta a maximális kiszállót, az idei torna negyedik (egyben utolsó) 170-esét (11–5).

Clayton ekkorra már teljesen elbizonytalanodott és hitehagyottá vált, a következő öt leget is elveszítette (16–5), és egy 0–11-es (!) széria után a 22. játékban tudott csak szépíteni (16–6).

Ennél több babér már nem termett a korábbi Premier League-bajnok walesi játékosnak, 17–6-nál sem tudott kiszállni, és ezt kihasználva Aspinall a hatodik meccsnyilával 18–6-ra megnyerte a végig nagyon sportszerű, jó hangulatú döntőt. 

Ez volt minden idők második legsimább World Matchplay-fináléja, ennél nagyobb különbség csak a 2009-es döntőben volt a felek között, amikor Phil Taylor 18–4-re győzött Terry Jenkins ellen.

Aspinall a World Matchplay történetének 12. bajnoka. A 32. életévét a torna nyitó napján, július 15-én betöltő angol fiú a 2019-es UK Open után másodszor nyert major tornát, és sikerének köszönhetően felkapaszkodik a világranglista ötödik helyére, megelőzve Humphriest, Crosst, Claytont és Danny Noppertet is. Az élen marad Michael Smith, Van Gerwen pedig visszajön a második helyre Wright elé.

DARTS WORLD MATCHPLAY (Blackpool)
DÖNTŐ
Nathan Aspinall (angol, 9.) (96.21)–Jonny Clayton (walesi, 7.) (93.56) 18–6

ELŐDÖNTŐ
Nathan Aspinall (angol, 9.) (95.26)–Joe Cullen (angol, 13.) (91.22) 17–9
Jonny Clayton (walesi, 7.) (98.92)–Luke Humphries (angol, 6.) (95.86) 17–15

NEGYEDDÖNTŐ
Chris Dobey (angol) (96.79)–Nathan Aspinall (angol, 9.) (99.33) 12–16
Joe Cullen (angol, 13.) (97.11)–Daryl Gurney (északír) (92.18) 16–11
Ryan Searle (angol, 15.) (94.72)–Jonny Clayton (walesi, 7.) (97.55) 12–16
Damon Heta (ausztrál, 14.) (93.22)–Luke Humphries (angol, 6.) (95.5) 13–16

2. FORDULÓ
Michael Smith (angol, 1.) (99.81)–Chris Dobey (angol) (98.24) 7–11
Danny Noppert (holland, 8.) (91.68)–Nathan Aspinall (angol, 9.) (98.07) 9–11
Gerwyn Price (walesi, 4.) (100.31)–Joe Cullen (angol, 13.) (94.33) 11–13
Daryl Gurney (északír) (104.43)–Gary Anderson (skót) (102.47) 11–4
Peter Wright (skót, 2.) (91.9)–Ryan Searle (angol, 15.) (95.22) 8–11
Jonny Clayton (walesi, 7.) (101.9)–Dimitri Van den Bergh (belga, 10.) (93.49) 11–6
Brendan Dolan (északír) (89.08)–Damon Heta (ausztrál, 14.) (95.68) 1–11
Luke Humphries (angol, 6.) (95.17)–Dirk van Duijvenbode (holland, 11.) (93.04) 14–12

1. FORDULÓ
Michael Smith (angol, 1.) (88.96)–Steve Beaton (angol) (81.54) 10–2
James Wade (angol, 16.) (97.42)–Chris Dobey (angol) (96.22) 8–10
Danny Noppert (holland, 8.) (94.73)–Martin Schindler (német) (88.57) 10–8
Nathan Aspinall (angol, 9.) (98.6)–Krzysztof Ratajski (lengyel) (96.78) 10–7
Gerwyn Price (walesi, 4.) (96.88)–Stephen Bunting (angol) (92.34) 10–3
Joe Cullen (angol, 13.) (100.67)–Mike De Decker (belga) (91.86) 10–7
Rob Cross (angol, 5.) (98.08)–Daryl Gurney (északír) (95.33) 10–12
Dave Chisnall (angol, 12.) (91.49)–Gary Anderson (skót) (94.07) 6–10
Peter Wright (skót, 2.) (96.41)–Andrew Gilding (angol) (87.91) 10–4
Ryan Searle (angol, 15.) (105.19)–Raymond van Barneveld (holland) (89.59) 10–4
Jonny Clayton (walesi, 7.) (87.91)–Gabriel Clemens (német) (94.51) 10–8
Dimitri Van den Bergh (belga, 10.) (101.24)–Ross Smith (angol) (90.71) 10–8
Michael van Gerwen (holland, 3.) (98.98)–Brendan Dolan (északír) (95.5) 7–10
Damon Heta (ausztrál, 14.) (94.16)–Josh Rock (északír) (95.53) 10–5
Luke Humphries (angol, 6.) (101.78)–José de Sousa (portugál) (94.3) 10–2
Dirk van Duijvenbode (holland, 11.) (95.52)–Kim Huybrechts (belga) (93.08) 12–10