Diego Simeone magyarázta piros lapját: Én is ember vagyok

Kezdjük azzal a résszel, ami engem érint. Olyan helyzetben vagyunk, ahol nincs jogunk reagálni, nem jó, ha reagálunk, mert mi vagyunk a főszereplők. De ahogy a rasszizmus és a játékosok elleni sértések ellen harcolunk, úgy a kispadok is a lelátóhoz tapadnak, és nem könnyű, ha az egész mérkőzés alatt sértéseket kapsz

Amíg a társadalom nem oldja meg ezt a problémát, addig minden edzőnek együtt kell élnie ezzel, mert ez állandóan megtörténik. Sértések az egész meccs alatt. És gesztusok. Nekem kell nyugodtnak maradnom, és elviselnem a gesztusokat, a sértéseket, bármilyen helyzetet. Miért? Mert olyan pozícióban vagyok, ahol el kell viselnem

Mindig a tiszteletről beszélünk, de az egész meccs alatt hátulról sértegetnek. Nem mondhatok semmit, mert én vagyok az edző. A reakcióm nem igazolható, de 90 perc sértés után nem könnyű. A játékvezető azt mondta, megérti a helyzetet. Remélem, a Liverpool javítani tud ezen a téren, és amikor azonosítják azt a személyt, aki ezt tette, annak következményei lesznek

A csapat nem kezdett jól, az 1–0-nál nem volt szerencsénk, ami kizökkentett minket az eredeti tervből. Aztán jött a második gól, ami egy nagyszerű találat volt. De a csapat szellemmel, munkával, minőséggel elkezdtük kiegyenlíteni a mérkőzést, futballt generálni, megmutatni, hogy játékban vagyunk. Az első félidőt 2–1-re zártuk Llorente gólja után, ami biztató volt. A második félidőben emeltük a játék színvonalát. Szenvedtünk néhány kontratámadásnál, mert nagyon jók, de játékban maradtunk. Jött a 2–2-es gól, majd Van Dijk egy lenyűgöző, nagyszerű gólt szerzett. Keserű szájízzel távoztunk a vereség miatt, de megmaradt az a szellem is, amivel az Atleticóban játszani kell.