)
)
A lila-fehéreket 14 éven át, 1967-től 1981-ig erősítette, a hátvéd tagja volt az újpesti aranycsapatnak. A pályafutásáról szóló, Mesterfokon című könyvből azonban az is kiderül, hogy váratlan próbák elé állították, és nem is sikerült mindig ezeket teljesítenie.
„Az ifiben játszottam, amikor Baróti Lajos már jó ideje nem talált megfelelő jobbfedezetet. Mivel a bajnokság már elúszott, a Fradit nem lehetett utolérni, így nem volt nagy kockázat egy fiatalt beküldeni – mesélte 1967-es bemutatkozása kapcsán Dunai. – Pénteken szólt a mester, hogy másnap ne az ifikhez menjek, hanem hozzájuk. Gondoltam, majd leültetnek a kispadra, aztán a meccs előtt közölték, hogy kezdek... Az volt az első NB I-es meccsem, előtte még csak nem is passzolgattam a csapat sztárjaival. Elsápadtam, hiszen a felnőttek nem is ismertek. Göröcsék mondták, hogy igyak egy kávét, attól magamhoz térek, de mondtam, nem kérek, mire ők rávágták, hogy nem kérdeztek erről. Megittam a kávét és rosszul lettem. Végül segítettek rendbe jönnöm, a Győr ellen pedig nyertünk három egyre, és utána a csapat stabil tagja lettem. Kávét azóta se ittam."
)
Így indult a karrier, amelynek során jöttek a diadalok, kilenc bajnoki címben, három kupagyőzelemben volt része, tagja volt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában elődöntőig jutó együttesnek, no és olimpiai ezüstérmesnek mondhatja magát. A futball mindig tűzbe hozta, ezt a fia, ifjabb Dunai Ede is tapasztalta.
)
„Előfordult, hogy otthon, a lakásban is fociztunk, volt egy nagyszobánk, az egyik kapu a bordásfal alja volt, a másik egy íróasztal. Kemény küzdelem zajlott, az egyik támadás végén aztán édesapám faultolt... Orvoshoz vittek, kiderült, hogy agyrázkódásom lett, de nagy bajom azért nem esett. Édesapám pedig azt magyarázta, hogy ő nem is szabálytalankodott, eljátszottam a faultot" – mesélte mosolyogva a legenda fia. Hozzátette, miután elhagyták a rendelőt, édesapja közölte, hogy holnap visszavágó!
)
)
)
)
)
)
)
)
)