Milyen nehézségeket okozhatnak az írek és hol vannak a gyenge pontjaik?

Minden mérkőzésnek és minden pontnak óriási jelentősége lesz. Az általános vélekedéssel szemben a döntetlen nem feltétlenül jó eredmény, főleg egy hat mérkőzést tartalmazó csoportkörben. 

Háromszor annyi pontot kap a mérkőzés győztese, mint amennyit egy döntetlen esetén kapna. Logikus módon egy győzelem sokkal értékesebb egy döntetlenhez képest, mint amennyivel egy döntetlen értékesebb egy vereséghez képest. Ez a 3-1-0-s pontrendszer sajátja, ám ezt még a labdarúgás berkeiben dolgozók is figyelmen kívül hagyják, ez pedig a csapat alapvető szándékát és harcmodorát negatívan befolyásolják. 

Nehézséget jelent, hogy a brit szigetek csapatai ellen idegenben mindig nehéz játszani, mert a szurkolók nagyon közel vannak a pályához, így az általuk teremtett hangulat jobban befolyásolja a játékosokat. 

Az írek nem jutottak ki a 2024-es Európa-Bajnokságra. A 2024-2025-ös Nemzetek Ligájában a B-liga 2. csoportjában kaptak helyet, ahol Anglia és Görögország mögött, de Finnország előtt zártak. Az írek hazai pályán csupán 3 pontot szereztek (1-0 a finnek ellen), az angoloktól és a görögöktől úgy kaptak ki oda-vissza, hogy még gólt sem szereztek. 

A B/C liga osztályozóján oda-vissza sikerült legyőzniük Bulgáriát, így a B-ligában maradtak.  

Heimir Halgrímsson szövetségi kapitány vezetésével egyáltalán nem értek el szikrázó eredményeket, a csapat játéka sem tér el a hagyományos ír futballtól. 

Látszik, hogy inkább a jobb oldal felé tereli a játékot az ír csapat labdabirtoklás során. Collins, Doherty, Azaz, és az egyik csatár (általában Ferguson) kerülnek kapcsolatba a labdával itt. Látszódik, hogy a szélsőkhöz nagyon ritkán jut el a labda, amelyik játékoshoz nem vezet nyíl, az nem kapott 5 átadást sem adott poszton lévő csapattársától. 

Nem képesek labdajáratás során minőségi fölényt kialakítani, ezért amennyiben a magyar csapat óvatosabb harcmodort választ, a mérkőzés könnyen egy kevés gólos, akár 0–0-s döntetlenbe is torkollhat. 

Az írek támadójátékára jellemző a sok légipárbaj, azonban a tengelyben történő játék gyakorlatilag egyáltalán nem. Egy indításokra és ívelésekre épülő játékot játszanak, amelynek a levédekezése fizikailag megterhelő, azonban nem igényli bonyolult védekezési sémák alkalmazását. 

Az írek elsősorban a jobb oldalon alakítottak ki veszélyt, amit már a passz térkép is sugallt. A széleken próbálnak beadási lehetőséget kialakítani, amivel megcélozhatják Szmodicsot, Fergusont vagy Parrottot. 

Itt is látszik, hogy a pálya közepén gyakorlatilag képtelenek veszélyt kialakítani, a bal oldalon pedig szintén az alapvonalat támadják, hogy onnan beadásokkal veszélyeztessenek. 

Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy túl sok átlövéssel próbálkoznak, azonban képesek voltak a veszélyzónába – öt és feles meghosszabbítása a tizenhatos vonaláig – is bekerülni, ahonnan 17 lövést sikerült leadniuk. Balszerencsések voltak, mert a csoportkör során 5,81 várható gólból csak 3-at váltottak ténylegesen gólra, némileg alulteljesítettek. 

Az angolok és a görögök megoldhatatlan feladatok elé állították az íreket. Az angolok ellen 0-7, a görögök ellen 0-4 volt az írek gólaránya. Mindkét szélen, az összekötő területekben, valamint tengelyben is sikerült veszélyt teremteniük, ráadásul igen nagy területet felölelve. 

Eszerint az írek védekezése több ponton is sebezhető, amit érdemes lenne kihasználnia Marco Rossi csapatának. 

Dara O’Shea alakította ki a legtöbb várható veszélyt az NL során, míg Chiedozie Ogbene a második helyen végzett, elsősorban a labdavezetése által kialakított xT-nek köszönhetően.

0,2 xG/lövést produkáltak az írek ellenfelei (a bolgárok elleni osztályozót is beleszámítva), ami azt jelenti, hogy egy lövésből átlagosan 20%-os eséllyel született gól, ami nagyon magas értéknek számít. Természetesen az angolok elleni két meccs sokat ront ezen, ha a két angol meccset kivesszük, akkor ez 0,11 xG/lövésre csökken, ami átlag körülinek mondható. 

Sok lövést engednek a pálya közepéről, ami sok veszélyt hordoz magában. 

A magyar válogatott számára jó hír, hogy a bal oldali félterületből adták a legtöbb sikeres progresszív átadást az ellenfelek, ami tökéletesen feküdne a legjobb magyar játékosnak, Szoboszlai Dominiknak. Habár az utóbbi időben Sallai és Szoboszlai többször is oldalt váltottak, érdemes lehet most a csapatkapitányt a bal oldali támadó középpályás poszton bevetni. 

Összességében elmondható, hogy bár az Aviva Stadion az egyik legjobb hangulatú stadion válogatott mérkőzéseken Európában, a magyar válogatottnak meg van a lehetősége, hogy proaktív, labdatartásra törekvő játékkal irányítsa a játékot, ráerőltetve akaratát ellenfelére. 

Egy győzelem óriási lépést jelentene a pótselejtező elérése szempontjából, és felszabadultabbá tehetné a csapatot a Portugália elleni hazai mérkőzésen.