Emberhátrányban sem vallott szégyent cseh riválisa ellen a Fradi

Amennyiben a játék képét nézzük és figyelembe vesszük azt a korántsem elhanyagolható tényt, hogy Cebrail Makreckis kiállítása miatt a találkozó közel kétharmadát emberhátrányban kellett megvívni, így ez az 1-1 egy kifejezetten pozitív eredménynek tekinthető.

Cikkünkben a Ferencvárosi TC–Viktoria Plzen mérkőzés legfontosabb tanulságait elemezzük, a Fizz Liga 8. fordulójának rangadója előtt, ahol a fővárosi zöld-fehérek az ETO FC otthonában szerepelnek.

Nem csupán az első félidőben, de az egész meccsen az érződött, hogy egyik edző sem mert túlságosan nagy kockázatot vállalni az esetleges győzelem érdekében, hanem sokkal inkább a vereség elkerülése volt a cél. Az biztos, hogy nem ez volt a legszórakoztatóbb, legtöbb helyzetet hozó találkozó, ugyanakkor a döntetlennel talán egyik fél sem lehet maradéktalanul elégedetlen. De miért alakult ki ez a meccskép és hogyan próbálták meg a csapatok mindenáron minimalizálni az ellenfél lehetőségeit? 

Ahogy a fenti jelenet is mutatja, Miroslav Koubek csapata nagyon szervezetten zárta le a pálya belső zónáit (jellemzően egy 5-3-2-es labda nélküli formációt alkalmazva mindehhez), így igazából nem nagyon maradt más választás, mint a szélen történő bontás. Amivel egy ilyen jellegű struktúrát meg lehet bontani, az a sorok közötti szabad emberek megtalálása, erre viszont nagyon kevés példát láthatott a hazai közönség. Gruber Zsombor időnként próbált bemozogni a centrális területekbe, ilyenkor azonban sokszor elzárta a Plzen a hozzá vezető passzsávot, Varga Barnára pedig jellemzően két belső védő ügyelt… 

Ha megnézzük a Fradi xT zónatérképét, akkor szintén az látszik, hogy rendre a bal félterületből (pl. O’Dowda felfutásai révén) vagy a jobb szélről tudtak veszélyt teremteni, de az ún. 14-es zónából (az ellenfél tizenhatosának közvetlen előtere, amely egyébként a pálya talán legértékesebb területe) szinte teljesen súlytalan volt a magyar bajnok. Egyáltalán nem véletlen, hogy félidőben Keane le is kapta a pályáról a halovány teljesítményt nyújtó Naby Keitát, akinek a helyére érkező Gavriel Kanikovszki sokkal többet tudott hozzátenni a támadásokhoz, elég csak a gólpasszát felidézni. 

Azt vaskos túlzás lenne kijelenteni, hogy záporoztak volna a Fradi lövések, hiszen összesen 8 kísérletet tudott kialakítani a magyar csapat, és ezek közül mindössze 2 talált kaput. Amikor viszont eljutott lövésig a Ferencváros, akkor egészen jó pozíciókból tudtak veszélyeztetni. A 8 próbálkozásból 5 is a tizenhatoson belülről érkezett, a lövések átlagos xG értéke pedig 0,18 volt, ami egy rendkívül magas szám. 

Makreckis meggondolatlan megmozdulása a 38. percben teljesen szükségtelen volt, ezzel ugyanis óriási bajba sodorta csapatát. Arra azonban nem sokan gondoltak volna, hogy a kiállítás utáni időszakban lényegében jobban fog futballozni majd Keane együttese, mint 11 a 11 ellen. 

A Plzen az emberelőny dacára egyáltalán nem ragadta magához a kezdeményezést (és akkor nagyon finoman fogalmaztunk), ami felettébb meglepő volt. Azt kívülről nagyon nehéz megmondani, hogy ez Koubek utasítása miatt volt így, vagy azért, mert egyszerűen erre volt képes a cseh gárda. Gyorsan tegyük hozzá, hogy előbbi magyarázatra jóval nagyobb az esély, és ez esetben az is valószínűsíthető, hogy utólag nem biztos, hogy ez volt a megfelelő hozzáállás a részéről. A kiállítás utáni szakaszt elemezve kijelenthető, hogy a Fradi nagyon szervezetten védekezett, ugyanis sem nyílt játékból, sem rögzített szituációból, sem átmenetből nem tudott igazán magas minőségű helyzeteket kialakítani a Plzen. 

A csehek xT zónatérképe alapvetően azt mutatja, hogy inkább a bal szélen próbálkoztak, vagyis a Fradi védelmének jobb oldalát szerették volna megbontani, több-kevesebb sikerrel. Ennek kapcsán Merchas Doskit okvetlenül érdemes kiemelni, mivel a 25 éves szárnyvédő alakította ki a legtöbb helyzetet (3) és 0,29-es xA-val (várható gólpassz mutató) zárta a találkozót. Főként az íveléseket és a hosszú labdákat erőltették, de kombinatív játékot nem igazán tudtak felmutatni, amire pedig emberelőnyben minden esélyük meglehetett volna. 

A Plzen bár több lövést (9) és kaput találó lövést (3) hozott össze, a helyzetek minőségével azért akadt gond. Összesen 0,8-as xG-t tudtak kialakítani, ami támadásban egy kifejezetten vérszegény teljesítményre és lényegében teljes tanácstalanságra utal, legalábbis ami a kreativitást és a kezdeményezőkészséget illeti. 

Ahogy már korábban is megjegyeztük, a Plzen rengeteg hosszú labdával operált, így a fizikai párharcok a szokásosnál is fontosabbnak bizonyultak. Amennyiben a védekező akciókat nézzük, úgy Varga Barna volt a Fradi legaktívabb játékosa, aki összesen 27 (!) ilyen jellegű megmozdulást hajtott végre a mérkőzésen. Ami egészen hihetetlen, hogy a magyar válogatott csatára nem kevesebb, mint 24 légi párharcot vívott, ráadásul ezek 58%-át meg is nyerte. Rajta kívül Toon Raemakers lógott még ki látványosan felfelé, miután a megelőző szereléseket és a felszabadításokat tekintve is extrát nyújtott. 

A találkozó előtt a legtöbb Ferencváros szurkoló nem biztos, hogy aláírta volna a döntetlent, a kiállítás után azonban ez lehetett a reális cél. Végül sikerült otthon tartani egy igen értékes pontot, ami a végelszámolásnál nagyon sokat érhet még Robbie Keane csapatának. Az elemzésben bemutatott adatok és a meccskép alapján tehát elmondható, hogy igazságos eredmény született, amivel alapvetően egyik csapat sem lehet elégedetlen.