Hogyan kezdte a megújulást a Real Madrid Xabi Alonso alatt?

Elemzésünk kizárólag a La Liga mérkőzéseire vonatkozik. 

Alonso Bayer Leverkusenje több erősséggel is rendelkezett, az egyik legfontosabb a védekezés és a labda nélküli játék volt, amely tavaly nagy gyengesége volt a Madridnak, ezért érthető, hogy ezt a problémát hamar próbálta megoldani. 

Dean Huijsen kiállítása ellenére képesek voltak nyerni a Real Sociedad otthonában, ami nagyon szép eredménynek mondható. Ha a Huijsen kiállítását követő perceket leszámítjuk, 0,76 xG-t engednek ellenfeleiknek 90 percenként, ami kiválónak mondható. A Barcelona 1,04-et enged (a csütörtöki Real Oviedo elleni mérkőzés előtt íródik cikkünk), ez akár a különbséget is jelentheti a bajnokság végén. 

A legnagyobb kérdés az volt a tavalyi szezon után, hogy Alonso képes lesz-e rávenni Kylian Mbappét és Vinícius Júniort, hogy letámadjanak és aktívan kivegyék a részüket a védekezésből. Mbappé az eddigi mérkőzések alapján elkötelezte magát a kemény munka mellett, amivel vezérszerepet öltött magára, így Franco Mastantuono, Arda Güler, Federico Valverde, Aurélio Tchouaméni és Rodrygo is hasonló elköteleződéssel követik őt a letámadások során. 

Vinícius Jr. kevésbé kiegyensúlyozott, de így is több labda nélküli munkát végzett eddig, mint tavaly. Sokszor egy agresszív, 4-2-4-es felállásban támadnak le, Tchouaméni és Valverde maradnak hátrébb, míg a három támadó és a legelőrébb helyezkedő középpályás (Güler) csatlakozik a letámadáshoz. 

Ennek kivitelezéséhez óriási teher hárul a mélységi középpályásokra (Camavinga, Valverde, Tchouaméni), valamint a védőkre, hogy egy az egyben védekezzenek szükség esetén, amit például a Marseille ki is használt. 

Mindkét oldalon tudnak veszélyeztetni, ám a bal oldalról továbbra is gyakrabban veszélyeztetnek. Az összekötő területekben uralják a játékot, akár a mélyebben játszó középpályások, akár Jude Bellingham, akár a támadók (Rodrygo, Mbappé, Vinícius Jr.) szívesebben érnek labdába a bal oldalon, míg Mastantuono jobbról mozog befelé, ahonnan tartós veszélyt alakít ki az ellenfél kapuja előtt. 

A csapat támadójátéka is javult, 2,82 várható gólt teremtenek meccsenként, lövéseik átlagos várható gól értéke 0,15, míg tavaly 2,16 és 0,135 voltak ezek a mutatók, tehát (ugyan kis minta alapján) támadásban is fejlődtek. A meccsenkénti 1,57-os várható gólkülönbség kitűnőnek mondható, ha Huijsent nem állították ki, ez a mutató még jobb lehetne. 

Összehasonlításként, a Barcelona 1,11-es mutatóval áll jelenleg, ugyanis a katalánok védelme továbbra is problémás tud lenni, ahogyan azt a Levante ellen is láttuk, csak a Girona enged átlagosan veszélyesebb gólhelyzeteket, mint a Barcelona. 

A támadójáték annak ellenére biztató, hogy a világ egyik legkreatívabb játékosa, Trent Alexander-Arnold csupán 153 percet töltött eddig a pályán, míg Jude Bellingham csak 22 percet. Álvaro Carreras kiválóan illeszkedett be a csapatba, ahogyan Huijsen is, ketten együtt óriási szerepet kaptak a mélységi labdakihozatal során. Ez is jellemző volt Alonso Leverkusenjére, egy letámadásnak ellenálló, labdabiztos csapat volt, amelyet a védők és a középpályások labdás készségei segítettek. 

Huijsen és Carreras át tudják vállalni a labdakihozatalban Alexander-Arnold részét is. Amikor tartósan egészséges lesz a liverpooli születésű játékos, a labdakihozatal még sokszínűbb és kiszámíthatatlanabb lesz. Elképzelhető, hogy Alexander-Arnold több szerepet kap majd a támadóharmadban, hogy helyzeteket készítsen elő a támadóknak, amire Huijsennek és Carrerasnak kevésbé lesz lehetősége. 

A támadásbefejezések előkészítésekor is a bal oldalon termékenyebbek. Akár az összekötő területekről (mindkét oldal), akár a bal szélről, valamint a 14-es zónából (középső terület a tizenhatos előtt) képesek passzokat kiosztani a büntetőterületen belülre. Ez a sokoldalúság segít a mélyen behúzódó védelmek feltörésében. 

Összességében elmondható, hogy érdemes különválasztani a klub vb-t és az új szezont. Alonso csapata nagyon jól kezdett, a csapat letámadása sokat javult, a teljes értelemben vett védekezése még többet. Támadásban is sokat fejlődött a csapat fontos hiányzók ellenére. Az egyetlen negatív pont az a kedvező sorsolás, amely ilyen kis mintánál (hat mérkőzés) mindig befolyásolja a képet, a szombati Atlético Madrid elleni mérkőzés komoly teszt lesz a „fehérek” számára.