Talán már nem álmodik Michael Phelpsszel. Nem riad fel hajnal háromkor átizzadt pizsamában, cikázó gondolatok közepette, hogyan érintse meg elsőként a falat. A vízen járó ember immár a szárazföldre ért, és tökéletes szigetet talált magának Halásztelken.

De élhet-e víz nélkül Cseh László?

Mondhatja-e az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, hogy szögre akasztottam a fürdőgatyeszt, a sarokba hajítottam a sapkát, s lezártam a múltat? Ha őt kérdezik, a válasz: igen. Csak a felesége, Diána és a tündéri kislánya, Nalani számít. No meg a hamburger, a sült krumpli, az élet íze.

A civil lét elviselhetetlen könnyűsége.

De hagyhatja-e a sportág, hogy úszógumit viselő, lelkes kissrácokkal való foglalkozás helyett a sportág legendája saját úszógumit növesszen? Nem lenne-e egyértelmű, hogy Cseh Laci mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet megszerzett, átadja az utódoknak? Már persze, ha ő is akarja.

Szükség lenne rá, a sportágat olykor körülölelő, felkavaró ügyek miatt is.

Cseh példakép volt a vízben. Tegyék azzá a szárazföldön is!

A honi uszodák olykor hangos, zaklatott világába jól jönne egy halk, hiteles hang.