Az észak-londoni rangadó megmutathatja az óriási különbséget az Arsenal és a Spurs között

Amikor az átlaghoz való regresszió bekövetkezik, akkor látjuk majd, hogy a „tabella sosem hazudik” állítás bizony téves. A korábbi években is láttunk hasonlót a vendégeknél, különösen Ange Postecoglou első idényében. 

Várható gólkülönbséget tekintve az Arsenal +1,5-ös mutatójával simán vezeti a bajnokságot (90 percre vetítve). A Tottenham Hotspur viszont -0,11-el áll, amivel az alsó házba tartozik ebben a rangsorban. Ennek a mutatónak azért van szerepe, mert különösen rövid, de még hosszú távon is kifejezetten prediktívnek minősül. 

Mind támadásban, mind védekezésben komolyan felülteljesít Thomas Frank csapata, ezért az eredmények hamarosan romlani fognak, ha a csapat teljesítménye nem javul az eddigiekhez képest. 

A pontrúgásokért felelős Nicolas Joverről még falfestmény is készült az Arsenal stadionja közelében. Számos gólt szerzetek az ágyúsok érkezése óta pontrúgásokból közvetlenül vagy második szándékból. Kreativitása dicséretre méltó. 

Azonban a pontrúgások tudatosabb alkalmazása a pozíciós játék hatékonyságának csökkenéséből következett. A csapatok elkezdtek 5 védővel védekezni a pozíciós játékot magas labdabirtoklással és területi dominanciával játszó csapatok ellen, az emberfogás pedig lekorlátozza ezeket a támadó alakulatokat. Mivel a pozíciós játék a passzokra és a területekre, nem pedig a cselezésre épül, az 5 védős védekezés és az emberfogás miatt ezek a területek nagyon lecsökkentek. 

Ennek lett a következménye az, hogy a pontrúgások révén törik fel a nyílt játékban hatékonyan védekező csapatok védelmét a domináns csapatok. A pontrúgásokra sokszor 45-55 másodpercet is kell várni, ami ront a televíziós terméken, ezért nem lenne meglepő, ha hamarosan szabályváltoztatást vezetne be az IFAB (szabályalkotó testület). 

A bal oldalról mindig jobb lábas játékos végzi el a szögletet, általában Declan Rice, ez garantálja a kapu felé csavaródó beadást, amit a zárásokat követően általában a hosszú oldalról érkezve (főleg Gabriel, aki sérülés miatt nem léphet pályára) fejelnek kapura. 

Az utóbbi időben kis szögletekkel is operáltak, ezzel kihúzzák a védelmet a les életbe lépése miatt, ahogyan azt a magyar válogatott Írország elleni első góljánál is láthattuk, tehát Jover hatása globális. 

Mivel kevesebb bal lábasa van egy csapatnak, annál jobban ki vannak szolgáltatva ezen néhány játékos (pl. Bukayo Saka, Martin Ödegaard) egészségének. Innen többször veszik célba a rövid sarkot, mint a másik oldalról, azonban innen is elsősorban a hosszú oldal veszélyeztetése a gyakoribb. 

A támadóharmadból elvégzett szabadrúgások is nagyon veszélyesek. Mivel eltérő szögekből érkeznek ezek a labdák (a szöglet elvégzése fix pontról történik), még nehezebb rájuk felkészülni. Kiváló pontrúgói is vannak az Arsenalnak, ami egy ekkora költségvetésű csapat esetében nem meglepő. 

Az Arsenal csupán 8 gólt szerzett akcióból. A tény, hogy a világ legerősebb és messze leggazdagabb bajnokságát egy olyan csapat vezeti, amely a pontrúgásainak köszönhetően vezeti a tabellát (góljai csupán 40%-át szerzi akcióból), komoly szakmai kérdéseket vet fel az óriási mennyiségű pénz hatékony elköltéséről (fizetések, átigazolási díjak), az edzői felfogásról, valamint a szakmai úton történő előremutató innováció hiányáról. 

Az Arsenal sok játékosát nélkülözte már idén, vasárnap is több fontos játékos nélkül lép pályára (Gabriel Magalhaes, Gabriel Jesus, Kai Havertz, Ödegaard, Gabriel Martinelli, Viktor Gyökeres, Noni Madueke, és Riccardo Calafiori játéka is kizárt vagy kérdéses).  

Azonban a keret annyira mély, hogy képesek dominálni a mérkőzéseket a hiányzók ellenére is. Mikel Arteta sosem szeretett rotálni, ami miatt többször is pórul járt. Saka a jobb oldalon okoz elsősorban veszélyt, amikor Ödegaard is játszik, kettejük kapcsolata kulcsfontosságú. 

Eberechi Eze érkezésével a bal oldali félterület is aktívabbá vált, tehát jobban eloszlik a kreativitás a pályán, mint korábban. Azonban nagyon rendhagyó az ágyúsok támadójátéka. A játékpercek legalább 60%-át pályán töltők közül senki sem átlagol 3 lövésnél többet 90 percenként (Eze vezet 2,77-el). 


A tavalyi bajnok Liverpoolnál egy (Mohamed Szalah, 3,23), a két évvel ezelőtti bajnok Manchester Citynél három (Erling Haaland 3,99, Phil Foden 3,31, Julián Álvarez 3,26), a három évvel ezelőtti bajnok Cityben pedig egy (Haaland, 3,77) ilyen játékos volt. 

Óriási kérdés, hogy meddig szállítják a gólokat a pontrúgások, mert amint megcsappan azoknak a száma, Artetáék nagy bajba kerülhetnek, még akkor is, ha a védekezésük mindig meccsben fogja tartani őket. Ehhez viszont az ellenfelek pontrúgások ellen feljavuló védekezése is szükséges. Az Arsenal a hatodik legjobb minőségű gólhelyzeteket teremti átlagosan (11-eseket leszámítva). 

A játékpercek legalább felét pályán töltők közül Pedro Porro kreativitását érdemes kiemelni, aki talán a leghasonlóbb játékos a nyáron Angliából távozó Trent Alexander-Arnoldhoz képest. Őt két új igazolás követi, Mohamed Kudus és Xavi Simons. Utóbbi Rayan Cherkihez és Florian Wirtzhez hasonlóan nem találja még önmagát, ami, tudván ezen játékosok kvalitásait, ismét mutatja a Premier League szakmai dekadenciáját, amelyet a túlzott fizikalitás eredményezett. 

Az is látszik, hogy mire megy egy csapat egy João Palhinha-Rodrigo Bentancur középpályával: Nem sokra. James Maddison játéka nagyon hiányzik, ahogyan Dejan Kulusevskié is, így Frank keze meg van kötve a támadójáték repertoárjának szélesítését illetően. 

Látható, hogy a jobb oldal mennyire aktív Porrónak és Kudusnak köszönhetően. Nagyon sok beadás érkezik erről az oldalról a középcsatárok felé. Dominic Solanke és Richarlison a célpontjai ezeknek az íveléseknek (Solanke alig játszott idén sérülés miatt). 

Ahogy fentebb írtunk a pontrúgások fontosságáról az Arsenal esetében, érdemes ezt a másik oldalról is megvizsgálni. A Spurs elsősorban a saját jobb oldalán szokott szabálytalankodni a saját térfelén, ami ideális Rice számára, hogy jobbal befelé csavarodó labdákat küldhessen középre. Elképzelhető, hogy Saka jelenléte miatt több szabálytalanságot követnek majd el Frankék a másik oldalon. 

Az biztos, hogy amíg nem vezet az Arsenal, a hazaiak fogják többet birtokolni a labdát, ezért a Spurs védelmének fegyelmezettnek kell maradnia.  

A Spurs a hetedik legrosszabb minőségű gólhelyzeteket alakítja ki átlagosan a bajnokságban, ez nem passzol az Arsenalhoz jól, akik messze a legrosszabb minőségűeket engedik ellenfelüknek, míg a Spurs az ötödik legveszélyesebbeket engedi. 

Összességében egy idén szokásos, kapott gól nélküli Arsenal-győzelem tűnik a legvalószínűbbnek, de a Premier League-ben mindig történhetnek meglepetések.