Presszingpárbaj az ETO Parkban: a győriek vagy a paksiak akarata érvényesül inkább?

Kulcsfontosságú lesz, hogy a győriek mennyire lesznek nyomástűrők a paksi presszinggel szemben, valamint mennyire fog működni az ő letámadásuk, hiszen az talán az egyetlen eszköz, amivel meg lehet előzni a paksi beadáscunamit. Nagy kérdés, hogy melyik csapat tudja ráerőltetni a másikra az akaratát, kinek fog jobban működni a letámadása, annyi biztos egyik csapat sem fog meghátrálni, mindkettő megpróbálja majd a saját stílusában futballozva megnyerni a meccset.

Az ETO a bajnokság egyik legjobban letámadó csapata. A győriek letámadása és visszatámadása a legintenzívebb, amit a 7,09-es PPDA-mutató (passzok száma, amíg az ellenfél egy védekező akciót végre nem hajt) is alátámaszt. 

A földi párharcokat tekintve is szembeötlő, hogy az ETO ezen párharcai messze túlnyomó részét az ellenfél térfelén hajtja végre, ezzel elősegítve a magasan történő labdaszerzéseket, valamint az effektív visszatámadásukkal képesek meggátolni az ellenfelek átmeneteit. Azonban a magas letámadást és az ellenfél térfelén szerzett labdákat tekintve a bajnokság másik kiemelkedő csapata a Paks. 

A Paks magas presszingje az NB I-ben a legjobb. Náluk is megfigyelhető, hogy milyen sok földi párharcot vállalnak az ellenfél térfelén és milyen kevés esik az ő térfelükre. 

Mivel két nagyon jól letámadó csapat találkozik egymással, ezért kifejezetten mozgalmas, intenzív mérkőzésre lehet számítani, ahol kulcskérdéssé válik, hogy melyik fél, hogyan tudja átjátszani a másik letámadását. 

Az ETO elsősorban szisztematikusan, rövid passzos játékkal juttatta eddig előre a labdát. Náluk csak a Ferencváros birtokolta többet, de így is 55% felett vannak. A Rába-partiak kifejezetten erősek a progresszióban, hatékonyan juttatják előre a labdát, elsősorban a pálya bal oldalán, ahol nagyon gyakran túltöltéssel próbálkoznak azáltal, hogy a duplaszűrőben futballozó jobb oldali hatos is áthúzódik, hogy létszámfölényt teremtsen, vagy a tízes lép vissza a bal oldali félterületbe, ugyan ezzel a szándékkal. 

A progresszív passzokat kiosztó játékosok rangsorában is elsősorban azok neve mellett szerepel sok kísérlet, akik a pálya bal oldalán futballoznak. 

Ezzel szemben a Paks jóval kevesebbet birtokolja a labdát, messze a liga átlag alatt. A pálya közepén és a széleken sem dominánsak, a támadóharmadban is kevesebbet birtokolják, mint az ETO és az odáig történő eljutás sem annyira effektív. Ráadásul teljes más metodikával történik. Az ETO-hoz képest sokkal több hosszú passzal operálnak. Az építkezésük pedig összességében inkább a pálya jobb oldalára terelődik. 

A befejezéseket tekintve az NB I két legjobb csapata mérkőzik meg szombaton, a két legmagasabb kilencvenpercenként várható góllal (xG). Mindkét csapat rengeteg gólhelyzetet teremt, az ETO uralja a pálya közepét, de a beadások terén is bőven átlag felett teljesítenek. 

Ezutóbbiban a Paks már hosszú évek óta legkiemelkedőbb. Leginkább Osváth Attila révén hihetetlen mennyiségű beadás érkezik, nem is rossz minőségben, és egy olyan csapat ellen különösen nehéz a tizenhatoson belül védekezni, amelyben Tóth Barna és Böde Dániel nevei olvashatók és rendszeresen 3-4 emberrel támadják a beadásokat. 

Az ETO-nak tehát mindenképpen el kell kerülnie, hogy a Paks beszorítsa őket, nem záporozhatnak az atomvárosiak beadásai hiszen az ETO a levegőben a liga sebezhetőbb csapatai közé tartozik. Éppen emiatt nagyon sok fog múlni azon, hogy a győriek mennyire lesznek nyomástűrőek, valamint a letámadásuk, hogy fog működni. Erőteljes magas presszingel és nyomástűrő támadásépítésekkel kihúzható a Paks méregfoga, azonban, ha ez nem történik meg, akkor Bognár György csapata előtt kínálkozik a lehetőség, hogy ráerőltessék akaratukat a hazaiakra, és számukra kedvező meccsképet alakítsanak ki sok párharccal, rengeteg beadással és a magasan megszerzett labdákból történő félkontrákból.