Évek óta hajléktalanként él, szörnyű állapotban fekszik kórházban a csabai focihős
)
)
A Békéscsaba egykori csapatkapitánya, utánpótlás-válogatott labdarúgó halálhíre néhány napja több helyen jelent meg. Súlyos tévedés volt. A korábbi kiváló játékos még él. Már persze ha életnek lehet nevezni, hogy húsz éve hajléktalan, és az elmúlt napokat súlyos betegen, csontsoványan lefogyva kórházban töltötte...
)
Szokták mondani vicceskedve, hogy akinek a halálhírét keltik, az sokáig él. Ebben a történetben felelőtlenség lenne papírra vetni ezt a mondatot. Vicceskedni pedig nincs miért. Fabulya György megrázó életútja megérinti és felkavarja az embert. Azt gondolhatnánk, egy korábbi sikeres, városszerte népszerű, külföldön is megfordult labdarúgó nem tud ilyen mélyre süllyedni. A megkeresett pénzzel, a megteremtett egzisztenciával ha nem is jólétben, de normális körülmények között él.
Nem egy bódéban. Vagy egy nyilvános vécé előterében.
Pedig 1988. június 13-án alighanem Fabulya György volt a világ egyik legboldogabb embere. Csókolgatta a kupát, átölelte a csapattársait, Mracskó Mihályt, Szenti Zoltánt, Csató Sándort, és a többieket. Aztán együtt ugrált önfeledten a szurkolókkal.
A Békéscsaba azon a napon története legnagyobb sikerét érte el. A lila-fehérek Szolnokon 3–2-re győzték le az MNK döntőjében a korszak kiemelkedő csapatát, a válogatottakkal teletűzdelt Honvédot.
Fabulya később játszott Németországban a Cottbus, majd Malajziában a Pahang nevű klubban. Hazatérve aztán, mintha egy szánkón száguldott volna lefelé, valahová a mélységbe. Nem volt megállás. Barátai mesélték, hogy önkormányzati lakásban élt a feleségével, és ezt a lakást megvehették volna, kedvező áron. Nem tették. Nem sokkal később az asszony elköltözött, a lakást pedig elvették a futballistától. Akkor került az utcára. Hihetetlen, pedig megtörtént: amikor még a Csaba labdarúgója volt, és egy parkban futottak, az egyik padon ott aludt Fabulya hajléktalanként élő testvére. Valamelyik csapattárs kocogás közben odaszólt Fabulyának: „Na Gyuri, majd te is így végzed...”
És így végezte.
Egyedül maradt, lakás nélkül maradt, munka nélkül maradt.
Mindenki segíteni akart neki. Keresték, biztatták, étellel, itallal, ruhával ajándékozták meg – mindhiába. Hosszú időre eltűnt még a barátai elől is. Hol itt, hol ott húzta meg magát, s ha időnként felbukkant, megrendülve néztek rá, s azt kérdezték tőle: hogyan segítsünk neked, Gyuri?
Néhány napja beszéltem vele.
Felkavaró pillanatok voltak. Pásztor József, egykori edzője, no meg néhány korábbi csapattárs meglátogatta Fabulyát a városi kórházban. Túl volt egy súlyos műtéten, aggasztó egészségi állapotban feküdt ott. Amikor Pásztor József meglátta, nem ismerte meg Fél évvel korábban találkoztak, és a kiváló edző elmondása szerint azóta rengeteget fogyott. Pásztor adta oda a telefont Fabulyának, aki hihetetlenül legyengülve, fásult hangon csak annyit mondott: „Majd jobban leszek, majd erőre kapok. Itt vigyáznak rám, és olykor jönnek hozzám a barátaim. Nem bánok semmit, mindig is bohém gyerek voltam. Szerettem futballozni, az volt az életem...”
Fabulya nem tudott róla, hogy a közelmúltban a halálhírét keltették. Ő akkor már kórházban volt, telefonja nincs, újságokat nem olvas, ahogy mondani szokták: örül, hogy él.
Már persze, ha ezt életnek lehet nevezni.
A kiszolgáltatottságot, a szégyenérzést, a nélkülözést, az éhezést, a hidegtől, a téltől való félelmet, a bizonytalanságot. Pásztor József a kórházból kijőve csak annyit mondott: „Szerettem őt futballistaként és emberként is. Remek játékos volt, de öntörvényű a végtelenségig. Az alkohollal már labdarúgóként is meggyűlt a baja. Könyörögtünk neki, hogy vegye meg azt a lakást. Nem tette, s amikor az utcára került, szinte menthetetlenné vált. Öltöztettük, ruhát adtunk neki, étellel-itallal láttuk el, de aztán mindig eltűnt a szemünk elől. Borzalmas volt őt így és itt látni...”
Fabulya Györgynek egy fia van, aki külföldön él. Az egykori békéscsabai csapatkapitány, aki azóta is kórházban van súlyos állapotban, október 19-én lesz hatvan éves. De azt valóban csak a Jóisten tudja, hogy megéri-e a születésnapját.
)
)
)
)
)
)
)