Fábiánné Rozsnyói Katalin: „Rengeteg sunyi edző dolgozik Magyarországon”

A versenyzőként olimpiai második, majd a tanítványait többek között tizenegy ötkarikás éremhez segítő, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság életműdíjával is kitüntetett legendás kajaktréner nem tervezi, hogy visszatér az edzői pályára. Pedig úgy véli, rengeteg tehetséges hazai versenyző van, akiből világ- és olimpiai bajnokot faraghatna.

Hogy érzi magát? Minden rendben az egészségével?

Fábiánné Rozsnyói Katalin: Nem mondanék igazat, ha azt válaszolnám, hogy nem fáj itt is, ott is. Amikor abbahagytam a kajakozást, a vállamban elszakadt egy izomszál. Sajnos azóta is előfordul, hogy begyullad, ilyenkor komoly fájdalom gyötör. Injekcióval és speciális tapasszal igyekszem gyógyítani.

(A legfrissebb hírek itt)

Mivel telnek a mindennapjai?

Fábiánné Rozsnyói: Nyugdíjasként a családommal és a háziállataimmal foglalkozom. Van hat mentett kutyám. Az egyiküket, egy vizslakeveréket Szolnokon találtam, szegény nagyon sovány volt. Szabályszerűen kúszott utánam, kiválasztott magának. Nem volt szívem nem segíteni rajta, ahogy a másik öt befogadott kutyusom esetében.

Ennyire szereti az állatokat?

Fábiánné Rozsnyói: Egyszerűen imádom mindegyiket. A társaságuk hiányában nem lehetne teljes az életem. Az állataim nélkül talán nem is lenne érdemes élnem. A kutyáim mellett van tíz madaram, galambok, illetve cinkék. Készítettem nekik például etetőt. Szeretem nézni a madarakat, boldogan szállnak le a kertembe. Emellett a növényekkel is rengeteget foglalkozom, a gyönyörű futóvirágaimra különösen büszke vagyok.

Nem hiányzik az edzősködés?

Fábiánné Rozsnyói: Már nem. Sajnos, egyébként sem érdeklődnek nagyon felőlem, sem a hazai szövetség illetékesei, sem pedig a korábbi sporttársak nem keresnek. Évente egy-két rendezvény van, amelyre elhívnak, akkor találkozom velük. Nagy igazság, amíg a tréner a csúcson van, a tanítványai szállítják az érmeket, addig figyelnek az emberre. Ha már nem így van, elfelejtik.

Bántja mindez?

Fábiánné Rozsnyói: Egyáltalán nem. Sohasem voltam olyan, aki ezen szomorkodna. Ahogy nem tartoztam azon edzők közé sem, akik hízelegnek, és igyekeznek benyalni magukat felsőbb körökbe. Nekem ezt nem venné be a gyomrom.

Sokan vannak, akik így próbálnak előrejutni?

Fábiánné Rozsnyói: De még mennyien! Rengeteg sunyi edző dolgozik Magyarországon. Sokan csinálják például azt, hogy megvárják, amíg valaki felnevel egy tehetséges versenyzőt, majd amikor sikeres lesz a sportoló, akkor igyekeznek őt elcsábítani a saját klubjukhoz.

Mit ajánlanak nekik?

Fábiánné Rozsnyói: A legtöbb esetben rengeteg pénzt. Szomorú, de ez általában elég ahhoz, hogy elszipkázzák a versenyzőket. Aztán sok esetben már későn jönnek rá a sportolók, hogy rosszul döntöttek.

Sok tehetséges fiatal kajakozik ma Magyarországon?

Fábiánné Rozsnyói: Igen. Legutóbb az ifi világbajnokságon jártam Portugáliában, több ígéretes magyar kajakost láttam, akik kiváló fizikummal rendelkeznek. Megfordult a fejemben, hogy nagy bajnokká lehetne őket nevelni.

Akkor azért néha mégis eljátszik a gondolattal, milyen lenne újra edzőnek lenni?

Fábiánné Rozsnyói: Ezek csupán felvetések, nem jelentik azt, hogy újra szeretnék a szakmában dolgozni.

A sportágából tartja azért még valakivel a kapcsolatot?

Fábiánné Rozsnyói: Vannak, akikkel jóban vagyok. Akadnak olyan edzők, akikkel mindent meg tudok beszélni. A Győrben dolgozó Borsodi Gézával például remek a kapcsolatom, jól megértjük egymást. Sokszor mondom el neki a meglátásaimat, ahogy ő is megosztja velem a gondolatait.

Figyelemmel követte a tokiói olimpiát?

Fábiánné Rozsnyói: Csak az ismétléseket néztem, nem keltem fel éjszaka vagy hajnalban az élő közvetítésekre. Ez az olimpia a koronavírus-járvány miatt sajnos nem volt olyan, amilyennek lennie kellett volna. Nézők nélkül sivár volt, hiányzott a hamisítatlan hangulata, sajnáltam is a versenyzőket. Ám a honfitársaink, különösen a kajak-kenusaink szereplésével elégedettek lehetünk. Mindegyik sportolónk érmének nagyon örültem. Kopasz Bálint diadala kiemelkedően kedves volt a szívemnek, megérdemelte, hogy a csúcsra érjen.

Élvezi a síelést

Fábiánné Rozsnyói Katalin 78 esztendősen is imád síelni. Legutóbb januárban, Olaszországban hódolt kedvenc hobbijának, s ha a járványügyi szabályok nem szólnak közbe, az elkövetkezendő hónapokban is szeretne síelni.