Fegyenceknek rendez előadásokat az újpesti bokszedző

1996-ban találkozott a Budapesti Fegyház és Börtön álláshirdetésével. Jelentkezett, és peda­gógusi múltját látva rögtön­ kultúráért felelős nevelőnek alkalmazták.

A magyar ökölvívás egyik legszínesebb egyénisége, Farkas József akkor már túl volt 198 bokszmeccsen, dolgozott testnevelő tanárként, borki­mé­rése volt, de diszkóban is felügyelte a rendet. 1980 óta teszi a dolgát mint ökölvívóedző. Ma már előnyugdíjas éveit töltő büntetés-végrehajtási alezredes, hiszi, karácsony tájékán mindenki jobb ember lesz kicsit.

Ez az egyik, ha nem a legfájdalmasabb időszak a börtönben. Rendkívül fontos ilyenkor az alkotás lehetősége, kell a figyelemelterelés. Feladatokat adtam nekik, hogy írják le az érzéseiket, emlékeiket, vágyaikat, aztán ezekből izgalmas versek, elbeszélések születtek, amelyeket hazaküldhettek szeretteiknek. Az átlag azt hiszi, a bűnelkövetők egytől egyig átkozott rossz emberek, akik sohasem javulnak meg, de az ember örök életében javítható – állítja Farkas.

A 63 esztendős szakember, ha nem ökölvívókat edzett, a körleten élőknek tette elviselhetőbbé a napokat. Verseket, novellákat, színdarabokat írt a fogvatartottakról és állított színpadra velük. Az irodalmat hívta segítségül börtönszínpadán, ahol az elítéltek kicsit visszanyerhetik szabadságukat a rácsok mögött.

Úgy tudsz a legjobban hatni a fogvatartottakra, ha példát mutatsz. Megismertettem velük a verseimet, elbeszéléseimet, látták, hogy nemcsak dumálok az irodalom erejéről, magam is írok. Több bűnmegelőző színdarabomat előadattam velük, amikben a rendőrt és az áldozatot is nekik kellett eljátszaniuk. Kialakult egyfajta bizalom közöttünk, elfogadtak, mert róluk írtam – magyarázta Farkas, akinek a börtön falain belüli munkásságát a Magyar Kultúra Lovagja címmel ismerték el 2019-ben.

Megérintette annak a fogvatartottnak az esete, aki az „Üveggolyócskák” című darabja egyik fő alakját játszotta.

Tehetséges volt, az volt az álma, hogy színész lesz. De az egyik próbán rosszul lett, kómába esett, s nem sokkal később meghalt. Elmentem a temetésére, odalépett hozzám a felesége, hogy a kislánya, aki olyan tíz év körüli lehetett, szeretne velem beszélni. A lány várt, majd miután biztattam, hogy csak nyugodtan kérdezzen, szemembe nézett és ennyit mondott: „Elfelejtettem!” Fel sem fogtam, mi történt. Fél év múlva megvilágosodtam, semmit nem felejtett el, azon a fájdalmas napon apja szerepébe bújt. Az „Üveggolyócskák” című darabomban az édesapja játszotta az „Elfelejtettem” alakját! A havonta esedékes látogatói fogadások alkalmával az apa aktuális színpadi szerepeivel nyűgözte le gyermekét, ezt már az édesanyja mesélte, meg azt is, hogy a kislány minden versemet kívülről tudta – árulta el Farkas.

Szerinte ha valaki visszaeső, az nem azért van, mert nincs visszatartó ereje a büntetésnek, a veszélyforrás a falakon kívül leselkedik.

A fogvatartottak nagy része, ha esélyt kap megvalósítani önmagát, akkor a lelkét is helyre tudja billenteni, talán jobb emberré is válik, mire szabadul. A baj csupán az, hogy miután kikerül, a közeg, ami befogadja, sajnos legtöbbször visszarántja – tette hozzá Farkas.

Az olimpiára készíti fel tanítványait

25 éve dolgozik az Újpest ökölvívó-szakosztályában, amelyet ma már UTE-Madárfészek Nemzeti Ökölvívó Akadémiának hívnak. A szakmai munkát az amatőröknél és a profiknál is világbajnok Erdei Zsolt irányítja. Bunyósaik az országos bajnokságon 11 érmet, köztük négy aranyat nyertek. Farkas két tanítványa jutott ­döntőbe. 

Mindent megteszünk, hogy azok a versenyzőink, akiknek esélyük van a jövő évi olimpiára kijutni, kiharcolják a részvételt – magyarázta.