Ferencváros–Paks: A bajnokság legjobb védelme, a bajnokság legjobb támadógépezete ellen

Az NB I 9. fordulójának rangadóján a Ferencvárosi TC csap össze a jelenlegi éllovas Paksi FC-vel. Mind a várható pontok, mind a várható gólkülönbség szerint ez a két csapat nyújtotta eddig a bajnokságban a legkiemelkedőbb teljesítményt.

A Ferencvárosé a legjobb védelem, a Paksé a legjobb támadósor. Kérdés, hogy mely csapat lesz képes ráerőltetni akaratát a másikra és Robbie Keane képes lesz-e kontrollálni a mérkőzést azzal együtt, hogy Fradi is tudjon profitálni a vélhetően magas számban előforduló átmenetekből. 

Ahogyan az xT (várható veszély) hőtérképeken is látható a Paks Osváth Attila oldaláról több veszélyes helyzetet teremt, mint a baloldalról, annak ellenére is, hogy a Paks két széle meglehetősen kiegyensúlyozott. Ellenben a Fradi védelmével, amelynek jobb oldala gyakorlatilag nem engedett helyzetet az ellenfeleknek, míg a bal oldalukat többször is le sikerült bontania az ellenfeleknek.

A Nagy Barnabás–Osváth Attila párharc ezúttal kulcsfontosságú lehet. A paksiak 30 éves válogatott jobbhátvédje volt a tavalyi szezonban az egész NB I egyik legkreatívabb játékosa, aki hihetetlen mennyiségű beadást küldött az ellenfél tizenhatosán belülre, valamint a várható gólpassz mutatója is neki volt a 4. legmagasabb. 

Mivel a Paks a védekező átmenetekben kifejezetten gyenge, ellenben a Ferencváros nagyon sok helyzetet teremt kontrajátékot követően kulcskérdés lesz, hogy a minden bizonnyal magasan presszingelő Paks letámadását képes lesz-e átjátszani a Fradi.

Amennyiben a fővárosiak akár hosszú labdákkal a letámadást átrúgva, akár rövid passzokkal kigurigázva, de átjutnak a Paks első védelmi vonalán, onnantól kezdve a vendégeknek hátrafelé kell futniuk, ami roppant előnytelen olyan gyors játékosokkal szemben, mint amilyen Lenny Joseph, Gruber Zsombor vagy Yusuf Bamidele. A Ferencváros középpályáján pedig bőségesen megvan az a minőség, ami lehetővé teszi, hogy a védelem mögötti területekbe berugdalják a labdákat.  

Azt már megszokhattuk, hogy évről évre a Paksnak van a legtöbb beadása a magyar bajnokságban, azonban idén nem csak beívelgetik a tizenhatoson belülre a labdákat, hanem nekik van a legtöbb várható góljuk is. Kilencven percre vetített átlagban 2.55, ami kis híján 6 tizeddel jobb a Ferencváros által eddig termelt 1.96-tal.

Egészen kiemelkedő teljesítmény, amelynek hátterében Horváth Kevin és Gyurkits Gergő húzódik meg. Előbbi a Paks összes játékpercének több mint 95%-át a pályán töltötte, míg utóbbi is 75% felett volt a gyepen. Tehát a Paks kezdőcsapatában új, merőben más nyolcasok szerepelnek, mint a tavalyi idényben, ahol többnyire Vécsei Bálintot és Windecker Józsefet játszatta Bognár György.

Sem Windecker, sem Vécsei nem jeleskedtek a helyzetkialakításban, míg Gyurkits és Horváth is a felső egyharmadba tartoznak ebben az aspektusban a középpályások vonatkozásában. Emellett kifejezetten sokat lőnek, méghozzá átlagon felüli minőségben, így elmondható, hogy Bognár György idén két nagyon offenzív nyolcassal képzeli el a csapata játékát, amely megjelenik mind az xG-mutatóban, mind az xGA-ban, hiszen a védekező akciókat tekintve egyik játékos sem brillírozik. Kérdés tehát, hogy mindkét játékosát fent hagyja a paksiak trénere vagy ezúttal csak Horváth fog pályára lépni a másik nyolcas pedig esetleg Windecker lesz. 

Ugyanígy kérdés, hogy marad-e az 5-3-2-es felállás vagy Bognár a Fradi ellen előszeretettel alkalmazott középpályás túltöltéssel rukkol elő újfent és 5-4-1-es hadrendben küldi fel a csapatot, négy klasszikus belső középpályással. Utóbbi eshetőségnél Gyurkits és Horváth is pályán lehetne, miközben plusz egy középpályás is ott lenne a centrumban, aki a Ferencváros támadásainak megszűréséért felelne. 

Összességében egy roppant izgalmas és mozgalmas mérkőzésre lehet számítani, magas letámadással, sok átmenettel, direkt játékkal és rengeteg párharccal.