Hat kontinensről érkező részvevők, telt házas előadások és csapatba erőszakolt fiatalok – ilyen volt a budapesti focicsúcs

Semmi túlzás nincs ebben: a Football Forum 2025 összehozta a (labdarúgó)világot.

Aki ott volt a Groupama Arénában, mindezt tanúsíthatja, aki nem, a számok meggyőzhetik: a szervezők tájékoztatása szerint hat kontinensről, ötvenöt országból érkezett mintegy hétszáz részvevő a globális focicsúcsra! Amely valójában már hétfőn megkezdődött, méghozzá stílszerűen egy baráti futballtornával.

A folytatás kedden következett, a jelentős érdeklődésről sokat elárult, hogy a létesítmény mélygarázsában egy idő után már igencsak nehéz volt szabad helyet találni, de „odafent” a regisztrációs pultnál is nagy volt a forgalom – a rendezők becsületére váljon, hogy gyorsan és flottul ment minden, egyhamar a második emeleti „központban” találta magát minden érkező. Na, ezen a ponton jött a fejtörés: el kellett döntenie, melyik előadásra üljön be.

A választék meglehetősen bőséges volt, amit az is mutat, hogy egyidejűleg öt helyszínen zajlottak a pódiumbeszélgetések. Hogy milyen témakörben, abba azért nem vágnánk bele, mert bár ezen a felületen nincsenek terjedelmi korlátok, szerfelett hosszúra nyúlna a felsorolás – jóval rövidebb ideig tartana azt ismertetni, mi nem jött szóba. Sőt, ha jobban belegondolunk, a mesterséges intelligenciával az élen minden felkerült a „napirendi pontok” közé, ami manapság érdekelheti a futballban dolgozókat és a futballért bolondulókat.

Az első alkalommal 2023-ban megrendezett Football Forum kapcsán találóan jegyezte meg valaki: mára a közép-európai régió meghatározó eseményévé nőtte ki magát, nem csoda – hogy amint azt a konferenciát tető alá hozó The Path Sports Management ügyvezetője, Dudás Hunor elmondta – a regisztrált vendégek hetven százaléka külföldről érkezett, mások mellett klubvezetők, sportigazgatók, játékos-megfigyelők, menedzserek, edzők és befektetők tették tiszteletüket a Groupama Arénában. Jóformán nem volt olyan négyzetméter, amit ne használtak volna ki a jelenlévők, még a lelátón is zajlottak a kapcsolatépítések, a beszélgetések – no, igen, a futballnak hála, akadt közös téma.

Jó volt látni, hogy a magyar játékosokat és szakembereket is megmozgatta a fórum, egymást után érkeztek a volt és jelenlegi labdarúgók, valamint edzők és vezetők, szinte az összes nagy klub képviseltette magát. A legtöbb vállveregetést talán Feczkó Tamás, a Bp. Honvéd vezetőedzője kapta, aki egészen fantasztikus tavaszt produkál a télen átvett csapatával: a bajnokság felénél még szégyenszemre az NB II utolsó helyén álló kispestiek mostanra gyakorlatilag bebiztosították bennmaradásukat – ki tudja, a következő idényben talán már az élvonalba is visszajutnak.

Mindenesetre Feczkó Tamás is beült arra az egyik legizgalmasabbnak ígérkező előadásra, amelyen két első osztályú, továbbá egy, az NB I kapujában álló klub elöljárója volt a főszereplő: Polyák Balázs, az MTK, Sallói István, a Zalaegerszeg és Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója – és edzője, ahogy azt Sallói István mosolyogva megjegyezte mindjárt az elején, miután a bő egy félidőnyi „műsoridő” alatt a moderátor szerepét kiválóan betöltő Dragóner Attila felvezette a beszélgetést.

Alábbiakban a zsúfolásig telt teremben elhangzottakból idézünk:

Polyák Balázs: „Hogy mi a sportigazgató elsődleges feladata? Az, hogy fogja össze az egész klubot, tartsa a kapcsolatot a tulajdonossal, képviselje az érdekeit, valósítsa meg azt a stratégiát, amit elképzel.”

Révész Attila: „Örülök, hogy barátokat és ismerősöket látok, mert ha valamit elrontok, ki tudnak javítani… A sportigazgató feladata a klubmodell meghatározása, a klub életben tartása, a pénzügyi ellenőrzés. A sportigazgató a mai világban a klub motorja. S ez az a terület, ami leginkább fejlesztésre szorul Magyarországon.”

Sallói István: „Mindenhol más a sportigazgató feladata, hogy mást ne mondjak, nem mindegy, hogy egy klub rendelkezik-e kiemelt akadémiával, vagy sem. A ZTE nem, éppen ezért mi másként támaszkodunk az utánpótlásra.”

Révész Attila: „Azt gondolom, az a normális, amikor a kerethez választunk edzőt, de sok esetben ez megbukik, például amikor menet közben edzőt kell váltani – akkor már tűzoltásról beszélünk, mint most Zalaegerszegen. Az MTK-nál ideális a helyzet, van egy stílusa a klubnak, és ahhoz találtak házon belül egy jó edzőt. Úgy vélem, ez lenne a járható út. Egy biztos, olyan edzőt kell keresni, aki partner a klub igényeinek megvalósításában. Sok szabálynak kell megfelelni napjainkban, ehhez kompromisszumkészség is szükségeltetik.”

Polyák Balázs: „Évekkel ezelőtt új irányt vett a klubunk. Tizenötödik éve vagyok az MTK-nál, hatodik éve a felnőtt csapatnál, megéltem sikereket, kudarcokat és edzőváltásokat. Az én megítélésem szerint nincs jó edző vagy rossz edző – megfelelő edző van. Bognár György és Márton Gábor is dolgozott nálunk, mindkettő jó edző, de nem illett az MTK profiljába. Könnyebben tud nálunk az a Horváth Dávid alkotni, aki belülről jött, ismeri azt a rendszert, amire építünk.”

Sallói István: „Zalaegerszegen alapvetően magyar edzőkben gondolkodunk, hiszen a keretet zömében magyar játékosok alkotják, ezáltal a kommunikáció is gördülékenyebb. Amikor a ZTE hat éve feljutott az NB I-be, nagy pénzért igazoltunk válogatott játékosokat, akik nem maradtak adósak a jó teljesítménnyel, bent is maradtunk, de megnövekedtek az igények, nekünk pedig be kellett látnunk, ez nem a mi szintünk. A neves futballisták el is hagyták a csapatot, mi meg új útra léptünk. Gazdaságilag a Top3-ban vagyunk – alulról… Sikerre éhes fiatalokat szerződtetünk, és tudomásul vesszük, hogy transzferklubbá váltunk. Ugródeszkát jelenthetünk sokaknak: ha itt kiemelkednek, feljebb léphetnek, fontos, hogy legyen hat-nyolc játékos, akiben megvan az eladási potenciál. Ehhez a stratégiához kell megtalálni a megfelelő edzőt. Dragóner Attila korábban dolgozott sportigazgatóként Egerszegen, éppen ő hozott ide ilyen szakembert, történetesen Ricardo Monízt, aki leginkább passzolt a klub filozófiájához. Volt egy holland erőnléti edzője, a nyáron olyan munkát végeztek, amely párját ritkítja. Moníz rendületlenül bízott a fiatalokban, tőle hangzott el az a mondat, amit magyar edzőtől még nem hallottam: »Ha nem tudsz senkit igazolni, megoldom ezzel a kerettel!« A helyzet az, hogy valóban sok szabálynak kell megfelelni, ha hozzá akarsz jutni különböző támogatásokhoz, a feszes költségvetésünk miatt nekünk erre is ügyelnünk kell.”

Révész Attila: „Az MLSZ próbál újabb szabályokat behozni, a baj az, hogy a döntéshozók között nincs olyan, aki ült volna a mi helyünkön. Ha lenne ilyen, az hitelesebbé tenné a történetet… Az igazság az, hogy nincs jó megoldás, de ha lesznek új szabályok, majd azoknak próbálunk megfelelni. Hangsúlyozom, a törekvéssel nincs gond. Az egyik legnagyobb probléma a magyar futball az a felnőtt fociba való integráció. Egy év alatt nem lehet senkit beépíteni, ehhez két-három év kell, de aki most megfelel a fiatalszabálynak, jövőre már nem fog. Minket megerőszakolnak, hogy tegyük be a fiatalt, de a fokozatosság elvét kellene szem előtt tartani…”

Sallói István: „Van egy kétezer-ötös szupertehetségünk, Klausz Milán, őt jelenleg a partnerklubunkban, Lendván építjük, de feltenném a kérdést: mi a jobb, ha eladjuk ötszázezer euróért, vagy nem adjuk fel, és akkor ő jövőre megfelel a fiatalszabálynak, amit teljesítve a mostani állás szerint 325 millió forintot kapunk, de arról is lehet hallani, hogy ez az összeg felmegy ötszázmillióra. Ugye, így már nem kérdés a kérdés. Az azonban felvetődik: mi lesz azokkal a kétezer-négyes születésű srácokkal, akik ebben az idényben megfelelnek a fiatalszabálynak, ám a következőben kiöregszenek? Őket már építgetjük, nem játszatjuk, mert nem kapunk értük pénzt? Szóval, egyfelől jó ez a szabály, másfelől rengeteg kérdést felvet…”

EZT OLVASTA MÁR?