)
Az 1888. január 21-én született portugál hamar kitűnt tehetségével. Ugyan civilben autógyári asztalos volt, remek eredményeket produkált, s így hazája első számú olimpiai reménysége volt az 1912-es stockholmi olimpián. Nem véletlen, hogy a megnyitó ünnepségen ő vitte hazája zászlaját.
)
A verseny napján Svédországban szokatlanul nagy hőség volt. Lázaro a 29. kilométernél esett össze, s a helyszínre siető orvosok azonnal kórházba vitették, ekkor a testhőmérséklete 41 fok volt. Hiába próbálták megmenteni az életét, másnapra meghalt.
Bár eleinte azt hitték, hogy nem ivott eleget, így kiszáradt, de utóbb kiderült, más okozta a portugál atléta halálát. Az erős napfény ellen úgy védekezett, hogy az egész testét faggyúval bekente. Csakhogy ez azt eredményezte, hogy nem tudott izzadni, így szervezete elektrolit-egyensúlya végzetesen felborult.
)
Öt nappal a tragédia után a stadionban ünnepségen emlékeztek meg a szerencsétlenül járt sportolóról. A nézők adakozásából nem kis pénz, 14 ezer korona gyűlt össze, amivel megsegítették Lázaro családját. Szűkebb otthonában, Lisszabon Benfica nevű negyedében utcát neveztek el róla, sőt egy kis helyi futballklub, a CF Benfica (nem azonos a többszörös BEK-győztes sztárcsapattal!) stadionja is az ő nevét viseli. Mi több, egy halála után több mint hat évtizeddel született portugál író, José Luis Peixoto 2006-ban Zongoratemető címen regényt írt róla.
Azt beszélik – bár ez alighanem csak a fantázia szüleménye –, hogy a verseny rajtja előtt azt mondta: „Vagy nyerek, vagy meghalok”…
Az 1912-es maratoni futás végeredménye:
1. Ken McArthur (dél-afrikai) 2:36:54.8
2. Christian Gitsham (dél-afrikai) 2:37:52.0
3. Gaston Strobino (amerikai) 2:38:42.4
… 31. Kárpáti Ödön 3:25:21.6
(Ripszám Henrik nem ért célba, helyezetlen)
)
)
)
)
)
)
)