Grosics büszke lenne futballozó unokáira

Elneveztek róla iskolát, labdarúgó-akadémiát és futballstadiont is. Sőt, a londoni 6:3 évfordulóján – 2011. novem­ber 25-én – még egy mozdonyra is felkerült a neve.

Grosics Gyula örök, s ez így van rendjén. Az Arany­csapat kapusa ugyanúgy része a magyar történelemnek, mint neves uralkodóink, művészeink és tudósaink. A „Fekete Párduc”, aki a világon elsőként hordott fekete mezt, február 4-én lenne 97 esztendős. A kapuslegenda 2014. június 13-án hunyt el, 88 esztendősen.

Milyen büszke lenne most... Állna akár süvítő szélben, akár perzselő napsütésben a budafoki sporttelepen, és nézné azt a két gyönyörű gyereket, ahogy önfeledten kergetik a lasztit. Nézné az unokáit, a 9 esztendős Kiss-Grosics Tamás Gyulát, és a 8 éves Kiss-Grosics Emesét. Talán az járna a fejében, hogy a vér nem válik vízzé, s lám, még az a szépséges tündérlány is futballozik, akárcsak világhírű nagyapja egykoron.

Sportos vagy inkább sportcsalád a miénk, olyan, amelyre apu is büszke lenne – mesélte a legenda lánya, Edina a Vasárnapi Blikknek. – A férjem Kiss Tamás, korábban NB I-es futballista volt, jelenleg a REAC alelnöke, vezeti az ottani sportiskolát, és nagyjából hatvan gyerekkel foglalkozik. Én is segítek ebben, ahogyan tudok. Szeretem azt a XV. kerületi sporttelepet, az egykori Volán-pályát, ahol apu is dolgozott, és sikereket ért el. Soha nem felejtem el, amikor odakerült, a Volánt épp kiesés fenyegette az NB III-ból. Apu maximalizmusa, konoksága, szívóssága is kellett ahhoz, hogy a lejtőn megálljon, s aztán az NB I-be kerüljön fel a csapat. Apu elnök volt a Volán SC-nél, de ha kellett, bement az öltözőbe és feltüzelte a játékosokat. Rég volt, de erről az időszakról később sokszor mesélt büszkén. S lám, a két unokája is futballozik Budafokon, s látom rajtuk, milyen lelkesek.

Grosics Edina, az Aranycsapat kapusának második házasságából született gyerme­ke (az első frigyből is két lány, Judit és Tünde látta meg a napvilágot…) a mai napig elérzékenyülve beszél a családjáról. S arról a tra­gi­kus időszakról, amikor egy hónap alatt veszítette el az édesanyját és az édesapját.

Ennyi év távlatából is azt gondolom, hogy apu akkor, kilenc évvel ezelőtt feladta. Itt van előttem, ahogy már betegen, megtörten a szemembe néz, s azt mondja: lányom, én már így nem akarok élni. Öregen, betegeskedve, szenvedve. Anyu akkor már kórházban volt, s tudtuk, hogy menthetetlen. Apunak az járhatott a fejében, hogy majd vele megy valahová a végtelenbe. Hiába könyörögtünk neki, nem ment orvoshoz. Csak akkor került kórházba, amikor már nem volt ereje ellenkezni – mesélte Edina. – Anyuval negyven évet éltek együtt, mindennél jobban ragaszkodtak egymáshoz. Terhes voltam, amikor egy hónap különbséggel mindkettőjüket el kellett temetnem, a születendő gyermekem tartotta bennem a lelket. Azóta együtt nyugszanak a bazilika altemplomában.

Grosics Gyula 86-szor védte a magyar válogatott kapuját. Tagja volt az 1952-es Helsinkiben olimpiai aranyat és az 1954-ben Svájcban világbajnoki ezüstöt nyerő nemzeti csapatnak.

Védett Dorogon, a MATEOSZ-ban, ám legnagyobb sikereit a Honvédban érte el megannyi bajnoki címmel, felejthetetlen győzelemmel. Aztán Tatabányára száműzték és a helyi Bányász szurkolói is rajongásig szerették.

Furcsa nekem erről beszélni, de apu mindig is a Fradit szerette a legjobban. Pedig a Honvédban vált világhírűvé. Bevallom, a kispesti klubbal a csalá­dunknak nincs sok kapcsolata. Ez a Honvéd már nem az a Honvéd. Minthogy a futballunk is rengeteget vál­tozott. Olykor nézzük a meccseket a tévében, és tudom, aput mennyire zavarná, hogy alig van magyar játékos az NB I-es csapatokban. A Ferencvárosból olykor meghívnak ben­nünket. Apu több sebet is cipelt a lelkében, az elveszített világbajnoki döntőt, no meg azt a tényt, hogy játékosként nem engedték a Fradiba. Sokszor mutatta nekem később azt a levelet, amelyet az MLSZ-től vagy inkább az elvársaktól kapott, s amelyben közölték vele: szó sem lehet Fradiról, maradnia kellett Tatabányán. Ekkor hagyta abba, dühből, indulatból. Mert ilyen volt. Hiányzik... Bárcsak láthatná a két unokáját a futballpályán! A két unokáját, akik a Grosics Gyula Általános Iskolába járnak. Óriási rang és egyben felelősség is. De büszkék, végtelenül büszkék a nagyapjukra!

 – tette hozzá Grosics Edina.