Fordul a kocka a női kézilabda NB I-ben? Mit tartogat a Győr és a Fradi párharca?

Bár a témával a szezon előtt foglalkozunk majd bővebben, érdemes röviden megemlíteni, hogy a következő ismét egy olyan idény lehet, amikor a hazai bajnokságban nem feltétlenül az egymás elleni eredmények rangsorolnak majd a két nagy között. Lesz ugyanis egy erősödő Esztergom, egy a keretét tekintve szintén erősebbé váló Debrecen, valamint egy veszélyes Mosonmagyaróvár és Szombathely is az NB I-ben. Több olyan mérkőzést kell tehát megvívnia a két nagynak, ahol benne van, hogy ellhullajtanak egy olyan pontot, ami később számíthat a végelszámolásnál. Mindezt csak azért említem meg, mert könnyen lehet, hogy az esélylatolgatást áírja majd egy őszi pontvesztés, ahogy az az elmúlt két idényben történt. A BL-ben pedig szintén szűkülni látszanak a különbségek…

Új edző a kihívó élén

Ha készítettünk volna egy közvéleménykutatást a Ferencváros szurkolók körében, szinte biztosan nem Jesper Jensen lett volna a legnépszerűbb a lehetséges trénerjelöltek közül. Jensen annak idején egy Balkánt emlegető nyilatkozattal vívta ki a drukkerek „szimpátiáját”, bár ezzel kapcsolatban mindig elmondom, hogy nem szerencsés évekkel korábbi nyilatkozatokat időről időre előcitálni. Mindenki tesz szerencsétlen kijelentéseket, s ne feledjük, a sportolóknak és az edzőknek sem egyszerű mindig pontosan fogalmazni néhány perccel a lefújás után.

Az pedig kétségbevonhatatlan, hogy Jensen kiváló edző, amit bizonyított az Esbjergnél, de talán még inkább a dán női válogatottnál. A skandináv nemzeti csapat a 2000-es évek elején uralta a válogatott színteret, majd következett egy hosszú sikertelenség, 2013 után 2021-ben nyert újra világbajnoki érmet az együttes (amit megismételtek két évvel később, s időközben két Eb-ezüstöt is begyűjtöttek). Jensen szerepe vitathatatlan volt ebben a felemelkedésben, noha edzői hozzáadott értéke nem mindig látványos. Nem stílus-és rendszeredző, aki mindig a saját képére formálja a csapatát (bár az tény, hogy elképzelései abszolút korszerűek), de képes kihozni a legjobbat az aktuális állományból. Ezzel együtt munkakultúráját tekintve egy klasszikusan skandináv trénerről van szó, aki abban az attitűdben, munkamorálban és hozzállásban volt eddig hatékony.

Ez az egyik nagy kérdés a következő szezonbéli Ferencvárost illetően: mennyire sikerül majd áthidalni ezeket a kulturális különbségeket, tud-e majd dolgozni egy messze nem kizárólag skandináv kerettel. Ne feledjük, két szezonnal ezelőtt Martin Albertsen is nagy reményekkel érkezett a Népligetbe, majd hamar távozott is, még ha persze a két szituáció nem is teljesen analóg, hiszen Jensen reputációja egészen más. És a vitás ügyek máig jellemzik a Ferencvárost, gondoljunk csak Dragana Cvijic és Allan Heine csörtéjére a Győr elleni bajnokin, vagy épp arra, hogy Béatrice Edwige hogy tűnt el szinte nyomtalanul a csapatból, holott mindenki kész tényként közölte korábban, hogy maradni fog.

A másik nagy kérdőjel a keretet illetően villoghat a fejünkben. A következő szezonra ugyanis csak két játékos érkezett, Mette Tranborg és Vilde Ingstad. Előbbi egyértelműen Jensen embere, játékosa volt az Esbjergben és a válogatottban is, és ugyan védekezésben hozhat majd pluszt, támadásban minden bizonnyal nem tudja majd azt a hozzáadott értéket nyújtani Klujber Katrin mögött, mint Valerija Maszlova. Ingstad néhány szezonnal ezelőtt az egyik legjobb, legstabilabb beálló volt, nála az a kérdés, hogy a sérülése után ismét tudja-e hozni ezt a szintet, de összességében ő inkább tűnik biztosabb vételnek.

A szurkolóknak tehát nem abban kell reménykednie, hogy majd egy-egy új játékos olyan változást hoz, ami önmagában magasabb szintre emeli a csapatot, sokkal reálisabb célnak tűnik, hogy a jelenlegi keret rejtett potenciálját kihozza Jensen. Érthetetlen volt, hogy Allan Heine egy idő után miért csak védekezésben használta azt az Orlane Kanort, aki a szezon elején kifejezetten hatékonyan támadott. De Darja Dmitrijeva is sokkal jobb kézilabdázó annál, amit az első ferencvárosi szezonjában hozott, nem beszélve Simon Petráról, aki az előző szezonban szintén nem hozta azt – főként a kevés játékidő miatt – ami benne lehet hosszabb távon.

Jensennek tehát egyszerű dolga egészen biztosan nem lesz, főleg azért, mert a türelem az elmúlt időszakban nem jellemezte a fővárosi zöld-fehéreket. És ahogy mindjárt kifejtjük, a rivális sem gyengült, sőt.

Úton a dinasztia felé?

Per Johansson az elmúlt időszakban nem győzte hangsúlyozni, hogy nem elégedik meg azzal, hogy megnyerje a Győrrel a Bajnokok Ligáját (immáron második alkalommal), dinasztiát akar építeni a Rába-partiaknál, olyat, mint amelyik a 2010-es években uralta a női BL-t. Az első lépést pedig meg is tette a svéd tréner ennek irányába, hiszen június 1-én a csapat az Odense ellen meg tudta védeni a címét a BL-ben. És bár a Magyar Kupában kiénekelte a szájukból azt a bizonyos sajtot a Ferencváros, a bajnoki címet megszerezték a győriek, így összességében rendkívül sikeres szezont zártak.

Épp ezért kevesen emlékeznek rá, de a szezon előtt nagyon sok kérdés fogalmazódott meg a győriek keretével kapcsolatban. Sokan arról beszéltek, hogy most először előnyben a Ferencváros, és akár az a „csúfság” is megeshet az ETO-val, hogy egyik kupát sem nyerik meg. Aztán láttuk, hogy ennek szinte a szöges ellentéte történt, és ebben óriási szerepe volt Per Johanssonnak. Egyrészt nagyon úgy tűnik, hogy Johansson meg tudott honosítani Győrben egy olyan győztes kultúrát, ami akkor is át tudja segíteni a csapatot a nehézségeken, amikor a játék nem annyira kiemelkedő. Másrészt a vezetőedző nagyon tudatosan építette fel a szezont, bevállalt néhány pontvesztést ősszel (gondolok itt a Buducsnoszt Podgorica vagy az Odense elleni csoportmecsekre), hogy megnézze, melyik játékosától mit várhat, s kialakítása azt a rotációt, amivel sikereket érhetnek el a szezon döntő szakaszában.

És jelenleg nem is igazán látni, hogy miért gyengülne a Győr a következő idényre fordulva. A keret tovább mélyül olyan klasszisokkal, mint Tjasa Stanko, aki bármelyik belső poszton megállja a helyét, így növelheti a variációs lehetőségeket (amire szükség is lesz, hiszen Ryu Eun-hee távozásával Dione Housheer marad az egyetlen balkezes a keretben), Nathalie Hagman rendkívül gólerős – igaz, mostanság a szokásosnál többet hibázó – szélső, az Odense-ből érkező Helena Elver az a klasszikus irányítóprofil, aki hiányzott a mostani keretből (bár persze egy bajnoki és BL-győztes csapatnál nehéz ilyenről beszélni), a kapuban pedig Szemerey Zsófi pótolhatja a babát váró Sandra Toftot.

Rendkívül kompakt, talán a mostaninál is erősebb összeállítás lesz ez az előttünk álló szezonban, szakmailag nehezen lehetne érveket hozni amellett, hogy a Győr rosszabb lesz, mint ebben az idényben. Persze kisördögként ott ülhet a vállakon, hogy láttunk már olyat, hogy ennyire mély keret kontraproduktívvá vált, épp ezért Per Johanssonnak jövőre is nagyon figyelnie kell a terhek eloszátására. Másrészt érdekes lesz figyelni, hogy a játékosok egyéni formája hogy alakul majd a következő idényben. Bár remek játékosnak tartom, és egyénileg is rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban, összességében meglepődnék, ha Dione Housheer még egy ilyen makulátlan szezont hozna, mint amilyet az elmúlt kilenc hónapban láttunk tőle, viszont a másik oldalon például Kristina Jörgensen játékában rengeteg a fejlődési potenciál.

Fordul a kocka?

A feladat tehát mindkét oldalon adott. A Győrnek tartania kell azt a szintet, ami ebben az idényben jellemezte őket, a Ferencvárosnak pedig muszáj javulnia, ha valódi versenytársai akarnak lenni a Győrnek. Mindkét csapat képes lehet erre, de mindkettőnél van némi esély a szezon kisiklására is. Az biztos, hogy a következő idényben is érdemes lesz követni a párharcot.