„Reméljük, Kristóf csak alkotói szabadságra ment, nem nyugdíjba!” – videóval
)
)
„Elöljáróban annyit, csak félig-meddig tudom magam beleélni a helyzetébe. Az én időmben, negyven-ötven évvel ezelőtt ugyanis évente egy nagy versenyünk volt, csak arra kellett felkészülni. Például előfordult – valamikor a nyolcvanas évek legelején –, hogy el kellett dönteni: a Hadsereg Szpartakiádra vagy az Európa-bajnokságra hegyezzük a formát. Akkori klubom, a Honvéd vezetői »természetesen« az előbbi mellett döntöttek, le is szerepeltem aztán az Eb-n” – enged bepillantást a múltba az 1972-es olimpia bronzérmese. Azt is egyértelművé teszi: a helyzet azóta alapjaiban változott meg, minden évben több fontos verseny van, ez fizikailag és pszichésen is sokkal nagyobb megterhelés úgy a versenyzőknek, mint az edzőiknek.
)
„Bár most Kristóf a világbajnokságról mondott le, azért az talán mindenkinek egyértelmű: ugyan a nagy versenyeken kell a legtöbbet kiadni magadból a sikerhez, de mégsem ezek a nehezek, hanem az edzések. A versenyeken az adrenalin hajtja az embert, ott az eufória egy-egy sikeres úszás után, de az edzések…!
Aki maga nem csinálta, az el sem tudja képzelni, hogy micsoda gyötrelem minden nap, hóban-fagyban is menni hajnalonként az uszodába a tréningre
– mondja a sportágban mindenki által csak Haresként szólított egykori klasszis. Meg hozzáteszi, hogy egy idő után egy Milák-féle világsztárnak már csak veszítenivalója van. Mikor még feltörekvő fiatal, akkor mindenki neki szurkol, viszont később már azt várják (nyilván nem a magyar szurkolók), ki és mikor fogja legyőzni, és a vetélytársai különsen rá fenik a fogukat.
„Persze megértem a szurkolókat, aki most csalódottak. Ők nyilván arra »készültek«, hogy hála Kristófnak megint jönnek az aranyak, megint hallgathatják a Himnuszt, megint büszkék lehetnek kedvencükre. Jó dolog osztozni az örömben, a csillogásban, de az edzések gyötrelmében a sportoló egyedül van... S persze még nagyobb a csalódás, hogy ezek a szurkolói álmok ilyen közel a világbajnoksághoz törtek össze.
Egyszóval megértem a drukkereket, de azt gondolom, semmiképp nem haragudhatnak ezért Kristófra
– foglalja össze a „másik oldal” érzéseit a 67 éves sportember, aki azt is hozzáteszi, egy ilyen döntésnek nemcsak az úszó saját sorsára van kihatással, hanem mondjuk az edzőjére, a versenyző társakra, a riválisokra, a családra is… Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, mi van Milák szerződésében az ilyen esetekre, hogyan viszonyulnak a döntéséhez a vele szerződők.
Azt is felvetettük Hargitaynak: nem fenyegethet-e a veszély, hogy a hosszú szünet alatt Milák ráébred arra: neki már vonzóbb az úszáson túli világ?
)
„Ezt természetesen nem lehet kizárni, hiszen valami hasonló velem is megtörtént, igaz, akkor amikor már csak levezetésként úsztam. Egyik nap felálltam a rajtkőre, aztán eszembe jutott: »Nekem nem is kell innen beugranom a vízbe«, így szépen leléptem róla, és megkönnyebbültem. Kristóf persze még ereje teljében van, ráadásul – ne legyünk szemérmesek! – az anyagiak is szerepet játszanak, egy olimpián ma már egzisztenciát lehet teremteni, ha sikeres valaki. Szóval nem garantálható, de nagyon remélem, reméljük: Kristóf tényleg csak alkotói szabadságra ment, nem nyugdíjba…”
(Videó: Kristóf felejthetetlen úszása a budapesti világbajnokságon)
)
)
)
)
)
)
)
)
)