Harry Kane karrierje legmélyebb pontjáról beszélt

A 32 éves Harry Kane újabb esélyt kap a legnagyobb színpadon, négy évvel azután, hogy kihagyott egy késői tizenegyest a Franciaország elleni katari negyeddöntős vereség során. Ritka kudarc volt ez az angol csapatkapitány számára, aki azóta viszont hazája gólrekordere lett, 76 találattal.

A 2022-es világbajnokság csalódásáról és a Franciaország elleni kihagyott tizenegyesről a következőket mondta: „Ez volt valószínűleg a legrosszabb, amit valaha is éreztem a karrierem során. Nyilvánvalóan vesztettem már döntőket korábban is. – kezdte mondandóját a Bayern München csatára. az Athleticnek – De ez a felelősség, mintha a vállamra nehezedett volna, és azt hiszem, az, hogy nem tudtam megtenni valamit, ami a karrierem során sokszor sikerült, ez volt a legnehezebb... Az Európa-bajnokság elődöntőjében berúgtam egy tizenegyest, pedig annál nagyobb nyomás nem nagyon létezik.“

„Nagyon várom a 2026-os világbajnokságot, hogy megpróbáljam kijavítani ezt. Megpróbálni felemelni a trófeát, ahogy mindannyian álmodunk róla. Ugyanakkor azt hiszem, ezek a pillanatok csak formálnak emberként, játékosként, és határozottan segítettek abban, hogy jobb legyek" – folytatta.

„Most 76 gólnál tartok, szóval még 24 van hátra a 100-hoz. A gólok ott vannak, és a számok magukért beszélnek. Ahogy érzem magam a pályán, ahogy látom a játékot, a labda nélküli munka, a letámadás, mind azt mutatja, hogy nagyon jó formában vagyok“ – mondta az angolok csapatkapitánya.

„Le kell győznünk a legnagyobb csapatokat a legnagyobb színpadon, és ezek a pillanatok, ezek az érzések, amik most bennünk vannak, fontos lépések ahhoz, hogy nyáron megérkezzünk és félelem nélkül álljunk ki bárki ellen“ – zárta Kane gondolatait a világbajnokságról.

Végül a németországi életére kitért a Bayern München csatára. „Amíg nem tapasztalsz meg valamit, nehéz megítélni, milyen is lesz valójában. Azt hiszem, van egy elképzelés, hogy a németek kissé savanyúak és hidegek. De nagyszerű humorérzékük van, és nagyon földhözragadt emberek, akik szeretnek keményen dolgozni és szerények is. Itt Münchenben szinte mindenki a Bayernnek szurkol. Mindenki a fociról beszél. Szóval még akkor is, amikor a városban vagyok, vagy elhozom a gyerekeket az iskolából, mindenki gratulál a góljaimhoz. Olyan ez, mint egy nagy közösség.“