)
)
És a mondatokból talán az is kiderülne, mit is jelentett a futball Magyarországon a hatvanas, hetvenes években. Amikor az immár 77 esztendős Juhász István volt a legjobb zongoracipelő. A szürke eminenciás, aki aztán olimpiai bajnokból Amerikában lett kétkezi melós.
Már csak ketten maradtak minden idők legerősebb Ferencvárosából. Az a Lakat Károly vezette 1967-es Fradi Európa, sőt a világ legjobb klubcsapatai közé tartozott. S már csak a gárda két örökmozgója, két szívembere él: Rákosi Gyula és Juhász István. Vagy ahogy mindenki becézi őt: Juhász Pista.
)
Ha valóban rászánná magát egy önéletrajzi könyv megírására, az olyan lenne, mint valami fordított magyar népmese. Mert ő „királyként”, olimpiai bajnokként a legnépszerűbb magyar csapat, a Ferencváros sikeres, elismert labdarúgójaként ment világgá – hogy ott aztán átlagemberré, kétkezi melóssá váljon, akinek nap mint nap meg kell dolgoznia a túlélésért.
– Folyamatosan jönnek elő az emlékképek a múltamból – mesélte Juhász István. – Most, hogy Pelé meghalt, például eszembe jutott az a pillanat, amikor találkozhattam vele Los Angelesben. Ő a Cosmosszal járt ott, és egy rendezvényen vett részt, amelyen még Zalatnay Sarolta is fellépett. Itt van előttem a pillanat: álltunk ott hárman, Pelé, Cini meg én. De nekem Amerika nem a rivaldafényről vagy a futballról szólt. Edzősködtem ugyan, nyertem bajnokságokat gyerekekkel, de én ott, kint az Újvilágban megtanultam, milyen az: valódi munkából élni. Már befejeztem a futballt a Fradinál, illetve Dalnoki Jenő fejeztette be velem, amikor azt mondta nekem, nyugodtan menjek bárhová, igazoljak vidékre, ő nem számít rám. Aztán amikor szóba került a búcsúmeccsünk Géczi Pistával és közölték, hogy fejenként tízezer forintot kapunk, hosszú-hosszú pályafutásunk elismeréseként, arra gondoltam, jobb, ha innen tényleg valóban megyek, de nem vidékre, hanem világgá. A feleségemmel, a nyolcéves fiammal és a hároméves lányommal hivatalosan utaztunk ki Németországba, úgymond kajak-kenu versenyre. Ott már várt ránk egy rokon és új életet kezdtünk.
)
A futballista, aki tagja volt a 68-as mexikói olimpián aranyérmet nyerő csapatnak. A futballista, aki 21 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt, s aki négy bajnoki aranyat és három kupát nyert az FTC-vel. Az egyetlen magyar futballista, aki három nemzetközi kupadöntőben léphetett pályára. Nos, Juhász Pista ilyen háttérrel, ilyen előzmények után lett Németországban hűtőgépszerelő egy gyárban. Majd hajógyári munkás San Diegóban.
– Amikor Amerikában megkerestük az ott élő rokonokat, és ők udvariasan azt mondták, éljünk meg, ahogy tudunk, fogtam magam és elmentem a San Diegó-i hajógyár kapujához. Egy kukkot sem beszéltem angolul, és a kijövő melósoktól hebegve-habogva kérdeztem, van-e közöttük magyar? Aztán egy mexikói srác odajött hozzám és bólogatott, s elmagyarázta, hogy az ő főnöke magyar. Így, általuk kerültem be a gyárba – emlékezett vissza Juhász.
)
A magyar srác tudta, kivel van dolga, annak idején ő is futballozott. Azt mondta, végezzen el Juhász egy hegesztői tanfolyamot, s akkor húszdolláros órabért is kaphat. Egyébként az a hajó, amelyen dolgoztak, néhány évvel később Alaszkában elsüllyedt, óriási olajkatasztrófát maga mögött hagyva...
– Nem féltem a munkától. Pedig jogi diplomám volt, de nem esett nehezemre például étteremben amolyan ajtónállóként dolgozni – tette hozzá. – Nem lettünk gazdagok odakint, de mindenünk megvolt. Aztán a fiam több, súlyos balesetet is elszenvedett és pánikbeteg lett. 1996-ban hazajöttem vele, hogy itthon kezeljék. Hosszú hónapokat töltött kórházban. Eközben a feleségem üzent, hogy váljunk el. Megint új életet kellett kezdenem, szülőföldemen, Alsónémediben. Találtam egy csodálatos asszonyt, aki két gyerekkel ajándékozott meg. Hatvan- és hatvankét éves koromra lettem újra apa. Itt élünk, bár a település irányítói nem különösebben kíváncsiak rám. Sajnos devizahitel-csapdában vagyunk, hiába fizetem a pénzt, a tartozás nem csökken. A nyugdíjamból élünk, de boldogok vagyunk, mert szeretjük egymást. A két idősebb gyermekem Amerikában él az anyjával, de velük is tartom a kapcsolatot. Kijárok a Fradi meccseire, s örömmel tölt el, hogy a klub vezetőinek valóban szívügye a Ferencváros.
)
)
)
)
)
)